Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Látsz, de vak vagy... Nem születtél vaknak, De szemeid nem látnak! Nem látod meg a dolgod, Ami e világra téged hozott! Segíteni emberen ha éhes, Szótlan elmenni az vétkes! Ember attól ember ha érez, Nem a gyűlölettel mérgez ! Fásult embereket látok csak, Kik nem vakok de nem látnak! Elmennek némán gondjaikkal, Nem törődnek már másokkal! Nincsen a földön semmi jóság, Belerúgni másokba vagányság, De van bizony a másik oldalon, Hisz lopnak és ölnek gonoszon Ki lát szemeivel igazán az tudja, Hogy a jó, a rosszat megbosszulja, Majd mindenki megfizet egyszer, Nem kétséges milyen a rendszer! Az életet nagy kanállal eszed, Inkább homokba dugod a fejed, Azt hiszed már ha nem látnak, Nem lesz rád szüksége a világnak! Látsz, de vak vagy nem látod a rosszat, Amivel az emberek naponta harcolnak. Kiveszett minden érzés az emberekből, Eltűnt a jóság is már régen a szívekből! Hát láss ember és érezz

Te már odaát vagy… Tudom már odaát vagy, Szívem lassan megfagy. Talán hallod a sóhajom, Te vagy minden álmom. Nem feledlek míg élek, Talán mindig remélek. Te is még gondolsz rám, Az égnek egyik csillagán? Úgy szeretnék veled lenni, Tejúton a csillagokra menni! Ahol Te is ott leszel velem, Majd örökké fogod a kezem. Mikor éjjel behunyom szemem, Arcodat oly tisztán látni vélem. Mosolyod elkísér egész hajnalig, De ő könyörtelen és arcod eltűnik. Szívem ilyenkor belül sír és zokog, Miért vetted el tőlem isten a napot? Rám már nem úgy süt mint előtte, Hisz a szerelmemet a halál elvitte! Nem találom helyem ebben a világban, Mert minden álmunk ott van a sírjában! Elvitte magával, én többé nem álmodom, Mély a szívemben, lelkemben a fájdalom! Te már odaát vagy és neked nem fáj semmi, Nekem a szívem szakad, nélküled kell élni! Álmaim sincsenek már, elvitted oly messzire, Szenved e szív nagyon, nem is akár mennyire! Gond

Kulcs a szívemhez… Kulcsot adok a szívemhez, Ha egyedül engem szeretsz. Hű leszel a szerelmünkhöz, Társam leszel a jövőmhöz! Kulcsot adok a szívemhez, Ha közel állsz a lelkemhez. Hibáimmal fogadsz majd el, Szeretsz majd este és reggel! Kulcsot adok én a szívemhez, Ha két karod engem védelmez. Nem adsz bánatot a szívemnek, Velem vagy, ha nehéz idők jönnek. Szívem zárját most kinyithatod, Ha pedig gondolod, bezárhatod. Kulcsot csak egyszer használhatod, Ha bezárod, könnyen megbánhatod. A szívemhez, csak egy út vezet, Őszinte szó és az őszinte szeretet. Ha csak egyszer is hazudnál nekem, Kulcsot a szívemhez visszaveszem! Budapest. 2019. 12. 18. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a verseimet!

Álmomban láttalak … Egy hete csak egy férfivel álmodom, Délceg, szeme kék, csüng az ajkamon! A csókja édes és heves de lágyan érzéki, Nem akarok tartozni, így vissza adom néki! Karjával átölel, fogja a derekam és táncolunk, Oly mennyei zene, ilyet soha nem álmodtunk! A dallamban eggyé válik a testünk és lelkünk, Beteljesül minden érzésünk, nagy szerelmünk! Eljön a reggel, galamb lesz a kedves lovagom, Hiába megyek utána, nincs sehol, sem udvaron! Mennem kell dolgozni, várnak a vevőim a boltba, Estére a bánatomat úgyis belefojtom egy jó borba! Bemegyek a boltba és dolgozom, aztán felnézek, Mikor az ajtón megcsörren a kis csengő bejönnek. De mit is látok? Úristen! Álmaim férfija jött be! Nem hiszem el, nem is hallom mikor köszönt ide! Majd elájultam és forgott velem az egész világ, Leültetett a székre, és kérdezte jól vagy kis virág? Zavarodottságomban még a nevem is elfeledtem, Szabályosan a levegő is megállt és lemerevedtem! Neve

Nem bűnösök... Sok szegény és árva, A megváltásra várva, Oly fájdalmasan sikoltó, Léleknek szava fullasztó. Rothadó hús és vér szaga, A levegőben terjed tova! Éhség, betegség, járványok, Nem háború, nem gránátok! Nem bűnösök, gyerekek még, Mégis szenvedés nekik a lét! Mondd ha van isten az égben, Vétettek e gyermekek a méhben? Miért van e szenvedés a földön? Mikor telve van rosszal a börtön! Miért ártatlan gyermek szenved? És miért adtál nekik akkor életet? A világban megannyi állatmentő, De ezeknek ki lesz a megmentő? Van pár jó ember ki segít nekik, De létszámuk igen elenyészik! Pedig az ember tudja,látja,hallja, Hisz tele van vele minden média! Mégsem mozdulnak meg annyian, Mint mikor, ha egy állat bajba van! Embernek van mije akkor értékes? Hogy lett e világ ennyire pénzéhes? Mennél több van, de annál több kell, Mi lesz ember? Már szeretni se mer? Nincs együttérzés a földön sem szeretet, Hagyják egymá