Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Egy érintés Hogyan is mondjam el Neked, Mit tesz velem egy érintésed? Hogyan is mondjam el Neked, Mit érzek, úgy megszerettelek. Hogyan is mondjam el Teneked, Oly magányos vagyok nélküled. Mióta igazából megismertelek, Egyre jobban szeretlek s féltelek. Ha messze jársz és nem vagy velem, Lassan telnek a napok, órák és percek. Hiányzik nagyon a kedves mosolyod, Ahogy szerelmesen szeretsz, suttogod. Érintésed ami a szívemet lángra gyújtsa, A csókod ami örökös szomjamat eloltsa. Szavaid ami a lelkemet is megnyugtatja, Egy ölelésed is létem legboldogabb napja. Hogyan is mondjam én el azt Neked, Hogy értelmet adtál sivár életemnek! Hogyan mondhatnám el majd, neked, Soha nem akarom elengedni a kezed! Budapest. 2019. 12. 07. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Anya A magányomban búsan dúdolgatok, Régi dalok s előjött furcsa akkordok. Nehéz a szívem és könnyebb legyen, Meg kell a világban találnom helyem. Megöregedtem, a gyerekek kirepültek, Már nincs itt e földön akihez beszéljek! Valah szilaj erő, tettvággyal teli voltam, Ma már az időm lejárt, megroggyantam. Mond istenem, miért éltetsz még engem, Nekem már mi célom, feladatom legyen? Ez az élet öregen és gyengén és betegen, Mondd isten, miért kell még vezekelnem? Ledolgoztam egész életemet becsülettel, Gyerekeinket felneveltem tisztességgel! Mondd el, mit szeretnél még tőlem isten? Beteg vagyok, öreg és már erőm sincsen! Egyedül maradtam, ajtóm se nyitja senki, Nem szeretnék sokáig itt a világban lenni. Minket öregeket kirekesztettek, lenéznek, Útban vagy öreg, ingyenélőnek neveznek! Egyszer csak megszólal halkan egy hang, Te öreg, igen de életet adtál, jó anya vagy. Élvezd életed, amit ledolgoztál megilleted, Örülj a pillanatok

Esernyő alatt... Suttogd újra hogy szeretsz, Énnekem is csak te kellesz! Most is csendben ölelkezve, Esernyő alatt a hideg esőbe. Szívünket nem adjuk senkinek, Ígérjük meg az örökös hűséget. Szeressük egymást míg élünk, Ha reszket kezünk, se féljünk! Ha majd gyerekeink is születnek, Boldogságban neveljük fel őket! Ígérjük meg itt az esernyő alatt, Évek után is a boldogság marad! Ha majd egyszer öregek leszünk, Lesz sok szép évünk , emlékünk! Ha véletlenül elengedném kezed, Akkor is csak fogd el ne engedd! Évek múlva ha vissza emlékezünk, Ígéretet esernyő alatt mit is tettünk. Lehet kicsit majd mosolygunk rajta, De az élet, a boldogságunk megadta! Jó lesz majd együtt megöregedni, Boldogságunkat egymásban lelni! Gyerekeknek, unokáinknak örülni, Ha kirepültek újra egymásnak élni! Élni jól boldogságban míg élünk, Míg nem jön a vég, de nem félünk. Hisz ez a két lélek egymásnak élt, Soha sem többet, jobbat nem kért!

Csendben ülök... Csendben ülök és létezem, Nincs kétely mert lélegzem. Nézem a tájat épp pihenek, Látom ott vannak emberek. Természet kicsalja mind őket, Öregeket, férfiakat és nőket. A meghitt csodás látványban, Boldogságot nyújt magányban. Színes levelek a fákon zizegve, Csak ámul az ember dideregve. Látvány ami lelkünknek gyógyír, Olvad a hó, tavaszodik ez a jó hír. Szép a tél is de ha eljön a tavasz, Új év és új a kezdet amit áldasz! Új lehetőségeket kapsz az élettől, Élj vele és változz jól a szívedből. Légy nagyon boldog és vezessen szíved el, hol szépen élni lehessen. Ha feltöltöd a lelked e szépséggel, Betelsz a napnak meleg fényével. De állj meg és ne csak nézz, lásd a csodát és a szépséget majd áld! Hogy részese lehetsz mindennek, áld hogy létezhetsz s lélegezhetsz! Örülj minden egyes új napodnak, Lehetőséget se mindenki kaphat! Örülj a mának, a holnap kételyes, Annak élj mindig amiért érdemes! Buda

Fogd hát örökre... Mikor a két szemedbe nézek , Látom édes lelked mosolyát, Titkos álmaidban majd én leszek, Ki meghódítja csalódott szívedet. Szeretnék örökre melletted lenni, Szívedbe édes boldogságot tenni. A bizonytalan életet örökre feladni, Szeretnék veled majd fészket rakni. Fogd hát örökre a kezem életem , Szívem elfeledni téged képtelen, Gyere létezzünk együtt a mában, Életünkben együtt boldogságban. Örüljünk a mának és a holnapnak, Melyek veled értelmet kaphatnak! Ha veled vagyok, lelkemben dal van, Kettőnk szívében szóljon ez a dallam! Budapest 2019. 12. 06 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet !

Lelkemig… Amikor a csókod megmozgat, Minden érzék és idegszálamat. Ellenállhatatlan vágyam elő tőr, Tomboló hormonok legbelülről. Mikor kezeddel átkarolsz úgy éget, Dübörgő szívemben vagy a végzet. Egyre lüktető testtel simulva hozzád, Remegve kérni, szomjamat eloltanád? Lelkemig törő érzéki csókod felemel, Bele remegve, nem bírok a véremmel. Feléled testem minden apró kis sejtje, Úgy érzem, teljesen el vagyok veszve! Nem bírok ellenállni, gyötör a vágyam, Megoszthassam veled testem és ágyam. Lelkemmel érzem te vagy ki kell nekem, Lelkemig hatolva jött ez a nagy szerelem. Budapest. 2019. 12. 07. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Szívből, őszintén... Szívből, őszintén szeretlek , A földön és csillagok felett. Ha kell ezerszer mondom el, Te vagy az aki énnekem kell! Szívemből érzem a szereteted, Boldogabb már nem is lehetek. Tudom én vagyok a mindened, Én lettem neked a kis szigeted. Ahol csak a boldogság létezik, A szerelmünk is egyre virágzik. Csodálatos mint egy szivárvány, Öröm e sors, ide sodort hozzám! Te vagy nekem a legszebb ajándék, Akiért életem adnám és meghalnék. Szemed tükrében szerelmed látom, Csak boldogságunk sokáig tartson! Budapest. 2019. 12. 08 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Táv szerelem Gondolatban veled vagyok, Mikor fejed párnádra hajtod. Ha elalszol féltőn betakarlak, Eljöttem a lelkemmel lássalak. Hiányzol kedves az életemből, Néha könny gördül szememből. Nappalok nyüzsgése megfeledtet, Éjszakában a hiányod dideregtet. Fázom ha nem bújhatok melléd, Ahogy átölelsz a karod gyengéd. Hiányod kísért éjjel és álmodom, Zokogva ébredek fel hajnalokon. Nálad járok álmaimban éjjelente, Lelkemet a te lelked megérintette. Táncol a lelkünk együtt az éjben, Vidáman boldogan a fellegekben. De mikor felébredek, eljő a reggel, Könnyezem a lelkem tele sebekkel. Rájövök hogy ez csupán egy álom, Búsan érzem, nem teljesült álmom. Napközben könnyebben elfeledem, A bánatomat akkor néha elengedem. De minden nap eljő az éjjel és kísért, Folynak könnyeim akkor a kedvesért. Budapest. 2019. 12. 06 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha elolvastad a versemet!

Angyal lány Amíg van egy csillag az égen, Gondolj rám a messzeségben. Ha eszedbe jutok néha ritkán, Ott lent a hűvös Duna partján. Ha kezedbe kerül a fényképem, Akkor mosolyogj kérlek szépen, Élted minden egyes napján legyél, Boldog és vidám, sokat nevessél. Ha már nem bírod a fájó magányt, Hívd elő emlékeidből azt a kislányt, Aki valaha téged mennyire imádott , Kit isten elvitt és már nem láthatod . Gondolj rám majd néha szívem, Ha magad mész a virágzó réten, Hol örök szerelmet esküdtünk, Miután nagy szerelembe estünk. Ígéretünk holtomiglan,holtodiglan, Sajnos tudom a szíved boldogtalan, Én megígérem, teljen éved akárhány Sose feled téged ez az Angyal lány. Budapest. 2019. 12. 05. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az időd ha olvastad a versemet!

Légy jó mindhalálig! Karácsonyi fények, Már készülődnek.. Valahol a csendben, felsóhajt sok szülő… Talán az idén majd... lesz fa és alatta valami… Jön a versenyfutás az idővel, De sokan nem bírják erővel! A pénz körül forog a világ, Ébredj fel Magyarország! Van e szívetek és lelketek hagyni, Sok ember utcán fog megfagyni… Van e még ma is érzés a szívetekben, Örömet látni a gyermekek szemében? Ha otthon lapul egy megunt játék, Egy rászoruló gyereknek átvinnéd? Szeretet ünnepén teszel e jót másokkal, Ahol szüntelen harcolnak ma gondokkal? Mond, mosolyogsz e arra kinek szüksége van rá? Tudd hogy azoknak a napját tennéd sokkal jobbá! Nem kerül pedig semmibe ha kedves vagy velük, Ne várj cserébe semmit, csak önzetlen szeressük! Láttál e már fénytelen szemeket a tehetetlenség miatt, Kinek az arcára és vállára ül a ki nem mondott bánat? Szeretet ünnepén legalább egyszer az életedben tedd meg, Állj le, azt a szenvedőt aki

Boldog végzet Elindultam egy úton ami járható, Cél a boldogságom mi hívogató! Talán most meglelem a végzetem, Legalább is én hiszem, képzelem. Igaz félek kicsit még újra szeretni, A múltat el kell engedni, elfeledni. Már nem akarok a múltamból élni, Segíts istenem ebben tovább lépni! Szeretnék még én boldog lenni kicsit, Valakit, aki megadja életem örömeit! Akiben letehetem szeretetem és hitem, Aki majd úgy szeret ahogyan érintem! Az lesz nekem a boldog végzetem, Reggelente is boldogan ébresztem! Öröm minden eltöltött óra és perc, Velem alszik el és velem ébred fel! Így elindulok a boldog végzet felé, Talán lesz aki életem szebbé tenné! Tudom ez az út nehéz lesz, kemény, De nem tántorít, kell kicsi remény! Budapest. 2019. 11. 29. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Szerelmes vallomás Mikor két karodba zárva, Fekszem le este az ágyba. Fázom te mindig betakarsz, Minden tetteddel hódítasz! Szerelmetes életemben látom, Te vagy vágyam, boldogságom, Amikor este hozzád érhetek, És reggelente veled ébredek. Szerelmesen suttogod a fülembe, Benne vagyok szívedbe, lelkedbe. Belenézek a két csillogó szemedbe, Szerelmemet bezárod a jól szívedbe. Szeretem ha lágyan átölelsz karoddal, Szerelmet vallasz mézédes hangoddal. Lelkem mint a madár, szárnyra kapva, Dúdolva repdes, szerelemre hangolva. Mikor fáradtan az öledbe hajtom a fejem, Elringatsz álomba, lecsukódik a szemem. Nem kell félnem hisz mellettem vagy, nekem, Bármi történhessen, te mindig itt vagy velem. Budapest. 2019. 11.27. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Merj élni... Virággal borított mezők, Lágyan simogató szellők. Találd meg önmagad, A fátyol felhők alatt. Vedd észre a szépet, És mentsd el a képet. Mert ha szükség van, Megleled magadban. Légy szabad mindig, Menj a boldogságig. És állj meg ha rád lel, Élj mindig jókedvvel! Legyél mindig pozitív, Azt csináld mi felvidít. Ha mindig így teszel, Boldog ember leszel! Mert pillanatokért élsz, Néha elkap még a félsz. Minden nap egy új nap, Örüljél minden napnak! Szívedben egy kert van, Ahogy érzel úgy dobban. A kertet tisztítani is kell, Rosszat töröld, élni merj! Éld mindig boldogan az életed, Tedd azt ami örömet hoz neked, Csak jót engedd közel magadhoz, Így vezet majd utadon álmaidhoz. Budapest. 2019. 11. 29. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Nézem... Nézem, látom a szép csendes tengert, Isten miért bünteti az őszinte embert, Közben könnyeim folynak le arcomon, Arra gondolok, ki segít majd harcomon. Palástolom, hogy néha úgy fáj a lelkem, Isten, miért kell mindenért szenvednem, Ez a világ már érzem, nem az én világom, Nem jó itt nekem, tudom már és jól látom. Csendben nézlek még, te mélységes tenger, Talán elindulok, mert érzem mennem kell, Víz fölé hajolok és ohh mily idegent látok, Nem ismerlek ki vagy, menj el csúnya átok . Boldog vagyok? Nem! Rég nem én vagyok, Most szólnak értem máris az égi harangok. Tudom valami meghalt nagyon is bennem, Egyre sivárabb még betegebb lett a lelkem. Azt hiszem nincs már erőm nincs tovább, Nincs már aki biztatna arra, van folytatás. Elfogyott az utolsó reményem e világban, Már nem hiszek emberben sem, se imában. Nézlek, látlak talán még a félhomályban, Nem gondolok semmire e koponyám

Te vagy nekem Te vagy nekem A lélegzetem Ami nélkül eljő a végzetem. Te vagy nekem A pillantásom A te szemeidben ragyogásom. Te vagy nekem A sóhajtásom A te szívedben dobbanásom. Te vagy nekem A mindenem A lelkemben a féltett kincsem. Te vagy nekem Minden vágyam Kérlek légy életben hű társam. Budapest. 2019. 11. 26. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet , ha olvastad a versemet !

Legenda a farkas üvöltésről Valamikor réges-rég… Mikor az emberek még nem házakban laktak, Egy újszülöttért farkas ellen bosszút forraltak. Az éj leple alatt be osont a farkas a barlangba, Az ott egyedül alvó kisfiút szétmarcangolta! Nem kellett több sem az ott lakó őslakosnak, Erre fel minden ember szemei vérbe forogtak. Bosszúra éhesen indultak az éjszaka leple alatt, Megnyúzzák elevenen a gyilkoló vad fenevadat! Összegyűltek és megkezdődött a hajtóvadászat, Mind megölni az erdőben vérszomjas vadakat. Kihegyezett botokkal igyekeztek a dzsungelbe, Ezek a haragos emberek a farkasok közelébe. Azt végképp nem tudhatták hogy a farkasok, Nagyon is veszélyes vadállatok és harcosok, Mire a hold az égen a legmagasabban járt, Emberek, farkasok is elvesztették a csatát! A csatamezőn csak nyöszörgő harcosok voltak, Reggelig nem húzták ki már , mind meg holtak. Azóta ha éjjel farkas üvöltést hallasz, sose félj, A farkasok így emlékeznek

Első látásra szerelem Mikor évekig győzködöd magad , majd megszereted, Aztán jött egy pillantás alatt első látásra új szerelmed! Mikor bele néztél a másik szemébe, elmerültél benne, Erős szívdobogás és levert a víz, szerelmes lettél bele! Meglátni, megszeretni csupán egyetlen pillantás alatt, Nem minden naposak de kivételek voltak és vannak. Egy szempillantásra megváltozik ez az eddigi életed, Semmi nem lesz többé olyan fontos, mint az érzésed! Szerelem első látásra, előtte állsz és nem jön ki hang, Csak a test beszél, és szíved is még egyre hangosabb. Te pedig érzed a másik meghallotta a szívdobbanásod, Zavarodban nem tudod mit tégy, de már nem is bánod! Kezed reszketően nyújtod feléje, hogy megérinthessed, Aztán mikor megérinted, mint a villám úgy elengedted. Érzed a lüktetésed amint hozzá érsz nem bírsz ellenállni, Szerelem első látásra, elfogadod a tényt történjen bármi! Hiába hadakoznál ellene, a szívnek nem parancsolhatsz, Mond

Engedj magadhoz... Engedj magadhoz közelebb, Had érezzem szép lelkedet. Szerelmesen simíthassalak, Lágy, forró csókot adhassak. Engedd érezzem a szerelmed, Mikor rám mosolyog szemed. Lelkedbe helyezzem a lelkemet, Szívemben lángoló szerelmemet. Engedd érezni tested lüktetését, Buja vágyamnak izgató érzését. Ahogy ölellek, kínoz egyre a vágy, Szeretném azt hogy te is így kívánj! Engedd édes hogy elmerüljek benned, Szerelmesen magamban érezhesselek. A csillogó szemed bogarában láthassam, Mire régóta csak álmomban vágyhattam! Engedd hogy szerelmesen szeresselek, Mert nélküled én már csak szenvedek! Szeress nagyon és öleljen át a két karod, Szerelmesen eggyé válunk ha te is akarod! Engedd hogy érezzem szíved dobbanását, Láthassam közelről szemednek ragyogását. Ha rám nézel boldogan csillogó szemekkel, Szeretlek én örökké testemmel, lelkemmel! Budapest. 2019. 11. 22. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva

Hallgassátok meg a zenét! A szerelem tánca Zene az egész életetek és a tánc, Összeköt benneteket mint a lánc. Zsigerből érzitek a tánc ütemeket, Zene tisztává varázsolja lelketeket! Tested meghajlik a zene ritmusára, És összefonódtok a zene dallamára. A tánc míg felszabadítja a lelkedet, Zene boldoggá teszi egész életedet. A tánc sok sok mindenre megtanít, Nehéz helyzetben könnyen ellazít. Magadra figyelsz és a partneredre, Lelked szabad lett szárnyal a testbe! Eltűnik a hétköznapi gondod, bajod, Vezessen a tánc üteme ha te hagyod! Mosolyogva szárnyalhatsz a tánccal, Repülj vele kibontott göndör hajjal! Karcsú finom hajlékony testetekkel, Táncoltok a tengernél szenvedéllyel! A hold fénye világít rátok boldogan, Ha partnered feldob de fog szorosan! Összehangoltan táncoltok a dallamra, Csípőd ringón, lábad lépked ritmusra. Egy dal van a szívetekben a táncban, Szerelemnek hívják a szívben halkan! Budapest. 2019. 11.1

Nem Reménytelenül... Magányban vagyok, Sóhajtok egy nagyot, Oly bizalmatlan lettem, Én már az emberekben. Nem hiszek senkinek, Gyertek értem égiek, Nincs erőm, élni kell ? Ugyan már, de kivel? Mindenki elhagyott, Előtte jól becsapott, Összetörték a szívemet, Elvesztettem a hitemet! Nincs érzés az emberekben, Ez a világ már menthetetlen. Boldog szerettem volna lenni, Nem reménytelenül el veszni! Kerestem a saját boldogságom, Már tudom magamban találom. Olyat csinálni amit én szeretek, Egyedül boldogan élni az életet! Budapest. 2019. 11. 17. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Ketté tört szív Mikor egy szív ketté szakadt, Egy nehéz súlyos teher miatt. Egyik fél fog csalódni nagyot, Aki őszintén másikban bízott! Csalódottan veszed fel a kalapod, Próbálod túlélni majd a holnapod. Nincs reményed már és csalódtál, Pedig benne nagyon is megbíztál! Szeretted nagyon mégis vége már, De érzed mindenkor van egy határ! Kapcsolatban nincs helye bántásnak, Nem tűrheted ha téged megaláznak! Szeretet odaadás önzetlen csak így él, Társ lehetsz az életben nem ellenfél. Szeretni úgy lehet őszintén és igazán, Ha nem bánsz a másikkal mostohán. Szeretni és tisztelni kell a párodat, Bárki is bármit a másikra mondhat. Ne a más véleménye izgasson téged, Mert ezt így, a másik szenvedi meg! Egy életetek van, amit közösen éltek, Másra hallgatni meg egyenesen vétek! Életeteket csak ti tudjátok hogy élitek, Ne szórják el a szívetekbe se a tévhitet. Ha pedig csalódtál abban akit szeretsz, Mindig lesz egy kapu, ahol ki

Lángoló szerelem A szürke hétköznapjaid egy nap, Fergeteges szerelemmé változnak, Csak úgy a semmiből betoppant, Hirtelen jött csak úgy berobbant! Szívedet meghódította olyas valaki, Akinek hangját jó mindig hallgatni! Egy nap nincs veled, hiányzik már, Boldogságodhoz Ő a reménysugár! Szereted ha átölelheted, veled nevet, Imádsz vele minden eltöltött percet! Érintése hevesen dobogtatja szívedet, Tested, lelked is szinte bele remegett. Lángoló szerelem ez amit érzel vele, Szerelmes vággyal elmerülsz benne. Ha nincs veled, hiányzik az ölelése, Mosolygó szeme, imádott nevetése! Érzed vele minden jó és tökéletes, Szerelmetek lángolóan fergeteges. Imádjátok ma is egymás társaságát, Érezni akarod még a szívdobbanását. Szíved a szívén lángoló szerelemmel, Mikor gyönyörű szemébe bele nézel, Izzik a tested is tőle kitörő vulkánként, Beteljesült szerelemmel éjszakánként! Budapest. 2019. 11. 17. Saját szerzemény, szerzői jogok

Majd holnap… Majd holnap… sokan úgy vannak, De vajon eljön e a holnap azoknak? Majd holnap…hárítasz ezzel a szóval, Ma mondd el boldog vagy a csókjával! Majd holnap…mondod el a szerelmednek, Hogy mennyire szereted, és ha nem éri meg? Majd holnap… elmondod szüleidnek, Hogy szívből, lelkedből szereted őket! Majd holnap … átöleled édesanyádat, Már csak sírjukra tehetsz gyertyaszálat! Majd holnap… megteszed amit szeretnél, Ha megtennéd már ma boldogabb lehetnél! Majd holnap … törődsz a szervezeteddel, Lehet már ma ágynak esel, megbetegszel! Majd holnap… fogsz segíteni a gyerekeden, De ma is már tudod jól hogy ő menthetetlen! Majd holnap… aztán lebénulsz egy balesetben, Miközben a gyereked már amúgy is tehetetlen! Majd holnap… segítesz is a nagyszüleidnek, És ha már nem lesz holnap, mert nem élnek? Majd holnap … biztos holnap még élhetsz? Ne várj holnapig, mert ma mégis dönthetsz! Majd holnap … fogsz figyelni a kör