Remények
Remények Amikor már nem találod helyed a világban, Senkivel nem beszélgetsz élsz a magányban. Arra gondolsz mit vétettél miért van a csend, Csak lelked dala ordít nem halkul el idebent. Miért van, veled mindig csak a rossz történhet, Minden nap új nap, mégis rosszul végződnek! Fájó szívvel gondolsz rá, minden egyes napra, Hiába s beismered nem vagy méltó a feladatra! Elbújsz hát a világ elől, ne lássák mennyire fáj, Nincs esélyed, a jó útra valamikor visszatalálj! Nincs már senki akiben letedd az elveszett hited, Hogy valamikor jobb lesz már senkinek se hiszed! Tombol legbelül a lelkedben, az elfojtott fájdalom, Nem akarsz kitárulkozni, senkiben nincs szánalom! Hiába minden, elvesztek a remények amik voltak, Már nem maradt semmi holnapra, álmaid elkoptak! Budapest. 2020. 01. 20. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet , ha olvastad a verseimet!