Ha lenne egy…
Ha lenne egy… Ha lenne egy rejtelmes sziget, Mert érzed arcon ütött az élet. Menekülnél kegyetlen világból, Bár azt gondolod, gyávaságból. El innen a földről hol nyűg az élet, Hol kegyetlen rossz emberek élnek. Nép szívében már kiveszett a jóság, Pár emberben pedig ott a gyarlóság. Az úton vérző szívvel jársz magadban, Talán hiszel még jó és szép szavakban. Néha már magad sem tudod ki vagy, Hiszen az időd lejárt agyad is kihagy. Sokat gondolsz a múltra a szépre, jóra, Úgy elmenekülnél a világból, de hova? Egy rejtelmes sziget hol nincs ott a rossz, Úgy érzed a kis szigeten ott minden jobb! Szüleid már meghaltak rég, Gyermeket sem adott az ég. Nincs senkid sem, se barátod, Kemény az élet, te is belátod. Egyedül járod már a saját utadat, Feladtad fájón, elszállt múltadat. Szemedből a könny végig pereg, Életed múlik, órád egyre ketyeg. Eddig sem voltál boldog még soha, Élet re