ELMÚLLÁS …
ELMÚLLÁS … Nekem nagyon kell hogy szeressenek , Hisz e nélkül boldogtalanok az emberek . Szeretet nélkül az élet semmit sem ér, Mint a kovász nélkül sült fehérkenyér ! Mig fiatal az ember nem gondol rája , Telve van szerelemmel minden órája ! A szerelem gyönyörü , nincs is rá jó szó Egy olyan érzés ami nem kézzel fogható ! Talán mindanyiunk életében az ősz is egyszer eljön , Mikor számadást kell tartani és a fájó emlék is előtör, Ha szerelmes az ember , elmúllásra gondolni sem mer , Akkor mi lesz ugyan , a magára hagyott kedvesével ? Az életünk oly csalóka és minden más , Tiszta , vagy zavaros mint egy látomás ! Megadtad e szivednek azt amit szeretett ? Mert ettől lesznek boldogok az emberek ! Most , most rám tör egy régi emlék .. Felnézek az égre és látom a két szemét , Miközben megtalálod a mosolygó csillagot , A szemeiben látom még a szerelem ragyog ! Oly régen volt , és mondják a szerelem vak , Nézem a csillagokat , és látom a hold sápadt .