Csak egy báb…

 

Csak egy báb, az élet színpadán,

Mikor legördül előttem a paraván.

Újból a szomorúság jön szívemre,

Sajnos az élet nekem nehéz lecke.

 

Csak egy báb vagyok, én a világnak,

Kit a gazdagok s rosszak leigáznak!

Kiknek kitettem szívemből, csak a jót,

Hiába szerettem én minden halandót.

 

Csak egy báb kit soha nem kérdenek

Mi lenne jó s öröm, gyötört lelkének.

Nem számít ha nincs is boldogsága,

Csak másnak legyen jó, kihasználja.

 

Csak egy báb kinek nem lehet szava,

Nem fájhat ha az élet néha mostoha.

Ha netán öt is szenvedni látod néha,

Ne akard megölni azért mint a hiéna!

 

Csak egy báb kinek nincs saját élete,

Bábnak színpad nélkül nincs értelme.

Lehet hétköznap is vagy karácsony,

Ha nincs kivel megoszd a kalácsod.

 

Úgy fáj a múlt s jelen talán a jövő is,

Minden emlék és a jelen szenvedés.

A szívedet senki semmibe sem nézi.

Csak egy báb, aki magányos ezt érzi.

 

Budapest. 2020. 11. 09.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet!