Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Csalfa, balga meg naiv emberek, Ma divatja múlt, luxus érzelmek. Kinek nem inge, az ne vegye fel, Pedig lehet élni igaz érzelemmel. Hazugságba szőtt élet s kapcsolat, Nem csak vírusra hord maszkokat! Emberek élnek egyedül magányban, Mert az ember nem igazi a világban. Mennyivel könnyebb lehet az életünk, Ha egymással kézen fogva lépkedünk. De az ember magába fordultan éldegél, Mi lenne ha egyszer őszintén szeretnél? Hát az, hogy sebezhetőbbé válhatsz igaz, És ha csalódsz nem lesz, nem jön vigasz! De ember, igen a kockázatot vállalni kell, Boldogságért küzdeni kell, nem ott hever. Hamis illúziók, csupán álmokat hajszolva, Mikor csalódik, már csak sebeit nyaldossa! Lépj tovább, indítsd újra, élet nevű gombot, Múltra pedig tehetsz, egy vége nevű pontot. Kinek nem inge ne vegye fel, mindenki más, Nem lehet egyforma senkinél a boldogulás! Mézédes szavak melyek hazugságba csapnak, Ezek az emberek igaz szeretetet sose kaptak! Nem érzik,

A fák közt sétálva, keresem utamat, Nem súgnak és nem adnak jutalmat! Van itt több út is, de merre menjek? Ki tudja hova és majd merre kellek? Óh istenem, adj helyet magad mellett! Magányomban kerülöm én az embert! Oly sokat és sokszor csalódnom kellett, Pedig az én szívem, de sokszor jelzett! Tűnődöm néha miért ilyen az ember? Kaptunk egy életet, de élni nem mer! Pedig mindenki a boldogságot keresi, Ott van néha az orra előtt, mégse leli! Száműzöttként járom fáradtan utamat, Nem érzek, csak szívemben fájdalmat! Hosszú utakon járok, bár néha egyedül, Ilyenkor lelkem nehéz, el is csendesül. Megfáradt test nem pihenhet, amíg él, Utunkat járni kell s olykor a semmiér! Keresünk valamit de nem állhatsz meg, Még ha csalódott szíved bele is remeg! De néha jön valaki, ki utadat keresztezi, Merre tartasz? Oh azt nem sok kérdezi! Így van az utunk sem lehet néha azonos, De nincs megállás haladásunk folytonos!

Minden szavad belülről éget, Vágyom már öleljelek téged. Hosszú éjeken át álmodom, Forgolódom csak ágyamon. Buja vágyunk átcsap a szerelembe, Forró nyári éjszakán sűrűn nevetve. Perzselő lángja mikor minket utolér, Nem mondanánk le róla, semmiért. Mikor titkon őrzött vágyaid életre kelve, Reggel felhozza a napot s erővel betelve. Egyenest az arcodba mosolyog, Szürke fátyollal az égen gomolyog. Mikor a szívünk is egyszerre dobban, Szerelemben lüktetve bennünk robban. Lelkem a lelkedben ébred reggelente, Ha meglátom magam két szemedbe. Lüktető ereimben érzik a minden, Te vagy nékem az egyetlen kincsem. Veled örömmel fekszem és ébredem, Oly boldogságban, mert ez a szerelem. Budapest. 2020. 05. 21. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva. Köszönöm az idődet ha olvastad a verseim.

Te vagy nékem minden gondolatom, Ha meg ébredek egy hűvös hajnalon. Te vagy nekem a fény, boldog létem, Csak vigyázz a szívemre, ezt kérem! Fogd a kezem ezen a göröngyös úton, Néha talán majd még meg is botlom. Eddig csak éltem, léteztem a mának, De most érzek és a jövőmben látlak. Fogd meg hát, két remegő kezem, Mert te vagy nekem a mindenem! Eltékozolt évek, elfogyott remények, Munkába fojtott a bánat, ez nem élet! Megálmodott álmok, elfojtott vágyak, Amikből más nem lehetett, csak bánat. Mikor a szemedbe néztem, megláttam, Most már tudom hogy hol nem jártam. Legyél velem tapintatos meg türelmes, Mert a sok csalódás megölte lelkemet. Hogy újra érezzen és boldogan létezzen, A fájó csalódott szívem már ne vérezzen. A tegnapom már elmúlt a holnaptól félek, De te szerelmesen rám néztél, érzem élek. Légy mindenem, életem ebben a világban, Éljünk szerelmesen, boldogan itt a mában. Budapest. 2020

Öreg gitár A szó amely zeneként szólal meg, Dallamot adva érzékeny füleidnek. Mint azaz öreg gitár, mikor remél, Tán lesz valaki, ki rajta még zenél. Öreg gitáron lévő húrt megpengeted, Így az egész gitár teste beleremegett. Várván azt a napot, ami határt szabott, Megállítva s elindítva újra a pillanatot. Ez az öreg gitár halkan felsóhajtott, Lágy dallamokat mit magából adott. Mosolygott hiszen eljött az ő napja, Törődést a szeretetet, viszont kapja. Gitárnak is van egy érző szép lelke, Húrjain játszol ő felszáll a mennybe. Szép hangjától még a nap is mosolyog, Akár ezer felhő is, ha ő rajta gomolyog. Nem állíthatja meg semmi, csak dalol, Boldogan adja ki ő a hangját, válaszul. Hiszen eddig csak a remény éltette még, Bár a fiatalsága elhagyta őt nagyon rég. Húrjai berozsdásodva, sarokban várva, Hogy majd valaki eljön s szívébe zárja. Az a valaki ha kezébe veszi, megpengeti, Minden bánat

A halál árnyékában 9. Rész Előző részből: Krisztin agya kattogott… Egyszer csak újra látta … Azt a szemet ...Még jobban meresztette a szemét….Képzelődik? Nem !! Nem !!! A túloldalon állt vele szemben...az a szakállas férfi, lent a kórház udvarán ...Ez a szem …. vérben forgott mint egy őrült úgy nézett rá..… Krisztin bele rándult és felsikoltott … Paul odaugrott segíteni Robynak különben felborult volna a tolókocsi a lánnyal együtt. Folytatás: Billy mikor lefelé indult a lépcsőn az intenzívről , két egyenruhás férfi jött felfelé a lépcsőn. A férfi nem tehetett mást mint beszaladt egy folyosóra és volt ott egy mosoda ott bujt meg, addig amíg nem látta hogy már kimehet. Hosszúnak tűnt az az idő és jó pár óra is beletelt mire kitudott észrevétlen menni az épületből. Amikor kijutott az udvaron civil ruhás rendőrök sétáltak, nem tudni miért... de Billy óvatosságból elállt egy sarok épület mellé és jó távolságból figyelt

A Füstifecske pár Gondolataimban a fákra szállok, Szárnyalok gyógyulóban vagyok! Ágról ágra szállok én így szabadon, Minden éjjel szólít engem a vadon! A vadász megsebesítette a szárnyam, Hogy újra repülhessek nagy vágyam! Gondos kezek ápolták beteg testemet, Igenis vannak még nagyon jó emberek! Etetéskor félve nyitják néha a kalitkámat, Azt hiszik hogy veszem majd a sátorfámat! Dehogy mennék hát hova, beteg szárnnyal? Itt szeretnek és küzdök mégis a magánnyal! Hiányzik nekem egy szépséges tojópárom, Ha rálelek én boldog leszek majd e világon! A többiek elmentek délre elhagytak engemet, Remélem lesz majd itt madárka ki meg szeret! Így elmélkedett a füstifecske sebes szárnnyal, Mire eljött a hajnal készen volt egy madárdal! Búsan énekelte hogy magányos szegénylegény, Felhőkön szárnyalt hangjával a hősköltemény! Egyszer csak jött egy kis füstifecske tojómadár, Oh istenem gondolta a legény, leszünk álompár

Mindenem lettél... Úgy jöttél, mint egy tornádó, Sose hittem, szívem lakható! De belaktad s boldoggá tetted, Csodás az élet, édes melletted. Mindenem lettél s rád vágytam, Érted az egész világot bejártam. Rólad szól az élet, a végzetem, Nélküled én már nem létezem! Szemeidben látom, te is így érzed, Örökre veled maradok ha ezt kéred. Csak jöjj és szeress nem kell félned, Ezután megteszek én mindent érted! Nappal legeltetem csak szemeim rajtad, Éjjel paplan alatt szeretlek csak akarjad. Mindenem lettél, el nem engedlek soha, Már rabjául ejtett a szép arcod mosolya! Szemedben csillogás, tudom rólam szól, Megleltelek téged, de érzem így van jól! A távolság édes nem lehet soha akadály, Mert szívem a szívednek, hű lakosztály! Mindenem lettél ebben a zord világban, Társra találhattunk egészen egymásban! Nem ígérek semmit hiszen furcsa az élet, Bármit hoz is, neked adom én a hűséget! Fogd a kezem éde

A halál árnyékában 8. Rész Előző részből ... Billy a késével benyomta a zárnyelvét és halkan kattant a zár majd kihúzta a fiókot, abban volt egy 20x25- ös vas ládikó de nem volt lezárva , kinyitotta hát egy csomó papírpénz volt benne! Gyorsan kiszedte belőle és mindent vissza pakolt amit elvett aztán letörölte az ujjlenyomatokat és kiment az ajtón, bezárta a kinti ajtót a lakatot meg rányomta a rácsra és elindult a tett helyszínére ahol a nőt megölte, majd betette a halott nő ruhájába a kulcsokat és elindult a bérleményébe. Mikor hazaért bedobta a pénzt egy táskába és betolta az ágya alá. Majd elment fürödni és eltette magát holnapra , mert sok munkája lesz. Krisztin nyomában kell maradnia ha törik ha szakad .. meg is volt a terve már félig hogy mit fog csinálni… Folytatás: - Dr. Krepp! Dr. Paul keresi Önt! - szólt ki az ajtó elé Kreppnek az asszisztens. A Főorvos elnézést kért és bement az irodájába. - Itt vagyok Paul!

Kisvárosi vagányok 1. Rész   Előzetes : Van egy kis csapat akik állandóan együtt lógnak , gördeszkáznak és sokat balhéznak . Sok őrültséget és csínyt csinálnak, amit nem szabadna… rengetegszer gördeszkáznak a vasútállomáson is... A kisváros lakói már mikor meglátják őket, már rettegnek mindig mit fognak csinálni… Egyszer aztán szintén csak bohóckodásból …  A kisvárosból kivezető útszakaszon próbálták elkapni az autók hátulját és az autók után kapaszkodva úgy száguldjanak a gördeszkájukkal , veszélyes mutatvány és senki még nem is sejti hogy egy baleset hogyan megváltoztatja az életüket. Az egyik fiú elesik és nagyon összetöri magát .  Tolókocsiba kerül , ez pedig a csapat életét teljesen felforgatja fenekestül…  1.Rész Végzetes pillanat Ezen a reggelen is a vasútállomáson találkoztak a srácok. Miközben várták Brigit és Roment. Ők másik városba költöztek a szüleikkel. De a c