Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Kimondani könnyű... Szeretlek, elbűvölt a két szemed, Ajkadra nyomtam a pecsétemet. Halványan látom még szemedet, Rég belül őrzöm az emlékeinket. Kimondani könnyű, szeretlek, Fogadkozni, örökre tiéd leszek. Lehazudni az égről a csillagot, Csodálkozol, hogy ilyen vagyok. Nem ígértem, csak szerettelek, Igaziból boldog voltam veled. Magadat is hazugságba keverted! El játszottad nálam a becsületed! Örökké megbocsájtani sem lehet, Elpattan a húr, elszáll a szeretet! Szertefoszlott álmok és a képzelet, Meg se láttad már hogy szenvedek! Vérző szívvel teszed be az ajtót, Magad mögött hagyva, e harcot. Mit ér a szerelem ha ő nem adja, Csak azt várja, hogy tőled kapja. Mit ér az a szerelem, ha nem érzi, Kimondani könnyű, ha másik kéri! De mennyit ér, az a kimondott szó, Amit nem érez a másik, az a hódító! Szerelmet érezni kell, oly boldogan, Szív mélyéből, a lélekből fakadóan! Kedves hiányától, élte

Tudom fáj … Tudom fáj , Minden búcsúzás. Éjjelente nem alszol, Szíveddel hadakozol. Tudom fáj , Nem kell többé várj! Minden kimondott szó, A szívet a lelket fájdító. Tudom fáj , De fel kell hogy állj! Ha nem igaz szerelem, Nem örök semmi sem. Tudom fáj , Nem voltál őszinte már. Így véget ért egy szép románc, Kicsordult a megtellett pohár. Tudom fáj , Hogy véget ért a nyár, Majd el jön egy újabb szerelem, Aki szeret téged majd kedvesen! Tudom fáj ... Nézz magadba már… Ha megtalálod önmagadat, Megleled a boldogságodat. Tudom fáj… de nagyon… Eleredt könnyeidet hagyom. Sírj csak, könnyebb lesz így neked, Megkönnyebbül szíved és a lelked. Budapest. 2020. 07.02. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva. Köszönöm a verseimre szánt idődet.

  Ha bűn hogy várok rád… Szívem sivár oly bús mint a fűz, Nap ragyoghat, és rám hiába tűz. Ha bűn hogy várok rád, bűnös leszek, Szerelem néha elveszti józan eszemet. Várok egyre csak várok, aprócska álmok, Csalódások, mégis a boldogságra vágyok! Utunk a végtelen, nem akarom én mégsem, Hogy elmerülj velem az ég kékes tükrében. Még ha együtt szárnyalnánk a végtelenben, Örökké tart e, ki mondja meg majd nekem? Élet és a halál néha egy ez a két szó tudom, Hisz élni is lehet úgy ha az életem feladom. Lelkemben élek, és ha bűn hogy várok rád, Elkárhozott lelkemet isten hova rakhatnád? Ember tetteikért felelős nem gondolatokért, Titkos a vágyam de nem kárpótol semmiért. Őrzöm én az álmaimban látott két szempárt, Miközben az idő múlásával a szívem bezárt. De bűn ha várok rád, többé már nem teszem, Szerelem láncát a szívemből is már kivetem. Élek a mának, a jövőt nem kutatom,keresem, Minden ami szép volt és lenne majd feledem.