Kisvárosi vagányok
1.Rész
Végzetes pillanat
Ezen a reggelen is a vasútállomáson találkoztak a srácok. Miközben várták Brigit és Roment.
Ők másik városba költöztek a szüleikkel. De a csapat a nyári szünetben mindig együtt lógott.
A 7 jó barát . A város lakói így jellemezték őket 7 -en vannak mint a gonoszok…
Noel, Joe, Krisz, Tomy, Brigi, Romen és Stív…
Brigi szerelme Krisztián volt, viszont állandóan a csapatban mászkáltak, igaz egy percre nem hagyták el egymást.
Viszont a város lakóinak meg volt a véleményük erről a kis vagány csapatról , hisz rengeteg borsot törtek a városban élő emberek orra alá . A kisvárosban már ha meglátták őket a hajuk is égnek állt az ott élőknek.
Beérkezett a vonat és a két fiatal leszállt, Krisz már nagyon várta Brigit. Megölelték egymást a srácok kezet ráztak majd elindultak a gördeszkájukkal. Lementek a térre ami pont erre a célra lett kialakítva , de hamar megunták és összedugták a fejüket mit csináljanak egész nap.
Egyikük kitalálta mi lenne ha kergetőznének a kocsikkal. Megpróbálják elkapni őket és bele csimpaszkodva minél tovább megtartani magukat száguldanának velük . Veszélyes mutatvány de imádták az extrém veszélyeket.
Elindultak és a városból kivezető úton próbáltak szerencsét. Sok autós szidta őket de nem álltak le a srácok , száguldoztak az autók után és elkapták a hátulját majd bele kapaszkodva repültek az autókkal.
Brigi is bent volt minden ilyen örültségben, Krisz pedig mellette száguldott. Egy kék Volvo húzott el mellettük lelassítva hogy nehogy elüsse valamelyiküket , Brigi erre ráakaszkodott a kocsira , de az felgyorsult és így Brigi elesett. Krisz ekkor már egyik autóba kapaszkodva elszáguldott mellette , és gyorsan hátra nézett hogy Brigivel mi történt … nem sejtve hogy ez a kis manőverezés majdnem az életébe kerül…
Krisz nem tudott megállni ahogy elengedte az autót neki csapódott egy magas kerítés falának és ami mögötte jött autó nem tudott megállni, így egyenesen belé hajtott majd a falnak préselte a fiút!
A mögötte száguldó társaik csak a nagy csattanást hallották… pillanatok alatt megtörtént a baj, több autós is megállt és kiszálltak mi történt, majd mikor látták a fiú nem mozdul mentőt hívtak.
Brigi ott térdelt Krisz mellett és próbálta újraéleszteni a fiút, aki nem lélegzett. A többiek a fejüket fogva ott álltak tehetetlenül és szabályosan bepánikoltak. Krisz szörnyen nézett ki több helyről vérzett és furcsán álltak a lábai...
Mikor kiért a mentő , Brigit elküldték és Krisz szívét újra indították. Mikor stabilizálódott az állapota betették a mentőbe és szirénázva elindultak vele. Brigi mehetett csak a mentővel. A többieknek meg kellett várni a helyszínelő rendőröket.
A mentő mikor beért a helyi kórházba rögtön vitték a fiút a röntgenbe és a műtőbe. Romen volt az első aki odaért hogy a húgával beszéljen , hogy mi van Krisszel. Brigi pedig nagyon zokogott Romen átölelte és próbálta vigasztalni , de ő is eléggé be volt tojva most mi lesz a sráccal.
- Mit mondott a doki? Van már valami fejlemény? - kérdezte Romen a húgát.
- Nem mondtak semmit , még műtőben van Krisz. - suttogta Brigi.
- Nyugi , nem lesz baj. - vigasztalta Romen a testvérét, de hasztalan… Brigi teljesen bepánikolt.
Majd leültek és vártak, nagyon nehezen telt az idő. Romen lement az automatához vett két cappuccinót és egyiket Brigi kezébe nyomta.
Már délután 14 óra körül járhatott mikor Krisz szülei megjelentek. Oda mentek Brigiékhez és vádlón ránéztek.
- Hányszor mondtuk hogy ne bandázzatok ! Most meg megtörtént a baj! Most mi lesz Krisszel? Mondtak már valamit ? Mikor vitték a műtőbe? - az anya ráuszította a kérdés sorozatát a két testvérre.
- Még nem jött ki senki, Lili néni … - csillapította az asszonyt Romen.
Krisz anyja az ájulás határán volt, a férje is próbálta csitítani, és elvonszolta egy távolabbi padra az asszonyt, majd leültek és várták az orvost.
- Ne veszekedj velük ezzel nem segítünk a fiunkon drágám… - súgta a férje Lilinek.
Már jócskán esteledett mikor egy orvos kijött a műtőből és körülnézett . Mikor meglátta a házaspárt odament hozzájuk. Brigi és Romen oda mentek.
- Maguk Krisztián szüleik? - kérdezte a doki.
- Dr. Thomas Fallow vagyok! Én műtöttem a fiukat. Sajnos nincsenek jó híreim. Kérem jöjjenek be velem az irodámba. - mondta az orvos és betessékelte őket a szobába. Brigit és Roment nem engedték be.
- Sajnálom a fiuk lebénult teljesen deréktól lefele. - kezdte az orvos.
- Dr. Úr és ez végleges vagy van reményünk a felépülésre? - kérdezte a férj miközben az asszony sírógörcsöt kapott és majd elájult.
- Nem hiszem hogy van esélye a fiúnak hogy valamikor is tudja használni a lábait, de az állapota sajnos még most is válságos. Átvittük az intenzívre egyenlőre gépeken van. Most kell pár nap hogy lássuk még mi károsodott a szervezetében, mert túl sok bevérzése van… Mindkét lába eltört és a nyak csigolyája , a gerincből pedig egy darabka porc levált ami egy ideget elnyom , ezzel most nem tudtunk foglalkozni mert túl veszélyes lenne. A törött borda bele állt a tüdőbe és most azt kellett megműteni és egyik lába pedig szilánkosra tört . Enyhe agyrázkódást is kapott. Egyenlőre ennyit tudok mondani , de folyamatosan vizsgáljuk és a következő műtét az állapotától is függ. de nem egy műtét várható mert helyre kell rakni a másik lábát is ami szilánkosra törött , így csak rögzítve van neki. - fejezte be az orvos.
- Doktor mire számíthatunk ? - kérdezte Lili sírva.
- Nem tudom asszonyom! Semmi biztatót nem tudok mondani. - mondta nekik sajnálkozva. Majd felállt és kikísérte a házaspárt. Az ajtóba a férjjel kezet rázott és mondta nekik ha bármi változás áll be fogják értesíteni őket. De most nem mehetnek fel a fiút megnézni. Esetleg holnap majd telefonon érdeklődjenek, azért ne fáradjanak be…
Romen és Brigi odamentek hozzájuk mikor látták hogy kijöttek az irodából.
- Lili néni mit mondott az orvos? - kérdezte sírva Brigi.
- Lebénult Krisz, és még sok műtét vár rá, ha túléli ezt a pár napot! - felelte Krisz apja.
- Meglehet nézni? - kérdezte Brigi.
Nem ! Még nekünk se lehet bemenni , válságos az állapota… - válaszolt a férfi, majd átölelve a feleségét elindultak a folyosón ki a kórházból. Itt nem tudnak mit tenni, otthon meg Krisz kicsi húga a szomszéddal van, aki még csak 7 éves.
- Én itt maradok, nem megyek addig el innen amíg nem láthatom Kriszt! - felelte Brigi.
- Menjetek haza , holnap bejöhettek ha mi is felmehetünk Kriszhez. De most senkit nem engednek be hozzá. - szólt vissza Krisz apja.
Közben a rendőrség felvette a jegyzőkönyvet és a srácok bementek a kórházba. Romen elmondta amit megtudtak és így kimentek a kórházból és leültek az épület előtt egy téren. Hallgattak magukba roskadva… mindenkin átfutott velük is megtörténhetett volna… Most mi lesz velük…
Már eléggé este volt és így a testvérekkel lesétáltak az állomásra hisz Romennek és Briginek haza kellett menniük. Megbeszélték reggel jönnek vissza és bemennek a kórházba együtt, nem hagyják magukra Kriszt a bajban sem.
Joy , Noel, Tomy és Stiv magukra maradtak, lassan elindultak haza felé ők is. Nagyon szótlanok voltak és nem volt kedvük most gördeszkázni, így a vállukon vitték hazáig.
Még nem tudták hogy ez a nap az egész életüket megváltoztatja és fenekestől felfordítja…
2.Rész
Halálos csend
Előző részből:
- Menjetek haza , holnap bejöhettek ha mi is felmehetünk Kriszhez. De most senkit nem engednek be hozzá. - szólt vissza Krisz apja.
Közben a rendőrség felvette a jegyzőkönyvet és a srácok bementek a kórházba. Romen elmondta amit megtudtak és így kimentek a kórházból és leültek az épület előtt egy téren. Hallgattak magukba roskadva… mindenkin átfutott velük is megtörténhetett volna… Most mi lesz velük…
Már eléggé este volt és így a testvérekkel lesétáltak az állomásra hisz Romennek és Briginek haza kellett menniük. Megbeszélték reggel jönnek vissza és bemennek a kórházba együtt, nem hagyják magukra Kriszt a bajban sem.
Joy , Noel, Tomy és Stiv magukra maradtak, lassan elindultak haza felé ők is. Nagyon szótlanok voltak és nem volt kedvük most gördeszkázni, így a vállukon vitték hazáig.
Még nem tudták hogy ez a nap az egész életüket megváltoztatja és fenekestől felfordítja…
FOLYTATÁS:
Reggel a srácok elég nyúzott ábrázattal találkoztak a Múzeum előtti téren, aztán mentek le a vasútállomás felé… Nem beszéltek össze... de egyikük sem hozta el a gördeszkáját , egyre gondoltak... szomorúan baktattak le a vonathoz amivel jön Brigi és Romen. Aztán mikor beért a vonat leszállt a testvér pár akiket bánatosan üdvözölt a kis csapat, majd lassan indultak a kórházhoz.
Mikor oda értek megálltak és tanakodni kezdtek.
- Szerintetek be fognak engedni Kriszhez minket?- kérdezte félve Brigi.
- Kérdezzük meg! - vetette fel Joe.
- Majd én oda megyek és megkérdem az információs pultnál azt a kis csini virágot ! - szólt rájuk Noel. Majd elsétált a bejárat felé.
Tomy , Stív, Joe és a két testvér Brigi és Romen csak hosszan néztek utána.
- Talán Noelnak sikerül. - suttogta Brigi. Majd lehajtotta a fejét és egy követ piszkált a lábával a földön. A többiek nem szóltak csak hangtalan nézték ahogy Brigi rugdossa azt a darab kis kavicsot.
Majd vissza jött Noel aki irdatlan mérges volt.
- Azt mondta az a nőci, hogy nem vagyunk a betegnek közeli hozzátartozói, ezért nem is mehetünk fel még az osztályra sem, mert nincs látogatás !- fakadt ki a fiú.
- Nem adhat felvilágosítást sem, csak a hozzátartozóinak … hát nem hiszem el naaa…...a qurva életbe !! - mérgelődött tovább Noel.
- Jól van haver állj mááá le, csillapodjál oké? - szólt rá Tomy kicsit idegesen.
- De azért valamit ki kellene találni…- mondta Joe, majd Brigire nézett.
- Most miért én rám nézel Joe! Én mit tehetnék … mond csak! - morrantott fel a lány most már ő is dühösen.
- Hát baxod a szerelmed vagy mi! Vagy nem ? Akkor téged beengedhetnek hisz közeli vagy Krisznek .- váltott kicsit Joe hangosabb üzem módba.
- Ugyan már nem vagyok rokona, és nem férjem még Krisz! Ezt Te is tudhatnád te nagyokos! - vágta Brigi Joe arcába!
- Naa!!! De ne veszekedjetek már ! Inkább gondolkodjunk! - szólt rájuk Stív, aki még egy hangot sem szólt csak hallgatta a vitát ...
- Azt mondta Lili néni, Krisz anyja, hogy várjuk meg őket, mert ma jönnek majd be és akkor eldől hogy látogatható e Krisz vagy sem ! - magyarázta Brigi a többieknek. Így leültek a padokra és egy darabig csend honolt és nem beszélgettek.
Majd Brigi szipogott, a többiek ránéztek…
- Most meg mi van kislány? - kérdezte Joe, mert azt hitte miatta pityereg a lány.
- Én vagyok az oka mindennek, hogy Krisz most bajban van …- fakadt ki Brigi.
- Nem igaz, ezt te is tudod! Miért mondasz ilyeneket! - mondta Joe a lánynak és odahúzódott mellé majd a vállát átölelte.
- Miért vádolnád magadat Brigi! - szólt rá Stív. Aki tényleg nagyon kedvelte Kriszt.
- Az istenre kérlek, ne csináld már! - kérte Romen a húgát.
- Alig aludtam a szipogásodtól, most meg megint kezded, azzal nem segítesz senkinek!- folytatta Romen.
- Jól van már! Ne bántsátok Brigit! Hisz az ő szerelme, kicsit gondolkodjatok, ti sem lennétek különbek ha a ti szerelmetek feküdne most Krisz helyett. - szólt rá újra a társaságra Stív.
Ebben az egyben egyetértettek. Majd lecsillapodtak és vártak Krisz szüleire.
Már elmúlt dél is mikor beállt a kórház elé egy fekete Renault és kiszállt belőle Krisz anyja és apja. Oda intettek és Brigit oda hívták, majd mondta neki az apa hogy most felmennek és beszélnek egy orvossal, mert még nem tudnak semmit. A kórházból nem kaptak telefont, de nem tudtak volna otthon maradni ebben a bizonytalanságban.
Hajnalban Krisz is magához tért. Kinyitotta a szemét és próbálta a fejét elfordítani de nem érezte az egész testét. Olyan érzése volt mintha egy medencében lenne és lebegne. Szólni akart valakinek de egy hang nem jött ki a száján , miközben érezte hogy beszél de nem hallotta saját magát. Borzalmas érzés kerítette magába, egyszerűen nem tudta mit tehetne. A szeme sarkából látta a gépet és távolabb sok ágyat amiken mozdulatlan emberek fekszenek. Látta azt is hogy azok a gépek villognak és a nővérek ide oda járkálnak azok közt az emberek közt. Megpróbált még egyszer megszólalni de nem ment, erre rettenetes félelem fogta el a srácot és érezte az arcán a leguruló könnycseppeket… sírt. Sírt, mert tehetetlen testtel, nem érzett nem hallott semmit maga körül.
Nem emlékezett hogy került ide csak egy képkocka maradt a fejében ahogy gondolkodott és bevillant neki . Ahogy ránézett a kedvesére mikor elesett ahogy gördeszkáztak és igen érezte azt a hatalmas éles fájdalmat egy pillanatra … Most már biztos volt benne hogy balesete volt , igen tudatosult benne. de hol van a szerelme Brigi?
- Istenem ! - gondolta a fiú .
Mi történhetett vele? Csak nem őt is elütötték…Erre már az őrület határán volt . Senki nem jön ide már ? Úristen mondja meg valaki mi történt vele ?!
Aztán látta hogy egyik nővér észre vette hogy feleszmélt Krisz és elindult az ágya felé.
Látta hogy fölé hajolva mond neki valamit , amit ő egyáltalán nem hallott meg és nem is tudott reagálni rá. Már már azt hitte megőrült, egyszerűen olyan érzése volt mint ha egy zacskóban lenne a feje és nem érzékelte a hangokat és nem tudott beszélni hiába nyitotta ki a száját. Pedig érezte beszél de nem hallotta saját hangját sem. De mi van hát ? Nem igaz hogy megsüketült és nem hallja a körülötte zizegő zajokat … és semmit egyáltalán.
Nem tudta leállítani magát omlottak a könnyei , aztán most először érzett valamit , mintha valami nehéz akármi lenne a mellkasán. Nehezebben vette a levegőt és majdnem fájt az is. Ránézett könyörgően a nővérre de nem tudta elmondani neki mekkora kínban van , csak kapkodta a levegőt és azt hitte most itt a vég mert megfullad…
A nővér észre vehette a bajt és gyorsan megkerülte az ágyat , ahogy a fiú a szeme sarkából kivette valamit csinált azon az otromba gépen és kicsit megkönnyebbült Krisz az a valami adott neki levegőt … érezte amint befújja a mellkasába és így tiszta levegő áramlott a testébe … nagyon jó érzés volt neki újra levegőt kapni. A nővérke fölé hajolt és mozgott a szája , próbálta Krisz leolvasni mit beszél …
- Így már jobb fiatalember ? - ezt kérdezte a nővérke tőle, de mivel nem tudott Krisz kommunikálni így hálásan becsukta szemét és újra kinyitotta és ránézett a nővérkére. Az pedig mosolygott rá és megsimogatta Krisz homlokát . Ez nagyon jól esett a fiúnak és behunyta a szemét újra és kinyitotta , és bele nézett abba a szempárba amelyik az előbb az életét mentette meg , különben megfulladt volna … Úgy érezte Krisz, hogy mosolyog de valahogy nem tudja megmagyarázni mint ha nem is ő lenne a saját testében... A nővérke pedig rámosolygott és elment.
Krisz így egyedül maradt a saját gondolataival. Lehunyta a szemét és próbált nem gondolkozni és semmire nem gondolni …. talán egy álom ez... egy rém álom , és nem sokára felébred…
lehunyta a szemét és próbált elaludni … érezte nagyon gyenge …. aztán nem sokára el is aludt.
Álmodott … a kedvesével elmentek a tengerhez fürdeni és fogócskáztak a vízben, hangosan nevetve … mikor utolérte Brigit aki sikoltva nevetett majd elkapta a derekát és hosszan csókolták egymást. Kimentek a homokos partra és lefeküdtek egymás mellé. A lány megfogta Krisz kezét és simogatta majd belecsókolt a tenyerébe… Krisz oda fordult a lány felé és megsimogatta az arcát , hosszú göndör barna haját elsimította a homlokából majd átölelte és így feküdtek sokáig … érezte ahogy a tengervíz nyaldossa a lábait és a lány forró testét a mellkasán. Ahogy a szerelme szíve zakatolt, minden egyes dobbanását érezte… Boldog pillanatok voltak… Imádták egymást. Azt tervezték vége a sulinak összeházasodnak. Brigit nagyon szerették Krisz szülei, de sokat dorgálták őket, ha a srácokkal lógtak és gördeszkáztak. Igaz ami igaz sok őrültséget csináltak és mint egy kisvárosban, mindenki ismert mindenkit majdnem … ezért hamar pletyka kerekedett a sok csínytevésükből. Így aztán már rettegtek tőlük az emberek. Krisz apja és anyja soha nem hagyta békén őket, hogy ne járjanak el a srácokkal … de hát barátok voltak és szerettek velük lógni …
Közben a fiú szülei megkeresték azt az orvost aki a fiukat műtötte, aki rögtön felismerte Krisz szüleit.
- Ohh! Üdvözlöm kedves… - kezdte a doki.
- A feleségem Liliána engem Roy Richter – nek hívnak. - mondta gyorsan Krisz apja.
- Üljenek le kérem! - mondta az orvos.
- Jó híreim is vannak! Krisztián tudatánál van és így a további kivizsgálásoknak sincs akadálya. - kezdte a doki. Lili pedig ránézett a férjére és megfogták egymás kezét, majd újra az orvosra tekintettek.
- Az állapotát stabilizáltuk, így ma délelőtt lesz a fiuknak egy teljes teströntgen és egy agyi CT is. Az eredményektől függ most milyen kezelések jöhetnek számításba. Felerősítjük a szervezetét és neki állunk a műtét sorozatnak is. Azt hogy mikor, egyenlőre még semmit nem tudunk. Most az a lényeg hogy hol van még törés és repedés! Mivel az egész teste sérült , nehezen mozgatható így hevederekben fogjuk kivizsgálásokat megcsinálni. Egyenlőre az intenzíven van és ott is tartjuk, mert a tüdő még a nagy műtét után nem megfelelő kapacitású, így szükség van a gépi lélegeztetésre is. Folyamatos felügyelet alatt van , nyugodjanak meg. - magyarázta a doki.
- Jól hallottam heveder ? - kérdezte Roy.
- Igen uram! Sajnos nincs más ágy… ami van ehhez a testhez most nem megfelelő, és hogy ne károsodjon a test csontozata, így könnyített rugalmas háló formájú hevedert használunk. - mondta a doki.
- Az a heveder ágy formájú, amit egy vizes blokkal helyettesítünk. Nos ebben fekszik a fiuk, az egy olyan speciális ágy ami a testét nem nyomja, hogy a gerincén is a törés el ne csússzon. Egy merevített háló tartja a fejét, a gerincét és a végtagokat is. Maga a test egy olyan oldatban van ami a fájdalmait tompítja.
Valószínű a vérzés csillapítóktól a belső vérzései megszűntek, de ezt majd külön speciális vizsgálatokkal kell megvizsgálni. De úgy néz ki most nincs vérzés a belsőtestben. - fejezte be az orvos.
- Van valami kérdésük? Mit szeretnének még megtudni? - kérdezte az orvos tőlük.
- Mikor láthatjuk a fiunkat doktor úr? - szegezte neki a kérdést Lili és ránézett a férjére.
- A vizsgálatok után pár percre bemehetnek, de ne terheljék a beteget semmivel. - kötötte ki az orvos.
- Rendben, köszönjük Dr Úr! - köszönte Roy a dokinak.
- A menyasszony is bejöhet velünk? Már itt van ő is, lent vár a kórház előtt és nagyon aggódik, látni szeretné a vőlegényét. - magyarázta Lili.
Jó nem bánom egy pár percre, de a beteget meg nem foghatják, nem érhetnek hozzá! Kérem ezt tartsák szem előtt…. nem tudjuk milyen reakciót váltana ki a testéből. Rándulás stb … végzetes lehet! - óva intette a házaspárt.
Majd felkelt és kikísérte a szülőket és szólt a nővéreknek hogy az intenzíven lévő fiukhoz 3 embert engedhetnek be, de csak pár percre. Most lemennek a menyasszonyért és jönnek fel, kísérje majd át őket az intenzív részlegre, ahol az égéses betegek vannak.
Lili leküldte a férjét hogy szóljon Briginek és együtt jöttek fel. Majd a nővér át kísérte őket egy hosszú folyosón, ahol nagyon hideg volt. Brigi ránézett Lilire aki szintén megborzongott, és jobban odabújt Royhoz. De a lánynak is eléggé libabőrös lett mindene olyan hűvös volt az a hely.
- Itt nagyon lent tartjuk a hőmérsékletet 13 - 16 fok közt van itt, mert az égéses betegek a hideg levegőben jobban érzik magukat. Minden beteg külön van kategóriánként egy egy vizes blokkban fektetve. A maguk fia is ilyen blokkban található de kicsit másabb mégis. Nem tudom a Dr . Úr elmondta e hogy a beteget megfogni nem szabad? - kérdezte a nővér tőlük.
- Igen mondta és azt is hogy miért nem. Köszönjük. - válaszolta Lili és újra megrázkódott a hidegben.
Mikor kinyitotta előttük az ajtót a nővér, majd nem hanyatt estek attól a bűztől ami kiáradt a teremből. Gyorsan körülnéztek, látták a nagy gépeket amin kis fény villogott és szív verés formájában csipogott folyamatosan. Volt talán még 50 ilyen kád -féle ágy ( ezek a vizesblokkok ), amiből csak egy-egy fej látszott ki. A fejekről csövek, elektródák kúsztak fel a gépekhez. Alattuk és mellettük egy olyan gép volt mint egy igazi daru. Azzal emelik a betegeket hevederekben.
- Borzasztó ez a szag! - mondta Brigi.
- Sajnos a bőr amikor megég annak a szagát érzi kedves. Ráadásul a folyadék sem jobb illatú amiben lebegnek a betegek. - mosolyogta el magát a nővérke.
- Jöjjenek kérem erre itt van a fiuk ebben a 08 – as blokkban. Kérem ne nyúljanak semmihez és a beteghez sem ! - fordult vissza a nővér menet közben.
- Pár percig lehetnek, mindjárt vissza jövök magukért. - szólt még a szülőknek és kifordult az ajtón , majd becsukta maga után.
Majd meglátták Kriszt, ahogy a feje le van szíjazva és rengeteg elektróda van rajta a homlokán, tarkójától, a halántékán, a víz alól pedig sok sok cső ami egyenest a gépbe van bekötve. A teste lent volt teljesen abba a masszába. Még nem is víz formája volt, hanem olyan sűrű valami… kocsonyás vagy inkább zselés anyag. Krisz szeme csukva volt. Csak nézték és el nem tudták dönteni hogy most egyáltalán hogy lehet így lenni, létezni. Csak reménykedtek nincsenek nagy fájdalmai, és azon imádkoztak ne is legyenek. Mindhármuk fejében most átfutott egy gondolat, egy rossz pillanat és az élet valahol megálljt parancsol. Ma neki holnap ki tudja … Briginek és Lilinek folytak a könnyei, nem tudták hogy most mi lesz hogyan tovább. Egy álom dőlt össze Brigiben is, de történjen bárhogy nem adja fel és Krisz mellett marad. Lili épp erre gondolt... hogy egyedül ő az édesanyja, és most Krisznek nagy szüksége lesz rá. Mert kemény harcnak néznek elébe. Rá nézett Lili Brigire és az asszony oda ment mellé és átölelte.
- Nem adjuk fel kislányom, nem adhatjuk fel!- súgta Lili a kis menyének. Akinek lefolytak a könnyei az arcán és rácsöppent Lili kezére.
- Most erősnek kell lennünk, ne sírj, ne lássa ha felébredne hogy siratjuk … hisz életben van!- mondta Briginek Krisz anyja.
Lili nagyon erős asszony, nehezen mutatja ki az érzéseit másnak. Most is vissza fogott volt. Senki nem tudja mi zajlik a lelkében. Tűr csak tűr mindig, és nem panaszkodik soha. Pedig volt és van egy csomó betegsége csak nem veszi túl komolyan őket. Úgy éli a hétköznapjait mint bárki más egy egészséges valaki. Egyedül Roy tudja csak hogy a fájdalmától az asszony éjjeleket nem alszik.
Ezért nagyon tiszteli és szereti Roy a feleségét. Akiért még az életét is oda adná, hogy csak ne legyen fájdalma. Közben halkan nyílik az ajtó és belép a nővér. Ekkor még vissza fordulnak Kriszhez hogy még egyszer ránézzenek, olyan nehéz otthagyni azt akit szeret az ember, de a tehetetlenség megöli őket.
Majd követik a nővért ki az ajtón. Ekkor Brigi még egyszer hátra néz és látja Krisz szeme nyitva!
- Nézzétek Krisz ébren van ! - kiáltott fel Brigi. Erre megfordultak és vissza mentek, még a nővér is.
A nővér fölé hajolt.
- Hogy van Krisztián? Vannak fájdalmai?- kérdezte tőle a nővér.
Krisz csak nézett nagy szemekkel hisz nem hallja mit kérdezett a nővér. Valamit szeretne mondani a családjának is , de nem tudja a fejét elmozdítani hogy feléjük nézzen!
De azért hálásan nézett az anyjára mert Brigi is eljött, csak tudna beszélni és hallaná most mit beszélnek! Tudják egyáltalán hogy nem hall? Lehet nem is tudják ! Akkor most hogy tudja elmondani nekik , hiszen még a kezét sem tudja felemelni, hogy legalább eltudja mutogatni hogy most mit érez és hogy van. Tehetetlennek érezte magát Krisz és fáradtan, szomorúan becsukta a szemét. A többiek azt hitték elaludt, és elköszöntek tőle , de a srác sajnos ezt sem hallotta meg.
Brigi is nagyon szomorú lett, lehet meg sem ismerte őket, hiszen nem szólt hozzájuk egy szót sem.
Mire újra kinyitotta Krisz a szemét már mindenki elment. A fiúnak eleredtek a könnyei…
- Istenem ! – gondolta magában.
- Nem akarok így élni! Vedd el az életem hisz nem érek semmit! Nem akarom hogy miattam bánkódjanak! Kérlek istenem, nem bírom ezt a halálos csöndet, nem hallom a szeretteimet és Brigi csengő hangját, nem élem túl ezt nem! Ohh istenem könyörülj meg rajtam, szabadíts meg az életemtől. - fohászkodott Krisz ...aztán sírva elnyomta az álom újra.
Közben kiértek a kórház elé Krisz szülei és Brigi. Aztán a szülők hamar elköszöntek és Brigi oda ment a többiekhez, azok meg körbe fogták és kérdezgették.
- Naaa hogy van Krisz? Mondj nekünk már valamit! - kérték a srácok.
- jajj srácok ha láttátok volna … meghalok ezt nem bírom elviselni… és miattam van most így … - sírta el magát Brigi.
- Ne mondj ilyet kislány! Egy óvatlan pillanat volt , nem a te hibád ! Bármelyikünkkel megeshetett volna … sajnos felelőtlenek voltunk és most Krisz szenvedi a kárát!- mondta Stív .. és a lányt megölelte majd Brigiből kitört megint a sírás.
Sokáig voltak a kórház előtt a parkban, aztán be esteledett és mindenki elindult haza. Brigit és Roment lekísérték a vonat állomásra, majd mikor kiindult a vonat haza vették az irányt a srácok is.
Nem volt kedvük sehova menni és pláne bolondozni, mint mikor Krisz is velük volt.
Egy hétig minden nap a srácok ott töltötték a kórház előtt a szabadidejüket. Nem száguldoztak a gördeszkájukkal és nem is hordták magukkal. A kis csapat néma csöndben ült egymás mellett minden nap a padokon. Néha törték meg a csendet, mikor látogatáskor csak Brigi és a szülők mehettek fel… Brigi egyre elkeseredettebb lett, látszott rajta nagyon. Mindig csak annyit mondott a srácoknak hogy gyógyulgat és üdvözli a srácokat. Siet meggyógyulni. Csak a szülök és Brigi tudták ebből az állapotból nem fog hamar felgyógyulni Krisz és valószínű az is hogy örök életére béna marad. Csak titkon bíztak benne hogy nem így lesz , de amint meglátogatták Kriszt nem hittek benne hogy meg is akar gyógyulni a fiú. Nem beszélt Krisz csak hallgatott némán, amikor bent voltak nála általában aludt.
Közben az orvosok sem tétlenkedtek, a kivizsgálások folytak és erősítették a fiút infúzióval, a következő nagy műtétjére.
Mikor eljött az a nap is rettenetesen izgultak a szülők és a csapat is. Krisz lábát ami szilánkosra tört azt műtötték meg. 6 órás műtéttel rakták össze neki és lemezekkel csavarokkal lett össze húzatva hogy forrjon össze rendesen. A fiút speciális hevederben szállították a műtőbe és a vizsgálatokra végig. Eltelt 3 hét és jött a következő nagy műtét ami nagyon veszélyes beavatkozásnak tűnt. A gerinc és a nyakcsigolyát kellett helyre rakniuk. 12 óra hosszat volt Krisz a műtőben. A műtét után kapott egy gipsz ágyat amiben most már feküdhetett. Hát nem volt kényelmes, nagyon nem… De Krisz senkinek nem panaszkodott, tűrte és csendben volt mindig. Nem beszélt senkivel és nem is kommunikált még az orvosokkal se, se pedig az ápoló személyzettel.
Aztán újabb három hét… és Krisz lekerült a rehabilitációs osztályra, ahol minden nap mozgatni fogják a gyógytornászok. Innentől lehet látogatni is majd a srácoknak. Mikor legelőször be mentek hozzá már az ajtóból harsogták hogy boldog születés napot , hisz ma lett a fiú 20 éves.
Aztán mikor oda értek az ágy elé, furcsán meglepettnek tűnt Krisz. Tudták valamiért nem beszél a fiú senkivel , amit az orvosok is furcsállottak , de a sokknak tudtak be.
- Krisz drága barátom! De jó újra látni téged! - kiáltott fel Stív aki a fiú legjobb barátja volt. De Krisz nem reagált amit a srácok furcsállottak. Brigi oda ment a fiuhoz és most már szabadon megölelhette. A fülébe súgva mennyire jó érezni őt újra.
- De miért nem szólsz szerelmem semmit? - kérdezte a lány és kicsit szomorkásan megcsókolta a fiút. Majd leült az ágy szélére onnan nézett Kriszre. Akkor a fiú már nem bírta tovább és elsírta magát, omlottak a könnyei és ezt a többiek is látták. Borzasztó volt átélni nekik hogy a fiú sír és nem szól hozzájuk. Mindannyian értetlenül néztek csak rá, hogy mi lehet a baj.
- Figyelj Krisz, ha nem mondod mi van miben segíthetünk, akkor nem is tudunk segíteni!- mondta Stív Krisz barátja. De mivel a srácok látták Krisz arcát és már annyira ismerték egymást, szinte leolvasva róla hogy itt valami baj van.
A srácok össze néztek és kipattant Noelből egy ötlet.
- Mi lenne ha játszanánk? Kérdezünk és válaszolj igennel vagy nemmel. Rendben? - szólt noel Kriszhez. De mivel Krisz elöl állt így a fiú leolvasta a szájáról mit mondott Noel és alig láthatóan biccentett a fejével. Brigi még mindig az ágya szélén ült, és annyira örült neki hogy a fiú belement a játékba. De még mindig furcsállotta hogy nem beszél Krisz. Erről nem szólt egyik orvos sem hogy Krisz nem beszél, vagy nem tud beszélni , de megértette a kérdést.
- Jól van szerelmem , akkor játszunk tovább. - mondta szelíden Krisznek. A fiú látta Brigi száját és értette a lányt ezért biccentett egyet.
- Hogy érzed magad ? Fáj valamid? - kérdezte Tomy. De mivel nem láthatta Krisz hogy Tomy hozzá beszélt nem reagálta le. Ezért kicsit odébb ment Kriszhez és újra megkérdezte. Krisz pedig láthatta Tomy száját majd tekerte a fejét a fiú hogy nem fáj semmije.
- Nem tudjuk mi lehet a baj, de próbáljunk utána járni. Próbálj egyet kiáltani, nem e hangszáladdal van gond. - próbálkozott a fiúval most Joe.
Erre Krisz kinyitotta a száját és furcsa hangon kiáltotta hogy nem, alig érthetően, de nem -et kiáltott.
Krisz annyira elszerette volna mondani a többieknek hogy nem hallja a beszédüket de csak értelmetlen hangokkal tudatta, amit a fiú ugye nem is hallott.
A többiek pedig nem értették meg őt. Napról napra csalódottabbak voltak a srácok is és Krisz is, amiért nem tudnak normálisan beszélgetni.
Lázasan törték a fejüket mindig mikor kimentek a látogatásról és agyaltak hogy mi lehet a gond … mert hogy valami nem stimmel az biztos és ezt az orvosok nem veszik észre??? Brigi is aggódik nagyon a fiú miatt és ki van egy ideje nagyon készülve. Még pár hét és kezdődik az iskola is, de sajnos Krisz nélkül kell járniuk, mert arra nem fog felépülni a fiú. Kriszt meglátogatták a tanárai is , de velük sem tudott a fiú beszélni. Sem a szüleivel sem a szerelmével nem tud kommunikálni! Krisz is törte a fejét most már, hogy valami módon el kell tudnia mondani azt hogy nem hallja őket. De azt sem hallja mit mond, tudja mit akar mondani de nem sikerül mégse, ezek szerint... mert nem értik meg őt.
- Srácok Krisz lát bennünket akkor látja azt is ha leírunk valamit papírra!- vetette fel Brigi. - Uhh tényleg Brigi mennyire klassz ötlet! Tudtam te vagy köztünk a legkreatívabb !!! Csináljunk egy ÁBC- ét vagy szavakat kis papírokra! - kiáltott fel Romen. Mikor haza értek neki álltak rögtön! Az ÁBC összes betűjét lerajzolták kis papírokra. Másnap mikor mentek látogatni vittek kis rajztáblát meg kicsi rajz szegeket.
Nagy izgalomban mentek be a fiúhoz! Mindjárt mutatták is neki a betűket és mondták neki hogy ÁBC sorrendben mutatják rakja ki biccentésekkel amit mondani szeretne, így tudnának beszélgetni is!
Boldog volt Krisz és elhúzta a száját mosolyra , végre a barátai rájöttek egy jó megoldásra! Látták a többiek hogy Krisznek is tetszik a dolog, így neki álltak a betűket sorban felmutatni. Aztán olvasták ki mit íratott le Krisz az összerakott ÁBC - ből.
- Halálos csend! - ezt a két szót rakták ki a srácok amit Krisz biccentéseivel jelzett, hogy rakják a táblára.
3.Rész
A szeretet ereje
Előzmény:
Nagy izgalomban mentek be a fiúhoz! Mindjárt mutatták is neki a betűket és mondták neki hogy ÁBC sorrendben mutatják rakja ki biccentésekkel amit mondani szeretne, így tudnának beszélgetni is!
Boldog volt Krisz és elhúzta a száját mosolyra , végre a barátai rájöttek egy jó megoldásra! Látták a többiek hogy Krisznek is tetszik a dolog, így neki álltak a betűket sorban felmutatni. Aztán olvasták ki mit íratott le Krisz az összerakott ÁBC - ből.
- Halálos csend! - ezt a két szót rakták ki a srácok amit Krisz biccentéseivel jelzett, hogy rakják a táblára.
Folytatás:
A srácok össze néztek és egyszerre mondták ki.
- Krisz nem hall semmit !!!
Noel és Brigi kiszaladtak gyorsan egy orvosért. Ezt el kell mondaniuk valakinek és látniuk kell hogy itt mi a probléma! Talán tudnak segíteni Krisz-en.
A fiú kezelő orvosának rögtön telefonáltak mikor Noel mutatta a táblát a nővérnek. Nem sokára jött is az orvos és még egy majd sietve indultak be Kriszhez.
Elé álltak és fölé hajolva mondta az orvos neki …
- Krisztián nem hall semmit sem? - kérdezte a fiút.
Krisz behunyta szemét és tekert egyet a fején ahogy tudta … hogy nem hall semmit.
- Jó de érti amit beszélünk, gondolom szájról le tudja olvasni - folytatta a doki.
A fiú most biccentett egyet.
- Szóval értelmezése az kitűnő, akkor itt valami más a probléma. - fordult a kezelő orvos a másikhoz, aki fül-orr gégész.
- Holnap csinálunk még egy agyi röntgent és egy hallójárat szűrő vizsgálatot. - felelte a fül-orr gégész.
Majd kimentek tanakodva a szobából, de előtte a srácoknak megköszönve hogy egy ügyes manőverrel rájöttek erre a dologra. Majd szólt a nővérnek és vissza mentek a szobába. Majd a srácokhoz fordult.
- Nos mivel kitalálták elég jól ezt a kis játékot. A fiút holnap kivizsgáljuk és amikor csak tudnak bejöhetnek ezek a fiuk látogatási időn kívül is a beteghez. Én engedélyezem! - mondta a nővérnek az orvos és elköszönt a srácoktól!
A srácok pedig öröm ujjongások közepette kirakták a táblára hogy jöhetnek hozzá bármikor. Krisz meg olyan boldog lett még a könnyei is kifolytak és csak mosolygott. Brigi meg szájon csókolta Kriszt örömében. A fiú boldogan csókolta vissza… mióta kórházban volt, most először érezte hogy élni szeretne még, és nem akar meghalni. Reményt adtak neki a barátai és ezt nem felejti el míg él soha. Ők az igaz barátai …. jóban rosszban.
A srácok minden nap bementek Kriszhez Brigivel együtt, amíg a fiú vizsgálatokon volt addig lementek enni és beszélgettek az ápolónőkkel és ápolókkal, orvosokkal egy pár szót . Teljesen megismerték az osztály dolgozóit. Volt mikor besegítettek egy két dolgot a nővéreknek , ők meg hálásan néztek a fiuk után mikor vissza mentek Kriszhez a szobába.
Pár hét alatt Krisz olyan gyógyuláson ment át, hogy gyógytornász is foglalkoztathatta. Levették a kötéseit és felkészítették a terheléses tornákra.
Krisz úgy érezte újjá született a srácok által! Már nem érezte azt az elesettséget mint amikor megtörtént a balesete és azt sem tudta akkor, hogy fogadja el azt hogy nem tud járni, nem hall nem tud beszélni és egyedül enni sem képes. A srácok és Brigi a szerelme mindent megtettek azért hogy értékes ember számba vegye Krisz saját magát. A fiú szülei pedig hálát éreztek már csak, hogy a fiúk ennyire szívén viselik a gyerekük sorsát. Látták ők is hogy egyre jobban van a fiú és mosolyog a srácokkal és élvezi hogy bent vannak vele a barátai. A nővérek is néha bekukkantottak Kriszhez a kórterembe , és mindig rámosolyogtak a srácokra . Az egész osztály róluk beszélt, hogy milyen rendes fiuk, segítőkészek és a barátjukat nem hagyják magára. A srácok ebből szinte semmit nem fogtak fel , imponált nekik ugyan, hogy kedvesek a kórházi dolgozók velük és ennyi…
Egyszer csak egyik délután nagy jövés – menés, futkosás lett hirtelen a baleseti osztályon , ahol a fiuk is voltak. Most kaptak egy hírt tömeg balesetről … Egy kirándulós busz ami gyerekeket szállította volna a nyári táborba frontálisan ütközött egy nagy tartálykocsival ami folyékony nitrogént szállított. Nem messze volt a helyszín a kórháztól és a srácok , Krisznek leírták hogy most mennek megnézik hátha tudnak segíteni valamiben . Brigi is ment a fiukkal .
A helyszínen ledöbbentő képsorok … A tartálykocsi az oldalán volt fordúlva, a vezető fülke szétszakadva a tartálytól. A söfőrt már kiemelték és várták az orvosi segítséget. A busz rongyolásig összetörve, rémült segítség kiáltások hallatszottak a busz belsejéből és hangos sírás , jajgatások . Több mint 40 gyerek utazott a buszon és 3 felnőtt 2 tanár és egy anyuka is velük volt . A tűzoltók épp oda értek mikor kiértek a srácok is. A balesetiről jött pár ismerős orvos akik futtában szóltak a srácoknak menjenek velük. Mikor oda értek a buszhoz közel látták a buszból kifolyó vért és egyre erősödő hangos jajgatásokat . Mint a horror filmekben ! A tűzoltók rögtön neki álltak levágni a busz hátulját az még nem volt annyira veszélyes, mert az eleje eléggé szikrázott már . Gyorsan hangtalanul dolgoztak, minden perc számított , félő volt hogy kigyullad a busz és ha ez megtörténik akkor a robbanástól semmit nem tehetnek már a bent rekedt iskolásokon. Mindenkit el küldtek a közvetlen közelükből, csak az orvosok és engedéllyel a srácok voltak ott. Amint eltávolították a busz hátulját a srácok, Noel, Joe, Brigi, Tomy, Normen és Stíve nem is kérdeztek semmit de már csúsztak is be egymás után a busz belsejébe. A tűzoltók mire észbe kaptak már hordták is ki a gyerekeket. Egymás után adták ki óvatosan az ott kint maradt Tűzoltóknak. A mentő osztag nagy csodálkozására olyan rendezetten csinálták ezt a kis akciót mintha mindig ezt csinálták volna. Az orvosok és mentősök kezébe hordták ki egyenként a gyerekeket, így már jó helyen voltak a sebesültek. Gyorsan látták el őket, és a mentők többször fordulva hordta be őket a kórházba.
Már vagy 30 gyereket és két felnőttet kihordtak a srácok, mikor nagy durrogás hallatszott elöl a buszban, a tűzoltók bekiabáltak nekik azonnal jöjjenek ki mert fel fog robbanni a busz. De a srácok nem hagyták abba csak hordták ki őket, 8 halott kisgyereket találtak még bent , épp kimászott Noel és Joe ekkor az egyik fiú kereste az anyját, de már olyan füst volt bent hogy alig láttak a srácok . Ekkor Noel vissza fordult és bekúszott újra a buszba. A többiek ordítottak neki jöjjön ki mert mindjárt robban a busz.
Noel mikor bemászott csak egyre hajtogatta…
- Istenem, nem halhatok meg, meg kell keresnem a fiú anyját!! - ebben a pillanatban halk nyöszörgést hallott kicsit a busz elejéből. Majd előre kúszott és szólt a nőhöz
- Kérem beszéljen folyamatosan, merre van mert a füsttől nem látok semmit. - kérte a nőt Noel.
A nő mondta neki elhalkulóan.
- Erre – erre …
Noel ment a hang irányába… és csak csúszott, érezte valami hegyes tárgy feltépte a nadrágját és kiomlott a vér a combján , de nem állt meg csak kúszott előre. Mire a vezető ülés háta mögött megtalálta a nőt. Át karolta és áthúzta a sofőrfülke kis ajtaján keresztül és a betört szélvédőt kezdte rugdosni. Nem lett volna ideje rá kivinni hátul az asszonyt, ezért döntött úgy inkább az elején próbálnak kijutni... Többen észre vették Noelt, és egy nagy feszítő vassal alányúltak a szélvédőnek és egy rántással leszedték a busz elejéről és kiemelték az asszonyt majd Noel-t, és épp kiszedték a fiút is, abban a pillanatban robbant fel a busz. A robbanástól elestek a közelben állók , de nem történt nagyobb baj.
Noel-t ellátták a mentősök de a mély sebe miatt, amit össze kell varrniuk, így bevitték a sebészeti osztályra őt is a mentővel. A srácok aztán elindultak Noel után a kórházba. Mikor kitolták Noel-t a kezelőből srácok rögtön körül fogták .
- Baszki azt hittük most te is odaveszel, ne ijesztgess bennünket jó ? - mondta Normen és vállon veregette Noelt .
- De azért büszke vagyok rád haver :) - mondta Joe is, megölelte a fiút. Majd betolták Krisz melletti kórterembe és rátették az ágyra. Majd elment a betegtologató és helyette egyik nővér ment be.
- Sziasztok ! Azt mondta a Főorvos úr , pár napig nem mehetsz haza Noel. Majd varrat szedés után .
- Úgy is szeretek itt lenni … - és rákacsintott a nővérre. A nővér meg jóízűen felnevetett és rákacsintott Noel re.
- Legalább most pihensz, hisz mindig valamit dolgozol, már mintha a munkahelyedre járnál, úgy vagy itt! - nevetett a nővérke .
- Nővérke átvihetjük azért Kriszhez Noelt ? - kérdezte Joe.
- Persze van a folyosó végén egy pár tolókocsink válasszatok , azzal simán át tolhatjátok Noelt, amúgy büszkék vagyunk rátok fiuk! Köszönjük a gyerekek szülei nevében is a segítségeteket. – mosolygott rájuk a nővér. Majd kiment a kórteremből. A srácok elmentek tolókocsiért és bele segítették Noelt , majd át tolták Krisz szobájába. Ő meg azt se tudta mi történt. A srácok szépen elmesélték neki mi is történt oda kint . Krisz nagyon meglepett arcot vágott, ránézett Noelre és mosolygott csak. Nagyon büszke volt rá, hogy ilyen barátai vannak.
Látták Joe kiment és kisvártatva kitárul az ajtó majd tol be egy kórházi ágyat. A többiek már tudták Noel ágyát tolta be közvetlen Krisz ágya mellé. Tomy felnyalábolta Noelt és át tette az ágyra .
- Na srácok miért kellene két kórteremben lenniük , így egy helyen lesznek és ha gond van Noel tud szólni a nővéreknek.
- Milyen igazad van Joe! - mondta Brigi hálásan Joe -ra.
- Jajj fiuk én annyira de annyira hálásan köszönöm hogy itt vagytok Krisszel … de komolyan annyit köszönhetek nektek.. - áradozott Brigi.
- Ugyan már Brigi hisz tudod mi egyek vagyunk , mint a muskétások … ,, Egy mindenkiért , mindenki egyért ! ”- mondta nevetve Joe és megölelte Brigit.
- Most pedig nyomás mindenki menjen haza és holnap reggel 9 kor a vasúton találkozunk ! - szólt rájuk Joe . Majd mindenki elköszönt Krisztől és Noeltől , akinek otthagyták a betűket és a táblát és elindultak haza . Noel és Krisz egy darabig úgy beszélgettek hogy Noel rakta ki a szavakat. Aztán későre járt már lekapcsolták a központi világítást és a fiuk nyomban el is aludtak.
Másnap reggel Noel szülei is megérkeztek , és döbbenten hallgatták a nővér és az orvos beszámolóját ezekről a fiatalokról. Teljesen ledöbbentette őket hogy a fiuk a kis csapat miket véghez nem vittek a kórházban és a balesetnél. Noel szülei nagyon büszkék lettek a fiukra és csak ámuldoztak, azon hogy a rossz csibészekből mi lett és most épp hősökként ünnepli a kórház a srácokat. Csodálattal hallgatták a nővérektől a híreket.
Aztán megérkeztek a kis hősök is . Krisz és Noel szülei beszélgettek egymással mikor megjelent a doki és kihívta Joe-t .
- Joe! Bemutatom Neked a Thime lap főszerkesztőjét. Ma délután szeretnének veletek egy interjút készíteni és a tűzoltókkal a balesetről. - kezdte a doki.
- Ha beleegyeztek ti is, mert a tűzoltó srácok elfogadták , a szerkesztőségbe kellene menni .Nos ? - nézett a doki Joe – ra kérdőn .
- Hát itt kéne megcsinálni az interjút mert Noel nem tud elmenni sehova most, és Ő a hős leginkább … - válaszolt Joe mosolyogva.
- Mindannyian hősök vagytok ! - felelte a doki és oda fordult az újságíróhoz.
- Ha jó így akkor természetesen a kórház belemegy abba hogy itt csinálják meg a srácokkal az interjút.
- Rendben akkor délután hozzuk a felszerelést és megcsináljuk itt bent a kórházban, ha itt jobb lesz. - válaszolta a főszerkesztő . Aztán elköszönt és elment. Joe pedig bement vissza a kórterembe és elújságolta a srácoknak a dolgot. Noel és Krisz szülei csak ámultak és örömmel nyugtázták hogy ezek a srácok nagyon jó gyerekek.
Krisz és Noel szülei aztán haza mentek és a kis csapat úgy beszélték meg elmennek megnézni a diákokat amelyeket a kórházban fogtak. Kriszhez gyógytornász ment és Noelt pedig tolókocsiban tolták át a gyerekekhez.
2-3 gyerek volt már csak súlyos életveszélyben az intenzíven voltak még, a többiek a kórteremben lettek elhelyezve. Hozzájuk is bemehetett a kis csapat. A kisiskolások nagyon örültek hogy a srácok meglátogatták őket és egy jót beszélgettek is.
Közben a két újságíró is oda értek és megcsinálták a srácokkal az interjút. A holnapi számban fog megjelenni a cikk.
Mivel Kriszt folyamatosan vizsgálták és az orvosok szerint a süketség és az hogy nem tud beszélni a balesetből származó sokknak tudható be. Arra válaszolni nem tudnak meddig tart ez az állapot , de remélhetőleg ha a fiú feldolgozza belül a traumát, akkor lassan vissza tér minden majdnem a régi kerékvágásba. Ezért engedélyezték az orvosok azt hogy a srácok minden nap bent lehessenek Krisszel. Talán így könnyebb lesz nekik is rehabilitálni a fiút.
Reggel Krisz arra ébredt hogy a jobb kezét furcsa apró tűszúrások érik. Kinyitotta hirtelen a szemét majd lassan oda fordította a fejét Noel felé, de látta még alszik a fiú. Így Krisz figyelte magát és próbálta felemelni a kezét. Látta hogy megrándultak az ujjai és enyhe remegés kapta el a kezét, ami végig szaladt egész a válláig. Majd a füleiben pattogás szerű valamit érzett, majd tompán mintha hangokat hallana a távolból. Krisz teljesen odáig volt, alig várta hogy be menjenek hozzá a srácok.
Lassan eljött az idő és megérkezett a kis csapat. Krisz pedig olyan izgalomba volt hogy megérte a betűket jelezni mit akar mondani nekik. De a srácok türelmesen kirakosgatták mit jelez nekik Krisz. Annyira örültek, hogy nyomban elújságolták a nővéreknek mikor kimentek a szobából mert közben megérkezett Kriszhez a gyógytornász is. Mikor végzett a gyógytornász bemehettek Kriszhez végre, majd tovább „ beszélgetett ” a csapat a fiúval. Mondta nekik a fiú hogy a gyógytornász ahogy tornáztatta érezte a kezeit ahogy megfogta és tornáztatta.
A dokik megbeszélést tartottak Krisz állapotával kapcsolatosan. Arra a megállapításra jutottak, hogy talán Fizikoterápiás kezeléssel megpróbálhatnák az idegeket stimulálni. Így kiírtak egyszeri 10 kezelést a fiúnak. Mivel még nem lehet a gerince miatt hurcolni a kórterembe helyeztettek egy készüléket és egy fizikoterápiás ment hozzá minden másnap. Pár kezelés után a fiú az ujjait tudta mozgatni és mindig ügyesebben ment neki. Borzasztó gyorsan kezdett javulni Krisz és közben a hangokat is egyre tisztábban hallotta meg. Közben logopédust is írtak ki mellé aki próbálta a hangokat beszédre alakítani. Ami Krisznek egyre jobban ment, és sokkal jobban megértették már a fiuk is így egymást. Kezdte hallani a saját hangját Krisz, bámulatos gyógyuláson ment át a fiú. Rengeteget foglalkoztak Krisszel. Még 3 hét van a suli kezdéséhez …. de a srácok minden nap valami új eredményt kaptak az ott létük alatt.
Eljött a nap mikor Noelnek kiszedték a varratait és másnapra haza mehetett. Krisznek a szülők megígérték amíg még nem tud talpra állni Noel, addig is bejönnek minden nap kocsival és elhozzák a fút a kórházba hozzá és munka után meg eljönnek érte. Mivel látták az eredményt és a javulást Krisznél, egy szó nélkül ajánlották fel a segítségüket.
4.Rész
A Kórház Angyalai
Előzmény:
Eljött a nap mikor Noelnek kiszedték a varratait és másnapra haza mehetett. Krisznek Noel szülei megígérték amíg még nem tud talpra állni Noel, addig is bejönnek minden nap kocsival és elhozzák a fút a kórházba és munka után meg eljönnek érte. Mivel látták az eredményt és a javulást Krisznél, egy szó nélkül ajánlották fel hogy a fiukat behozzák Kriszhez.
Folytatás:
A srácok ez idő alatt míg Krisszel a kezelések folytatódtak, ők járták a gyerekosztályt és minden kisgyerekhez bementek egy kis kedvességgel és mosollyal. Volt is vidámság az osztályon. Mindenki imádta a kis csapatot.
Később egy ötletel vezérelve megkérdezték az orvost
- Doki ! Az elfekvő osztályokra is bemehetnénk e? - kérdezte a kis csapat.
- Hiszen annyi idős ember fekszik bent akik egyedülállóak, biztos jó lenne kis életet vinni azokhoz az emberekhez is. - vetette fel Brigi.
- Természetesen jó az ötlet, de az orvosi kamarában is engedélyeztetni kell..., de addig is... végül is látogatási idő alatt viszont bemehettek nyugodtan ! - válaszolta a doki a srácoknak.
Így a srácok a kórházban szinte minden hova eljuthattak orvosi engedéllyel. Mindenki szerette őket, így elnevezték a kis csapatot a Kórház Angyalainak.
Miközben Krisz elindult a gyógyulás útján , beleültették a rokkant tolókocsiba ha nem volt épp vizsgálaton és mentek egész álló nap , kaptak kórházi fehér köpenyt és bekukkantottak minden nap minden osztályra.
Miközben ment az idő és eljött a nap mikor a társaságnak megkezdődött a tanítás. Így hét közben Krisz fejét tágították , aki majdnem teljesen helyre jött, beszédben, a hallását is vissza kapva tele volt lelkesedéssel. Már csak a lábai nem engedelmeskedtek neki. Hétvégén pedig tolták minden osztályra magukkal.
Így történt egy délután a fiuk elindultak az elfekvőre is. Egy idős bácsi volt ott akit nem rég vettek fel az osztályra. Sajnos a gyerekei nem törődtek vele, mert beteg volt és nyűg volt már a családban.
Szegény ember magányos volt és mindig szomorú. A fiuk hamar megtalálták a módját hogy vidítsák fel az embereket, és ez a kis idős ember ha nehezen is de kezdett feloldódni és mikor mentek hozzá a srácok, előre örült a bácsi nekik. Mint ha kicserélték volna azt az idős embert. Amikor a gyerekei ritkán de azért látogatták az öreget, csak ámultak mert minden alkalommal egy mosolygós vicces embert találtak a szomorú idős apjuk helyett. A gyerekei egy idő után egyre sűrűbben látogatták meg az apjukat, miközben ő csillogó szemekkel mesélte hogy a kórház angyalait az ég küldte hozzájuk. Miközben mesélt az öreg arról hogy a srácok egy olyan fiú miatt vannak itt aki le volt bénulva és most pedig mennyi gyógyuláson megy keresztül és nem adják fel hogy valaha is tudjon járni. Hogy ez mennyire csodálatos dolog hogy mint barátok nem hagyják el egymást ,össze fognak és összetartanak. A gyerekeiben újra felgyúlt a szülői szeretet, és el szégyellték magukat nagyon hogy eldobták az apjukat mert öreg és beteg, és mert ezért beadták egy elfekvőbe hogy majd itt gondoskodnak róla az orvosok és nővérek. Így történt egy nap megkeresték az orvost és a bácsit felpakolták és haza vitték a saját családjához. Mivel a srácok meglátogatták mielőtt elhagyta volna az öreg a kórházat így pont össze futottak a kis csapattal. Mivel az egyik fia az öregnek a helyi újság szerkesztője volt a srácoktól kérte had csináljon róluk egy újság cikket , hiszen milyen szép és önzetlen dolgokat csinálnak a kórházban, ezt tudja meg a város is, mert ők tényleg ennyit megilletnek. Aztán elmentek el vitték az apjukat haza. Két napra rá megjelent a helyi lapban a srácok története. A kórház igazgatója elámult rajta mennyien érdeklődnek a kórház felől vidékről is . A kórház pedig napról napra beszéd tárgyává vált hogy micsoda jó körülmények vannak az osztályokon. Az elfekvő részlegről pedig naponta fogytak a betegek száma , mert a hozzátartozóik megoldást keresve haza vitték a beteg rokonaikat.
Egy Októberi napon pedig eljött az a nap mikor Kriszt haza vihette a családja ! Volt is öröm a részükről, mikor tolták ki a tolószékkel és Krisz meglátta a kinti világot.
Brigi rá nézett Kriszre akinek potyogtak a könnyei. A lány rátette a vállára a kezét és és oda súgta a fülébe.
- Szeretlek Krisz és ez mindig így lesz! - mire az anyja megállt mert ő tolta a fiát majd Krisz átölelte Brigit és halkan suttogva mondta neki .
- Brigi én annyi mindennel tartozom neked , soha nem tudom ezt a sok törődést meghálálni!- sóhajtott a fiú fájdalmasan.
- Ugyan drágám én meg a srácoknak köszönhetem hogy ennyi erőm volt :) - mosolyogta el magát és szét nézett az előttük ballagó kis csapaton nagy szeretettel.
- Naa ám... mi ez az érzelgősség! - szólt Joe rájuk.
- Áhh nem... csak örök hálám üldöz benneteket! - kacagott fel Krisz .
- Ajjajj még az lenne népélmény, ha üldöznél bennünket haver! - visított fel Romen akinek olyan vékonyka hangja volt, amikor bolondozott mint egy opera énekesnek! Dőltek is a röhögéstől megint, mint mindig ha Romen bolondozik. Egy bohóc veszett el benne .. vagy kettő :)
Közben Krisz szüleivel odaértek az autóhoz, amint Krisz ránézett csak elcsodálkozott.
- De hát apa hova lett a másik kocsink?- kérdezte az apját.
- Ohh fiam már rég nincs meg , el kellett adni és ezt vettük helyette, hogy tudjunk majd szállítani, addig míg lábra nem állsz.- magyarázta az apa.
- Jahh csak furcsa volt hogy nem azzal a kocsival jöttél… - mondta Krisz az apjának.
Gyorsan besegítették a kocsiba Kriszt majd elköszöntek a srácok. Brigi menni akart Kriszékkel , de Romen szólt neki:
- Megígértem anyáéknak haza jössz , holnap majd találkoztok Brig …
- Jól van már megyek! - felelte morcosan Brigi, majd elköszönt Krisszéktől és elindultak a vasútállomásra . A srácok elkísérték őket. Volt még egy órácskájuk , addig beszélgettek.
Joe aki eddig mindig csendes tettestársként volt a srácokkal , viszont az ötletei mindig jók voltak ,most is előállt egy ötlettel.
- Mondjátok mi lenne ha nemcsak a kórházban hanem a kisváros életét is rendbe tennénk? - fordult a többiekhez kérdőn.
- Hogy érted ezt Joe ? - kérdezett rá Tomy. A többiek is kérdőn néztek rá.
- Ti nem olvastok helyi újságot? - kérdett vissza Joe.
- Mér haver mit olvastál benne? - kérdezett rá Romen.
- Azt hogy az idősek otthona megszűnőben van, fel kell újítani mert kezd életveszélyes lenni az épület. - mondta Joe és a többieken körül nézett és így folytatta.
- Szerintem kellene csinálni egy kis felhajtást az intézménnyel kapcsolatban .
- És ezt hogy gondolod ? Mit tehetünk mi akiknek még jövedelmük sincs, hisz suliba járunk. - felelte Joenak Romen.
- Naa gondolkozzatok kicsit. Annak az idős bácsinak a fia szerkesztő a helyi lapnál… - gondolkodott Joe hangosan és ránézett Romenre.
- Á... értem mire akarsz kilyukadni. De mégis hogyan csináljuk? - merengett Romen.
- Csak a lavinát kell elindítani a többi jön magától. - morfondírozott Joe.
- Mondjuk legyen igazad . De ezt hogy lehetne kivitelezni? - kérdezett rá hirtelen Tomy.
- Például úgy hogy kis cikkben kérnénk az embereket, hogy aki tudná támogatni a kis projektet az jelentkezzen pl a helyi otthon vezetőjénél. Akivel előtte lebeszélnénk hogy indul egy mentés az épületre , egy akció keretében. - válaszolta Joe.
- Ahh már értem ! - kiáltott Tomy fel.
- Amolyan támogatókat kellene összeszedni a városban nem ? De pl van egy ötletem . Építkezéseken maradék anyagokat elkérni , vagy egy – egy vállalkozót megkeresni hogy támogassa ezt a nemes kis ügyet ...erre gondoltam én… - vágta rá Tomy.
- Igen!! Nem rossz ötlet kb én is erre gondoltam. És még arra hogy a tatarozást egy olyan cég csinálná ahol kőművesek és burkolók ...stb vannak, hogy a munka meg legyen csinálva és arra ne kelljen pénzt összegyűjteni. - vetette fel Joe.
- Nem lesz nekünk ez kicsit nagy falat ? - szólt közbe Brigi.
- Jajj srácok most ne negatívoskodjunk!- szólt Briginek Tomy.
- Most az itt a lényeg a szerkesztővel kell beszélni , előtte meg az intézmény igazgatójával.- mondta Joe.
- Igen össze kéne hoznunk őket! - vágta rá Tomy.
- Nem csak ez a lényeg. - szólt közben Joe.
- Naa ki vele .. mit gondolsz hogy legyen? - kérdezte Normen.
- Szerintem a riportot nekünk kéne csinálni az igazgatóval és a szerkesztő meg felvenné hang anyagban akkor bejuthatna a tévébe is. Ott sokkal több embert érhetnénk el. - gondolkodott el Joe.
-Tényleg ebben nagyon is egyetértek veled Joe, de ez hosszú procedúra lenne.. nem ? - kérdett rá Stive.
- Szerintem ez a legjárhatóbb út. - felelte Joe.
A srácok Joe-ra néztek és bólogattak csak ...
- Jól van srácok akkor ezt holnap átbeszéljük, mert mindjárt beáll a vonat.- mondta Romen és ránézett Brigire hogy induljanak be az állomásra, mert kint ücsörögtek a téren az állomással szemben.
A többiek is felálltak és átmentek az állomásra , majd elköszöntek mikor beállt Brigiék vonatja.
- Holnap találkozunk a suliban ! Szevasztok! - köszöntek el a srácok.
A kis csapat Joe, Tomy, Stive és Normen pedig elindultak haza.
Mindegyikük érezte hogy ez a dolog már most szívügyük lesz. De még nem állt össze a kép, de majd kidolgozzák együtt , mint mindig .
Másnap a suliban az óra alatt lelevelezték hogy hova mennek legelőször. Így suli után nem haza hanem az intézménybe vették az útirányt.
Mikor oda értek az épülethez, látták a hír milyen igaz… mállott falak , a csatorna itt ott hiányzott , így az esővíz mosta a külső falat. Itt ott kilátszott a tégla is már … Csak össze néztek a srácok és tudták, hogy ide nagy segítség kell és sürgősen.
Bementek az épületbe , ott volt egy recepciós hölgy.
- Jó napot ! Mi az igazgatót keressük, szeretnénk beszélni vele ! Bent van ? - kérdezte Joe a hölgyet.
- Az igazgató most tárgyal , de nem sokára vége lesz , várják meg itt kérem , ott le tudnak ülni is , - mutatott a hölgy egy kinti ülősarok félére . A csapat elindult és kényelembe helyezték magukat. Csak halkan beszélgettek és arra jutottak majd Joe beszéljen, mert neki jó a beszélőkéje :) Kicsit még vihogtak is rajta, de nem sokára kilépett az igazgató és pár öltönyös ember . Rácsodálkoztak az igazgató egy nő volt. De nem fontos , csak az hogy szót értsenek vele, hisz nekik akarnak segíteni..
A srácok felálltak és elindultak az igazgatónő felé…
- Jó napot igazgatónő! - köszöntötték a fiúk.
- Jó napot ! - köszönt vissza az igazgatónő.
- Engedje meg hogy bemutassam a kis csapatot. Én Joe vagyok , ő Tomy. Aztán a két testvér Brigi és Romen, Stív és Normen. Azért jöttünk , mert látjuk és olvastuk hogy az intézmény bajban van és be akarják zárni . Ebben szeretnénk valahogy segíteni . Leülhetnénk megbeszélni , milyen ötlet vezérelt ide bennünket . - mondta a csapatra nézve Joe.
- Természetesen ! Jöjjenek be az irodámba ! - felelte mosolyogva az igazgatónő! Majd beinvitálta a csapatot az irodába és hellyel kínálta őket hogy üljenek le .
- Dr. Karol Mendura vagyok ! - mutatkozott be Ő is .
- Nos ! Tudom már kit tisztelhetek önökben , már hallottam a jó cselekedeteikről. - mosolygott az igazgatónő .
- Hát ez nem olyan egyszerű dolog amibe most bele vágják a fejszéjüket… - mondta elgondolkodva Dr. Medura .
- Itt több millió Ft- os beruházásra lenne szükség ami sajnos nincs az intézménynek. Próbáltunk államilag kiharcolni támogatást , de mivel nincs semmi tőkénk , így az állam nem támogat minket. - folytatta az igazgatónő.
- De minden ötletet meghallgatok , mert biztos lenne megoldás, csak meg kell találni. - folytatta a nő.
- Nos igen van megoldás ! - felelte Joe.
- De ezt meg kell beszélnünk , mert az engedélyét szerettük volna kérni , hogy az intézményt megtudjuk menteni. - tette hozzá Joe.
- Na most már tényleg kíváncsivá tettek , hogy mit sikerült kitalálni ez ügyben . - mosolygott az igazgatónő .
- Nos az az ötletünk támadt az ujság és a tévén kersztül segitséget kellene kérni. Van egy jó ismerősünk az újságnál , egy szerkesztőnk akivel a délután folyamán találkozunk és elmondjuk neki hogy ön és a szerkesztő ismerősünk leülnének és elmondaná miben kérhet segítséget az intézmény , hogy ne kelljen bezárni. Úgy gondoltuk mi pedig vállalkozókat keresnénk meg a riportra hivatkozva az ön engedélyével. - mondta Joe.
- Építkezéseken megmaradt dolgokat gyűjtenénk és olyan vállalkozókat keresnénk akik az épületet a saját költségükön megcsinálnák önkéntes alapon . A lakósságot is bevonva akik eljönnének szintén önkéntesen segíteni a felújításban. - folytatta Joe.
- Hmm ! Nem is rossz ötlet ! - kiáltott fel az igazgatónő, és elismerően nézegette a kis csapatot.
- Ez nagyon nemes dolog hogy próbálnak segíteni .. de nem tudom az emberek ezt hogy tudják majd feldolgozni, mert ingyen ma már nem dolgozik senki . De egy próbát megér ! - tette hozzá az igazgatónő.
- Amíg a tatarozás folyik addig az időseket hova helyezhetnénk el ? - vetette fel Dr. Karol a következő problémát.
- Szerintem találunk rá megoldást! - válaszolt Joe.
- Megvan ! - kiáltott fel Stív.
- Naa mond csak . - fordult felé Joe.
-A kórház elfekvő osztályán már elég hely lenne , biztos nem mondanák nem segítenének. - folytatta Stív.
- Tényleg ! - vágta rá Normen.
- Igen !!! - szólt közbe Brigi.
- Srácok ! Holnap vagyis ma még akkor be kell menni a kórházba is lebeszélni ezt a dolgot hogy segítsenek elhelyezni ezeket az időseket addig míg helyre nem lesz pofozva az intézmény. - mondta Romen.
- Akkor szedjük össze a dolgokat! - mondta Joe.
- Szeretnénk egy olyan papírt kérni hogy ez ügyben tudjunk intézkedni , ne hogy valaki is azt higgye hogy nem tisztességes úton járunk. - fordult az igazgatónő felé Joe.
- Természetesen , bízok magukban és kiadom ezt a papírt. - válaszolta az igazgatónő.
Aztán felállt és a szekrényhez sétálva elővett egy papírt majd leült és irt. Mikor végzett aláírta , és átnyújtotta a papírt hogy írják alá a srácok is , majd egy nagy pecsétet nyomott rá az igazgatónő a hitelesítés miatt.
- Tessék! - és átnyújtotta a srácoknak az eredeti papírt , amit előtte lefénymásolt magának is Dr. Karol.
- Nos ez nagyon szép és jó dolog, de kevés a sansz hogy sikerüljön, de én nem vagyok semmi elrontója .. - mondta nekik az igazgatónő.
- Sok szerencsét kívánok hozzá . - tette hozzá Dr. Karol.
- Holnap ma elmegyünk a szerkesztőhöz és elmondjuk neki mit szeretnénk és beszéljenek mikor lehet a riportot megcsinálni.- felelte Joe .
- Jól van de szerintem önöknek is itt a helyük és lássák az emberek hogy milyen jó és nemes szívű fiataljai vannak a kis városunknak ! - vetette fel Dr. Karol.
- Rendben ,köszönjük az elismerést, de a munka java most kezdődik, hogy az embereket magunk mellé állítsuk. - válaszolta Joe.
- Rendben , most ha nem haragszanak lesz még egy tárgyalásom , nem sokára itt lesznek , úgy hogy most kikísérem magukat és sok sikert kívánok továbbra is . - felelte az igazgatónő és felállt egyenként kezet rázott velük és elköszöntek, majd kisétáltak az irodából.
A srácok következő úti célja a szerkesztő úr volt. Mikor oda értek és bementek az épületbe , a portán kérdezték meg hol van a szerkesztőnek az irodája. A portás elkísérte őket a folyosó végére és rámutatott egy ajtóra .. majd vissza ment a portára.
A srácok bekopogtak, aztán egy hang kiszólt , tessék bejönni. Majd beléptek az irodába. A szerkesztő meglepetten nézett fel a nagy halom papírjai közül a srácokra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése