Színesre festeném...
Színesre festeném... Színesre festeném... az éltedet és álmodat, Ha isten lennék, ohh Nép.. az Országodat! Síró lelkem könnyein keresztül én látom, Hogy mennyei királyság nem valóságom. Bár tudnék varázsolni boldogságot, s fényt, Csak nézd ha feljön a nap, érzem ezt a kínt! Egymást bántja ember és fia, hangos a kritika, De senki sem próbál változni, fél a nép és fia! Ha éreznéd könnyeim s szívemben a fájdalmam, Ha hallanád néha, a fuldoklóan elcsukló szavam. Átéreznéd a mélyről feltörő lelkem hívó szavát, Szeress ember! Hisz Isten népének akarja javát! Könnyeimen keresztül mosolygok rátok emberek, Nézzétek és érezzétek a fájóan szenvedő lelkemet! Hát ezért születtetek hogy az életben szenvedjetek? Nem ezért kaptatok Istentől kegyelmet és testeteket! Nézd és lásd a napot, egy reggel sem sugárzik haragot, Kedvesen, lágyan érinti tested, fényével szebb a napod! Mindenkire egyformán süt, nem bíráskodik csak ragyog,