Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Darabjaim, amik … Összetörted ami nem kell magadnak, Darabjaimat, amik utánad maradtak. Többé már senki össze nem rakhatja, Szívem belül sivár, senki se lakhatja. Megcsaltál kedves, összetört az álmom, Csalódtam, pedig boldogságra vágyom. Most már tudom tőled ezt nem kapom, Nem te voltál hibás, én voltam barom! Hittem szép szavaidban, hazug csókod, De hamar lehullott végül hamis álarcod. Csalódtam mégis, hisz hittem neked én, Pedig megvoltunk mi együtt szépecskén! De jött egy másik akiért mindent eldobtál, Aki miatt te minden napot végig hazudtál! Mondhatsz már bármit, benned nem hiszek, Sajnos most már ezek után többé senkinek! Lehullott a lepel és rájöttem az álnokságra, Eljutottunk mára veled az utolsó állomásra! Mehetsz már szabadon nem kellesz ezután, Indulj a másikhoz, szedd a lábad szaporán! Felejts el örökre és ne halljak rólad semmit, Boldogítsd annak a másiknak óráit, perceit! Betelt nálam

Remények Amikor már nem találod helyed a világban, Senkivel nem beszélgetsz élsz a magányban. Arra gondolsz mit vétettél miért van a csend, Csak lelked dala ordít nem halkul el idebent. Miért van, veled mindig csak a rossz történhet, Minden nap új nap, mégis rosszul végződnek! Fájó szívvel gondolsz rá, minden egyes napra, Hiába s beismered nem vagy méltó a feladatra! Elbújsz hát a világ elől, ne lássák mennyire fáj, Nincs esélyed, a jó útra valamikor visszatalálj! Nincs már senki akiben letedd az elveszett hited, Hogy valamikor jobb lesz már senkinek se hiszed! Tombol legbelül a lelkedben, az elfojtott fájdalom, Nem akarsz kitárulkozni, senkiben nincs szánalom! Hiába minden, elvesztek a remények amik voltak, Már nem maradt semmi holnapra, álmaid elkoptak! Budapest. 2020. 01. 20. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet , ha olvastad a verseimet!

Az utolsó cigeretta vég ... Kiara kilépett a fürdőből és elindult a konyha felé…. Hajnali 3 óra volt még ... De nem tudott aludni … Lassan eltelik majd az idő gondolta magában és kell indulnia az irodába dolgozni ... Azt hitte minden fájdalmát és az élet mocskát is majd a fürdőben letudhatja. De még most is égett a teste a kíntól és a lelke fázósan kuporgott a testében. Gyorsan főzött magának egy kávét és idegesen rágyújtott. Hosszan szívta le a füstöt jó mélyen a tüdejébe és lassan fújta ki azt. Az agya még mindig a szombat éjszakán dohogott és nem hagyta nyugodni. Hangosan felzokogott, a könnyei újra a szemét marták , vele együtt a szívébe markolt az a hatalmas fájdalom… Újra és újra lejátszódtak benne a tegnapelőtti események , nem hagyták nyugodni őt ... Tegnapelőtt azaz szombaton, még boldogan és lázasan készülődött a bulira, amire az irodás barátnője Sára hívta meg. Főképp mert a srác is ott lesz aki nagyon tetszik neki. Ki