Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Nem lehet a végtelenségig valakire várni hogy majd lesz valahogy. Egy másik embernek nincs joga a te életeddel és az időddel játszani! Hallgassátok közben ezt a zenét :) Elmúlt már… Nem! Nem lehet valakire várni, végtelenségig, hogy jöhet bármi! A másiknak nincsen joga játszani a te életeddel, az idődet mulatni! Olcsó semmit mondó szavakkal, behálózva, csak reményt bókkal, adni, majd várni az örök hűséget, higgye el a másiknak a meséket! Elmúlt már, de nem lett nagy kár, Végleg összedőlt ez a kártyavár! Igaz a szívemben sivatag lett már, Talán hozzám is eljön a szép nyár! Menj utadra, te is és én is elindulok, Elmúlt már, csendben a varázslatod! Nem kell hogy újra rám találj, soha! Feledtet mindent egyszer az idő foga! Menj és kívánom légy mással boldog, Felejtsed el ami volt, ezt a kis dolgot! A szívemben minden fagyos lett most, Mi soha nem fogunk alkotni egypárost! Elmúlt már, az óra is csendben ketyeg, Igaz bár

Ébredjél még fel... Egyedül bolyongok e zord világban, Eltűnődök még néha hol is hibáztam. Fáradt lábaimmal kicsit meg meg állok, Nem értem meg, már ezt a nagy világot! Elnézek a messze távolba, de homályos, Nem látom tisztán, de minden ragályos! Pusztítja az ember önmagát és a hazáját, Szeretet nincs, utálja már a saját rokonát! Emberi érzések kihaltak, nincs empátia, A jobb és szebb életre sincsen garancia! Mindenki magának él, nincsen törődés, A minden napokban soknál van őrlődés! Az ember csak hajszolja magát a pénzért, De kérdezem, egy ember élete mennyit ér? Hiába élet ha boldogság, szeretet nincsen, Lehet sok pénzed, de nem lehet kincsed! Kincs mit szívedben hordhatnál elveszett, Már rég kihalt belőle az emberi szeretet! Megkövült szívek és fáradt lelkek égnek, Mi maradt az utókornak a nemzedéknek? Emberek közönyösen lépnek át egymáson, Vannak kik boldogok, csak másnak ártson! Kérdem én az égtől miért van e gonoszság?

Fáj minden szó... Fáj minden szó, ami szádból tőr felém, Szavaid megölnek, az ideg jön belém! Minden percedben, bántasz és kínzol, Szeretsz mondod, de a szavad gyilkol! Belehalok, ha mindig engemet vádolsz, Nem kellek, mégis magadhoz láncolsz! Engedj utamra, nem vagyok így boldog, Vesd másra ki, ezt a kő kemény horgod! Ne szólj hozzám, ha szépet nem akarsz, Mond majd annak, akivel még kavarsz! Lebénít szinte a gyűlöleted, amit érzel, Engedj elmenni kérlek, engem békével! Nem akarok többé semmit se már én tőled, Hozd őt, a másikat, ha akarod, a szeretődet! Engedj elmenni, többé nem fogsz engem látni, Elbújok előled és a világ elöl, történhet bármi! Fájó szívem ha megbékél, talán jön helyetted más, Majd olyan, aki az én szerelmemért örökké hálás! Most kinyitom az ajtót és magam mögött beteszem, Tetszik vagy nem, mással gyógyítom a fájó lelkem! Ne szólj és ne kérd már, hogy maradjak örökké veled, Mert megmérgezted a testemben e s

Képzeletben... Ha messze is vagy, ott vagyok veled, szerelmesen lágyan fogom két kezed. Szívemnek dobbanása csak érted szól, hű szerelmem tán érzed te is távolból? Képzeletben ez a szív körül ölel téged, próbálja majd enyhíteni a szenvedésed! Ha akarod majd álmaidban veled leszek, óvlak majd örökké és hűen megvédelek! Esténként ajkadra csókolom az álmom, megsúgom néked, szerelmedre vágyom. Ajkad lassan megnyílik és vissza csókol, ölelésem elfogadod és sohase tiltakozol! Oly messze vagy kedvesem mégis közel, hiszen benne vagy szívemben ott létezel! Szerelmetes szívem csak érted dobban, messze vagy de szeretlek, egyre jobban! Te vagy az én legszebb vágyam, álmom, nem szerettem még így senkit e világon! Őrizd meg szemedben szeretetem lángját, a szerelem oltárán áldozzunk egy fáklyát! Ha itt leszel kedves megmutatom néked, mennyire tud e szív szeretni majd téged! Addig is álmodom és álmodj rólam te is, meglásd boldogságunk e

Halálos csók… ( Egy férfi fájdalma ) Belehaltam, mikor elmondtad énnekem, Napjaid számlálva vannak, kész végem! Még nem fogtam fel, hogy lassan elmész, Nem vagy már oly erős és nem is remélsz! A haláloskór legyőz, már nem is ellenkezel, Mi lesz nélküled? Mi lesz az én életemmel? Sajgó lelkemmel ölellek és örökké akarlak, Nyomatékot adva a kimondatlan szavaknak! Csak belül emészt a fájdalom, hogy elmész, Lelked, lelkemben, szíved a szívemben vész! Én is belehalok akkor, ha elvesz tőlem az ég, Nem bírok én élni nélküled, már nagyon rég! Halálos csók amit adhatok, de megöl a bánat, Nem így terveztem, hanem a fejedre fátylat! De akarlak, szeretlek és elveszlek én mégis, Ha oltárnál a halálos csókodat kapom, így is! Zokogva kértelek, légy a feleségem örökre, Mielőtt elvinnének tőlem, nagyon messzire! Sírva mondtál igent, pedig tudtad vesztettél, De legalább egy fájó szívet boldoggá tettél! Eljött a nap és az oltár előtt megcsókolta

Nem bízol... Amikor épp darabokra hullik a szíved, És belehalsz a fájdalmadba úgy érzed. De a rra vágysz hogy tűnjön el nyomban, Lüktetőn élesen fáj , a szíveddel dobban. Szorító, szinte megsemmisítő érzéssel, R ád tőr és nincs más hátra, van bőgés! Nem segít semmi, hiába minden könny, J ön a fájdalom, hogy végleg legyőzzön! Akkor te átöleled a fájdalmadat, őrzöd, De ö ssze roppansz a súlya alatt, érzed. Áldozattá váltál, a szíved már széthullt, Becsaptak tégedet, elhagytak gonoszul! Próbálsz nem gondolni rá, de veled van, Este mikor lefekszel, forgolódsz álmatlan. Kisért és belül emészt, magadban őrlődsz, Tudod ha nem enged el az érzés, összetörsz! Azt hitted, ennél sokkal keményebb leszel, De nem tudsz küszködni hulló könnyeiddel! Aztán hogy idő megy, a könnyeid elapadnak, De a fájdalmaid, azok még is szét szakítanak! Padlót fogtál valld be magadnak, nem hitted, Nem gondoltad volna, csak álmaidat kerget t ed! A lét fá

Öröm vagy bánat... Éld az életedet, ameddig lehet , Sose tudni, holnap mit tehetsz. Örülj mindig a mának ne búsulj, Mindig sokat mosolyogj, vidulj! Ne feledd el soha, az élet ajándék, Nem egy kegyetlen és véres játék! Az ember boldogságra, jóra született, Ne fogadd el, ha nem olyan az életed. Tárd ki a szívedet erre a csodás világra, Érezd szívben a szeretetet, ahogy átjárja! Szeresd a világot, mert aki azt szereti, Azt isten is óvja, mert vágyát teljesíti. Történjék bármi ne lázadj, csak szeress, Szíved legyen mindig vidám és nevess! A bűnt és haragot nem isten adta neked, Te tégy azért, ki ezt szívedből kiűzheted! Mit tehetsz azzal, ki rossz mégis veled? Kerüld ki, ne vágj vissza, nem teheted! Neki majd vissza vág az élet nemsokára, Nem te fogsz majd, hanem ő esik pofára! Minden rossz vissza száll mindenkire, Te ne segítsél haragudni soha senkire! Élj tiszta szívvel, hisz egy életed van, Ne a rosszat, jót találd meg

Szerelmes szív Amikor két szemedbe belenézek, Belülről olyan sok furcsát érzek. Oly lágyan simogat a pillantásod, Érzem minden szív dobbanásod. Forrón izzik köztünk a vágyunk, Felhőkben úszik a boldogságunk. Szerelmes szívem te érted remeg, Ajkam sóhajtva csókodért rebeg. Ajkad az ajkammal egybe kelve, Mámorban kúszik a fellegekbe. Oly tisztán szeretni, lehet vétek, De a szerelmes szív nem kérdez. Szerelem vak és néha meggyötör, De ennél nincsen szebb gyönyör. Ezt az egyet sohase tervezi senki, A szerelmet ki kell ám érdemelni. Mikor jön nem kérdezi meg tőled, Hogy beleegyezel e s megengeded. Ámor nyila pont a te szívedbe tőr, Ha pedig csalódsz, még meg is öl! Oly sokat, nagyot csalódtál már, De te még bízol a boldogság vár. A kétely, néha még elkap téged, Viszont szeretni soha sem vétek. Jöjj szeress ameddig csak lehet, Öleld ezt az elgyötört lelkemet. Ki csak téged képes újra szeretni, A

Lovacskák Szilajul vágtat egy lovas csorda, Egyenesen lovagolnak le a tóra. Szél lobogtatja a csodás sörényük, Megtorpannak ha mennek feléjük. Van köztük fehér, fekete és tarka, Sok sok gyönyörű szép lovacska. Szabadnak születtek és vadlovak, Amit ember meg nem lovagolhat! Ahogy vágtat a ménes, föld remeg, Néha meg állnak egy egy hentereg. A ménes mellett csikók szaladgálnak, Kancáknak büszkesége és a nyájnak! A vezetőjük egy csodás fekete mén, Aki vezeti őket az erdő végtelenjén. Kicsiket soha nem hagyják el s védik, Ha veszély közeledik azt ők megérzik. Csodálatos lények, mind összetartóak, Család centrikusak, hűségesek a lovak! Legszebb állatfaj ami a földön létezik, Nem hiába emberek is nagyon szeretik. Aki lovakat tart, és a szívét elrabolták, Az ő életét mindenben megváltoztatják. Ló egy nagyon nemes állat, tisztelni kell, Tudnak azonosulni minden érintéseddel. Ha ideges csak lágyan megsimogatod őt, Te jel

Látsz, de vak vagy... Nem születtél vaknak, De szemeid nem látnak! Nem látod meg a dolgod, Ami e világra téged hozott! Segíteni emberen ha éhes, Szótlan elmenni az vétkes! Ember attól ember ha érez, Nem a gyűlölettel mérgez ! Fásult embereket látok csak, Kik nem vakok de nem látnak! Elmennek némán gondjaikkal, Nem törődnek már másokkal! Nincsen a földön semmi jóság, Belerúgni másokba vagányság, De van bizony a másik oldalon, Hisz lopnak és ölnek gonoszon Ki lát szemeivel igazán az tudja, Hogy a jó, a rosszat megbosszulja, Majd mindenki megfizet egyszer, Nem kétséges milyen a rendszer! Az életet nagy kanállal eszed, Inkább homokba dugod a fejed, Azt hiszed már ha nem látnak, Nem lesz rád szüksége a világnak! Látsz, de vak vagy nem látod a rosszat, Amivel az emberek naponta harcolnak. Kiveszett minden érzés az emberekből, Eltűnt a jóság is már régen a szívekből! Hát láss ember és érezz

Te már odaát vagy… Tudom már odaát vagy, Szívem lassan megfagy. Talán hallod a sóhajom, Te vagy minden álmom. Nem feledlek míg élek, Talán mindig remélek. Te is még gondolsz rám, Az égnek egyik csillagán? Úgy szeretnék veled lenni, Tejúton a csillagokra menni! Ahol Te is ott leszel velem, Majd örökké fogod a kezem. Mikor éjjel behunyom szemem, Arcodat oly tisztán látni vélem. Mosolyod elkísér egész hajnalig, De ő könyörtelen és arcod eltűnik. Szívem ilyenkor belül sír és zokog, Miért vetted el tőlem isten a napot? Rám már nem úgy süt mint előtte, Hisz a szerelmemet a halál elvitte! Nem találom helyem ebben a világban, Mert minden álmunk ott van a sírjában! Elvitte magával, én többé nem álmodom, Mély a szívemben, lelkemben a fájdalom! Te már odaát vagy és neked nem fáj semmi, Nekem a szívem szakad, nélküled kell élni! Álmaim sincsenek már, elvitted oly messzire, Szenved e szív nagyon, nem is akár mennyire! Gond

Kulcs a szívemhez… Kulcsot adok a szívemhez, Ha egyedül engem szeretsz. Hű leszel a szerelmünkhöz, Társam leszel a jövőmhöz! Kulcsot adok a szívemhez, Ha közel állsz a lelkemhez. Hibáimmal fogadsz majd el, Szeretsz majd este és reggel! Kulcsot adok én a szívemhez, Ha két karod engem védelmez. Nem adsz bánatot a szívemnek, Velem vagy, ha nehéz idők jönnek. Szívem zárját most kinyithatod, Ha pedig gondolod, bezárhatod. Kulcsot csak egyszer használhatod, Ha bezárod, könnyen megbánhatod. A szívemhez, csak egy út vezet, Őszinte szó és az őszinte szeretet. Ha csak egyszer is hazudnál nekem, Kulcsot a szívemhez visszaveszem! Budapest. 2019. 12. 18. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a verseimet!

Álmomban láttalak … Egy hete csak egy férfivel álmodom, Délceg, szeme kék, csüng az ajkamon! A csókja édes és heves de lágyan érzéki, Nem akarok tartozni, így vissza adom néki! Karjával átölel, fogja a derekam és táncolunk, Oly mennyei zene, ilyet soha nem álmodtunk! A dallamban eggyé válik a testünk és lelkünk, Beteljesül minden érzésünk, nagy szerelmünk! Eljön a reggel, galamb lesz a kedves lovagom, Hiába megyek utána, nincs sehol, sem udvaron! Mennem kell dolgozni, várnak a vevőim a boltba, Estére a bánatomat úgyis belefojtom egy jó borba! Bemegyek a boltba és dolgozom, aztán felnézek, Mikor az ajtón megcsörren a kis csengő bejönnek. De mit is látok? Úristen! Álmaim férfija jött be! Nem hiszem el, nem is hallom mikor köszönt ide! Majd elájultam és forgott velem az egész világ, Leültetett a székre, és kérdezte jól vagy kis virág? Zavarodottságomban még a nevem is elfeledtem, Szabályosan a levegő is megállt és lemerevedtem! Neve

Nem bűnösök... Sok szegény és árva, A megváltásra várva, Oly fájdalmasan sikoltó, Léleknek szava fullasztó. Rothadó hús és vér szaga, A levegőben terjed tova! Éhség, betegség, járványok, Nem háború, nem gránátok! Nem bűnösök, gyerekek még, Mégis szenvedés nekik a lét! Mondd ha van isten az égben, Vétettek e gyermekek a méhben? Miért van e szenvedés a földön? Mikor telve van rosszal a börtön! Miért ártatlan gyermek szenved? És miért adtál nekik akkor életet? A világban megannyi állatmentő, De ezeknek ki lesz a megmentő? Van pár jó ember ki segít nekik, De létszámuk igen elenyészik! Pedig az ember tudja,látja,hallja, Hisz tele van vele minden média! Mégsem mozdulnak meg annyian, Mint mikor, ha egy állat bajba van! Embernek van mije akkor értékes? Hogy lett e világ ennyire pénzéhes? Mennél több van, de annál több kell, Mi lesz ember? Már szeretni se mer? Nincs együttérzés a földön sem szeretet, Hagyják egymá