Boldog végzet
Boldog végzet Elindultam egy úton ami járható, Cél a boldogságom mi hívogató! Talán most meglelem a végzetem, Legalább is én hiszem, képzelem. Igaz félek kicsit még újra szeretni, A múltat el kell engedni, elfeledni. Már nem akarok a múltamból élni, Segíts istenem ebben tovább lépni! Szeretnék még én boldog lenni kicsit, Valakit, aki megadja életem örömeit! Akiben letehetem szeretetem és hitem, Aki majd úgy szeret ahogyan érintem! Az lesz nekem a boldog végzetem, Reggelente is boldogan ébresztem! Öröm minden eltöltött óra és perc, Velem alszik el és velem ébred fel! Így elindulok a boldog végzet felé, Talán lesz aki életem szebbé tenné! Tudom ez az út nehéz lesz, kemény, De nem tántorít, kell kicsi remény! Budapest. 2019. 11. 29. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!