Csillag M. Gyöngyi verses oldala

  Egy elkésett randevú Egy ifjú ki nem találja világba helyét, De szíve helyén s nem veszíti el fejét. Tanul és mellette dolgozik, nem rest, Minden tantárgyából gyártja a jelest. Munkájára oda figyel precízen végzi, Sokat kell tanulnia, nehéz a suli érzi. De nem veszti el bizodalmát sohase, Minden nap a fejét fáradtan teszi le. Jött egy nap, megismert egy költőt, Szereti a verseket, rég ő is költött! Nő motiválja és ez nagyon tetszik, A fiú pedig attól tart, mégis veszít! Fél hogy olyan asszonyba szeretett, Aki kora miatt csak barátja lehetett. Nem adja fel, s ír neki tisztelettel, Szavaival kedveskedik szeretettel. A kérdés a fejébe, mi nem hagyja, Ha randevúznak, lesz e vízhangja? Több lesz e a viszony a barátságnál? Vagy meg kell e állnia, egy határnál? Ha megismeri a nőt, tudja e szeretni? És a nő is vajon majd viszont szereti? Felzaklatta ez a dolog rendesen a fiút, De kíváncsian várja majd a randevút! Bizony ez a randevú

  Talán...     Talán te is gondolsz rám, Egy magányos éjszakán. Már nem ölellek soha tán, És most megöl a magány.   Talán nem feledjük a múltat, Miután a könnyeink hulltak. Minden elmúlt éjszakában, A fájdalom kerít hatalmába.   Talán nem kellett volna mégse, Elengedni akkor mert tán vége. Hisz a szerelem, az úgy csak, Nem múlik, hiába is akartad.   Talán van egy utolsó esélyed, Ha mégis megbocsájt néked. Visszatér e majd újra hozzád, Talán újra mondja hogy imád?   Álmaidban már csak őt látod, Mert ő egyetlen boldogságod. Nélküle nem süt rád úgy a nap, Ővele te voltál a legboldogabb.   De te könnyelműen elengedted, Most is a tőrt forgatják benned. Ma sem tudod miért tetted ezt, Talán bízol, az élet kegyes lesz.   Talán még nincs veszve semmi, Te mást úgy, nem tudsz szeretni. Ő volt neked az életed s a minden, Talán nem múlott el az a szerelem.   Budapest. 2020. 11. 09.   Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt időde

  A férfi álma   Miért és mi történik most velem, S néha úrrá lesz rajtam a félelem. Hirtelen jött és felkap az érzelem, Körül vesz s belém köt a szerelem.   Magam előtt látom a két szemedet, Nem tudom érzed e a szerelmemet. Felhők közt kérdem én a csillagokat, Mikor hozza el a mi boldogságunkat.   Mohón issza szívem minden cseppjét, Nem telik be vele s ebből sohase elég Messze réved a tekintetem és látom, Te vagy az én angyalom s az álmom.   Csak egy apró sóhajtás annyit kérek, Leheld rám forrón a szerelmed kérlek . Minden percben csak rólad álmodom, Ne menj el, várj, te vagy az angyalom.   Jöjj mellém és maradj velem örökre, Ne hagyj el, ne menj el tőlem sohase. Míg élünk, szíved szívemben dobban, Szeretlek s szeretnélek egyre jobban.   Gyere hát had fogjam meg két kezed, Szemem a csodás szemeidbe réved. Azok a szemek többet is mondanak, Nézed, ők közben szerelmet vallanak.   Titkon bíztam, csak engem szeretsz, Bolond szívemmel is olykor nevetsz. Vid

  Csak egy báb…   Csak egy báb, az élet színpadán, Mikor legördül előttem a paraván. Újból a szomorúság jön szívemre, Sajnos az élet nekem nehéz lecke.   Csak egy báb vagyok, én a világnak, Kit a gazdagok s rosszak leigáznak! Kiknek kitettem szívemből, csak a jót, Hiába szerettem én minden halandót.   Csak egy báb kit soha nem kérdenek Mi lenne jó s öröm, gyötört lelkének. Nem számít ha nincs is boldogsága, Csak másnak legyen jó, kihasználja.   Csak egy báb kinek nem lehet szava, Nem fájhat ha az élet néha mostoha. Ha netán öt is szenvedni látod néha, Ne akard megölni azért mint a hiéna!   Csak egy báb kinek nincs saját élete, Bábnak színpad nélkül nincs értelme. Lehet hétköznap is vagy karácsony, Ha nincs kivel megoszd a kalácsod.   Úgy fáj a múlt s jelen talán a jövő is, Minden emlék és a jelen szenvedés. A szívedet senki semmibe sem nézi. Csak egy báb, aki magányos ezt érzi.   Budapest. 2020. 11. 09.   Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Kö

Minden Minden szavad itt ég a lelkemben, Minden vágyam látom szemedben. Minden csókod érzem az ajkamon, Minden nap, és óra ünnepi alkalom. Minden álmom félve őrzöd nekem, Mikor öledbe hajtom az ősz fejem. Minden fájó sóhajom eljut hozzád, Minden pillantásom mosolyog rád. Csak te vagy minden boldogságom, Öröm hogy te vagy a kedves párom. Vidám mosollyal vagyunk e világban, Élünk mint Marci Hevesen, vidáman. Persze voltak s lesznek nehézségek, De hát leéltünk együtt, már fél életet. Minden nap mikor oly nehéz az élet, Minden alkalommal kezemet kéred. Kéz a kézben állunk a felhők alatt, Újra megfogadjuk adott szavainkat. Nincsen vesztes és győztes sincsen, Neked, nekem is te vagy az egyetlen. Bolondozunk, sírunk is, és nevetünk, Így sokkal könnyebb a mi kis életünk Minden szóban és tettedben hittem Mert nekem csak te vagy a minden! Budapest. 2020. 11. 21. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Kösz

  Irígység, gonoszság Ugyan már! Azt hiszed lassacskán, Király vagy? Te az élet színpadán? Irigy gondolatok törnek rád olykor, Ki jobban játszik, nem vét sokszor! Kárörvendő és gonosz gondolatok, Mérgeznek belülről s gondolhatod, Mikor másnak jobban megy a sora, Mikor a másiknak bővebb a lakoma. Átkozódol szidsz bűntelen másokat, Hogy ne legyen jobb vigye a kárhozat. Mocskos szád öblíted nem akaratlan, Belsőd az életre most már alkalmatlan. Valld be most, istennek hátat fordítva , A gonosz mindig előjön benned ordítva. Pedig téged, senki soha, élet se bántott, Mégis gyűlölöd a hazád és a világot. Ordít belőled a gonoszság s írígység, Nem alázkodsz, inkább a fösvénység. Választod a rosszat hiszed hogy jobb, De egyszer rá jössz nem így vagy több. Mégis azt hiszed te vagy az a nyerő, Ki az ördöggel cimborál és ő a menő. Lehetsz király rossz s gonoszak között, De feljebb soha sem állhatsz jók fölött. Budapest. 2

    Barát vagy s szerető... Te vagy a kedves, kedvenc mindenek felett, Ha belenézel szemembe s kacsintasz egyet. Nevetünk sírunk és együtt bolondozunk rég, Vad éjszakán, hűvös hajnalon bulizunk még. Barát vagy, s szerető ki nem hagy el sohasem, Az életben a minden, ezt neked nem feledem. Ha bánat szorítja szívemet, te mindig itt vagy, Vígság, nevetés a bolondság soha el nem hagy. Te vagy nekem a legjobb barátom e világon, A szeretőm, akit ha kell holtomig de imádom. Az élet rögös útján is kéz a kézben haladunk, Tudjuk az élet nehéz, de egymásnak vagyunk. Az élet lehet túl kegyes, vagy lehet kegyetlen, Tudom én s tudod te is, én vagyok az egyetlen. Aki ha kell neked legeslegjobb barátod leszek, Ha szeretni vágyol én szeretetből a tiéd teszek. Ismered a szívem és az érzékenyen jó lelkem, Ismersz már, tudod mi jót s mi rosszat tettem. Nincsenek titkaink, semmit el nem hallgatunk, Egymás nélkül se élhetünk, meg se hallhatunk! Hát ilyen e

  Békesség, boldogság A távolban tüzes vérvörös az ég alja, Bíborba öltözött az őszi fák lombja. Minden egyes nap én megcsodálom, Színpompájával legszebb a világon. Kecsesen karcsú fák lombkoronája, Várják a szelet, felkérje őket táncra. Alattuk sétálva, ember megcsodálja, Elkísérik a zizegő levelek suttogása. Békesség és nyugalom árad a fákból, És várja az ember kimenjen a házból. Amit nyújt az erdő csendje, az csoda, Nyugodt leszel, feszültséget feloldja. Erdőben sétálva meg meg állsz néha, Mikor úgy érzed elszakad az a cérna. Megnyugtat erőt ad, értelmet a létnek, Mindig várod azt vége legyen a hétnek. Hétvége tudod már jól, csak a te napod, Addig is pihensz, dolgod halaszthatod. Fák között járva leled meg önmagadat, Nyugalom árad, engedd el a bánatodat. Ne fájjon a rossz szó s ne fájjon semmi, Az életet élni kell, s nem hagyni veszni. Fák alatt találd meg, saját boldogságod, Mosolyoddal tedd boldoggá, a világod! Legyen békess

Hova tűnt... Hova tűnt az a fergeteges szerelem, Miben éltünk szerelmesen odafenn. Az érzéseim tengerében vak voltam, Végtelen szomorúságba bele haltam. Hova tűnt az az érző csupa szív ember, Kibe egykoron réges rég beleszerettem. Eltűnt már, köddé vált s én nem találom, Olyan már nekem, mint egy rossz álom! Hova tűnt az az érzés mit e szív táplált, Régen szerettél és a szemed is csodált! Imádtad mosolyom és csak én voltam, Mondtad, éltedbe boldogságot hoztam! Őrülten szerettél együtt nevetni velem, Addig hódítottál míg beléd nem estem! És most hova tűnt, már nem érzem rég, Nincsen benned semmi jó s kedvesség! Hova tűnt a tűz, szemedből a szenvedély, Már más jár a fejedbe, tán hogy lecserélj. Csalódtam benned én s már tisztán látom, Összedőlt ezúttal minden vágyam, álmom! Ha egyszer újra indíthatnám az első napot, Meg meg állítanám én újra azt a pillanatot. Nem feledni, miért álltunk meg a múltban, Hova tűnt a józan ész, de ebből

  Úgy érzed... Úgy érzed elfáradt a lelked, Belátod meg kell pihenned. Szürke hétköznapok jönnek, Néha örülnél a kis csöndnek.   Hezitálsz éppen, mi is lenne, Újra indítani ha még lehetne. De ugyanaz a nap nem jő el, Néha tele vagy keserűséggel. Sokat sírtál, ha senki se látott, S elnyomtad a szomorúságod. Miközben ordítottál lelkedből, Bánat járt át s az majd megölt. Csak élni akarsz, kicsit jobban, Nem megállni, ülni a rosszban. Jönne végre már kis nyugalom, Megpihenhetnél egy alkonyon. De ez az élet soha meg nem áll, Olyan mint a percek s tovaszáll. Elmúlik sohase hozhatod vissza, Élted végét egyre közelebb hozza. Úgy érzed bele fáradtál, nincs erőd, Nem adott elég erőt már a teremtőd. És úgy érzed nem tudsz már igazán, Játszani tovább, az életed színpadán. Budapest. 2020. 10. 24. Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva! Változtatás nélkül osztható! Köszönöm az idődet mit a versemre szántál !

  Eltévedt szerelem Mikor van valaki ki meghódítja szíved, De ő neki más kell mégis mást szeret. Mikor szembesülsz és kiderül a titok, Megtartod ezután magadnak a titkod. Az idő halad, de őt még sem feleded, Fáj a múlt és tudod el kell engedned. És hiába akarod de nem sikerül látod, Néha álmodsz, mi elfedi a valóságot. Gyötrelmes éjszakák , futó kapcsolatok, Őt akkor sem feleded a lelkedbe ivódott. Egynap megtudod , ő is így járt a nővel, Sors keze lecsap, s te jársz emelt fővel. Te már tudod hogy milyen mást szeretni, Mikor a szerelmed nem akar észre venni. Csapta a szelet rendesen , miközben élt, Csapodár volt, küzdött más szerelméért. Ha nem tévedt volna el az a szerelmetek, Miként tudod , rég egymással élhetnétek. Te őt, ő pedig másba volt szerelmetes, Szomorú , mert az élet nem volt kegyes. Oly nehéz az élet, néha nem igazságos, Pár eltévedt szerelem, már mulatságos. A szívek törnek, lelkek sírnak kóborolva, Keresik a boldogság

Ahogy ő szeret … Amikor nincs senki se, ki szépnek lásson, Ki szívből szeressen téged és motiváljon. Akinek szemébe nézel s tudja mit is érzel, Mert te csak neki, és nem másnak létezel. Mikor eljön a nap eggyé váltok éjjelente, Föléd hajolva nevedet suttogja a füledbe. Becézget kedvesen és ölel szenvedéllyel, Boldogan adod át magadat minden éjjel. Amikor rossz álomból felébredsz ijedten, Meglátod őt majd visszafekszel csendben. Megnyugodsz hiszen nem vagy egyedül, És csillapszik a szíved ami vert veszettül. Ahogy ő szeret, úgy nem fog soha senki, Nem fogtok ti sohase délibábot kergetni. Őszinte szeretet van, szerelem a szívben, Fel nézel, mindent meglátsz a szemében. A szemében ott a szenvedély, a szerelem, Öröm ha vagy neki s becéz oly kedvesen. Szemében meg láthatod a boldogságod, Szomorú vagy, vigasztal de nem bánod. Ha eltévednél, ő mindig fogja két kezed, Vissza találj az útra s találd meg, helyed. Hiszen tudod azt, ahogy ő szeret t

  Ha Isten lennék... Míg feljön a hold, ezernyi gondolat, Gyötri és fájdítja széjjel a napomat! Megálljt intek neki, de ő nem hagyja, Az egész napomat sokszor behálózza. Ha isten lennék fognám kezed ember, Mert túlságosan sok rajtatok a teher! Gyűlölet és irigység mérgezi lelketek, Ez okozza halálát a gyarló embernek! Szeretet nincs ma már, törődés kihalt, Segély kiáltást ember, meg kell halld. De már ott tart az emberiség, nem érez, Mert már önzetlenül szeretni se képes! Baljós árnyak élnek a sötét fellegekben, Kit tud, maga mellé állít a végzetükben. Nem kell sok, hisz a rossz jobb csábító, Egyszerűbb a gonoszokhoz a meghívó! Ördög és pokol, hagyd már az embert, Élhessünk már békében és szeretettel! Ó várj ördög, ha te is fénnyel vegyülsz, Meglásd, ha majd isteni fénybe kerülsz! Tudom én, nem az lenne a büntetésed, Amit te adtál, ennek a veszett népnek! Csak szeretni kell, soha nem vétkezel, Békében éljél, az istennel és emberrel! H

  A hontalan Sokszor vagyok elhagyatott és fáradt , Kolonca lennék ennek a nagy világnak? Sokszor érzem elvesztem és belátom Hiszen már nincs nékem egy barátom. Túl sokat és sokszor veszítettem rég, Bár hittem s reméltem utolsó percig. Az élet elvette minden őrzött álmom, Utolsó harcosként vívódom e világon. Lelkem foszlányai megváltásra várva, Hisz hontalan lettem a saját hazámba. Nincs nékem semmim és senkim e földön, Az életem kín és lelkemnek csak börtön. Kitörni készül e fájó testemből a lelkem, Nem érti s fel nem foghatja mivé lettem. Fájdalom megtört s magányos a szívem, Minden dobbanása fájó sóhajtás nékem. Bár élek de értelmét nem látom s érzem, Ó szerettem hát ez lenne a nagy vétkem? De bűnhődök, vívódok miért élek mégis? Szeretni s szeretve lenni szeretnék én is. Hitem szerte foszlott mint égen a fátyol Kitagadott, hontalan lett e hazám fiából. Alamizsnán s könyörkenyéren az utcán, Koldussá lettem , testem sem a ruhám! Szí

  Tedd a szívedre…   Tedd a szívedre a kezedet, Voltál e már oly elveszett? Hiába tettél meg mindent, Lehetőség akkor is elment! Tedd a szívedre a kezedet, Hogy sírtál, mert nehezebb. Úgy érezted most van elég, Nincs már terád se szükség! Tedd a szívedre a kezedet, Úgy érezted nem szeretnek! Magányodban rég hezitálsz, Ha adódik, inkább elsétálsz! Tedd a szívedre a kezedet, Mikor érzed nincsen hited. Próbálsz még hinni, bízni, De nem mersz megnyílni! Tedd a szívedre a kezedet, Nem bántad e meg tettedet? Mikor azon gondolkodtál, Megváltoztatni késő már! Tedd a szívedre a kezedet, Volt e aki bántott tégedet? S haragudtál, de már bánod, Mert elvitte a célod, álmod! Tedd a szívedre a kezedet, Szidtad már az embereket. Hogy nem sikerült semmi se, S így nem bízol már senkibe! Mikor úgy érezted hogy vége, Feladod és pihenhetnél végre! Mikor már olyan eleged van, Már semmi se megy pozitívan! Tedd a szívedre a kezedet, Ez így t

    Szép reggelt és vidám napot! Kora reggel kívánom neked, Legyen szép napod és heted. Kerüljön ma minden bánat, Gond, bú nélkül vesd ágyad. Legyen aztán csodás napod, Szeretlek én ha majd hagyod. Ezt kívánja neked, jó barátod, Nevess, ha mosolyogni látod. Kerüljön messze el a gondod, Legyen mindig is jó a dolgod. Vidám klassz legyen a napod, Mesés, szép s örömteli napot! Mit is kívánhatnék még neked? Teljesüljön vágyad és a terved! Sikerüljön minden amit szeretnél, Minden nap jókat, sokat nevessél! Legyél mindig nagyon boldog, Sose légy lusta ha van dolgod! Fitt légy és vidámság kísérjen, Ha gond lenne, az is kíméljen! Legyen szívedben béke szeretet, Csak széppel lásd el a szemedet! Lelkedben áradjon a nyugalom, Mindig érezd az életed jutalom! Budapest. 2020. 09. 18. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt idődet!

  Egy őszi napon... Egy őszi napon elhagytál engem Összetört szívem sikolt a lelkem Nem kellek én már többé neked Elhagytad most már földi életed Hosszú éjszakák, fagyos reggelek Nincs ki nyugtassa a bús lelkemet Hogyan történt ez, én sem tudom Fagyos lett már minden hajnalom. Bár a múltat semmissé tehetném Kérhetném ezt, újra megtenném Igaz nem bánok már semmit sem Csak istent kérem, hogy segítsen Tudjam lelkemből kiűzni a múltat Sok bánat, mennyi könny hullhat Túl sok a rossz mi történt velem, Ebben az elmúlt s leélt éveimben Úgy feledném a rosszat ha tudnám Hiába de nem jössz vissza hozzám Elmentél örökre becsukódott a kapu Nem maradt más utánad csak hamu. Budapest. 2020. 09. 18. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt idődet!

    A búcsú... Oly rövid az élet , Szeress még kérlek. Nagyon akarom, Tán lesz még alkalom. Sokat gondolok rád, Már nem jössz hozzám. Feledni nem tudlak, De a vágyaim tán elmúlnak. Reménykedtem vártalak, Vártam hátha láthatlak. Ridegen magamra hagytál, Szívedből is ki csaptál. Hát menj nem kellesz már, Tán az út végén még valaki vár. Aki magamért szeret, Ki velem sír s velem nevet. Talán feledteti a múltat, Szeret és megnyugtat. Hozzá bújhatok, Amikor szomorú vagyok. Az én szívem nem kiadó már, Tőled többé semmit se vár. Elmentél elhagytál, Részemre meghaltál. Többé már ne keress, Nem kell az sem hogy szeress. Nincs már hozzám vissza út, Ne mondj semmit, csak búcsút! Budapest. 2020. 09. 17. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt idődet!  

  Vétkezz velem! Ó, úgy szeretkeznék egy, hosszúba nyúló éjszakát. Elért úgy a szenvedélyem, s még mindig vágyom rád. Veled lenni nappal és éjjel, míg ki nem végzel a kéjjel. Elfeledni az egész világot, el nem feledni ki imádott. Szívem dobbanását halld, szerelmedet nekem valld. Csókjaid forróságát érezni, veled együtt kell vétkezni. Forró testemmel betakarni, meredező vágyad megkapni. Szenvedély ütemében adni, testünk kéjét akarni és falni. Őrült vágyam visz hozzád, vágyom csókod és a szád. Ó meztelen testtel simulni, és testeddel lángra gyúlni. Vágyom én az érintésed, lüktető testű vérbőséged. S érezzelek szájjal téged, tüzesen szívnám a véred. A kezed testemen érzem, zakatolva repes a szívem. Összefonódva ki élvezni, ne keljen miért kiéhezni. Mámoros éjszakán kérni, szeress óh nem kell félni. Testünk üteme vágyra kél, minden sóhajban ott a kéj. Már a nedvességem érzed, s magadra húzod e vétked. Egyesülve a forró öledben, mozog

  5 rész Halvány remény   Előzetes: A srácok bekopogtak, aztán egy hang kiszólt , tessék bejönni. Majd beléptek az irodába. A szerkesztő meglepetten nézett fel a nagy halom papírjai közül a srácokra... Folytatás : - Jó napot főszerkesztő úr - köszönt a kis csapat. - Szép napot Önöknek is fiatalok ! Mi szél hozta erre magukat ? - kérdezte tőlük a főszerkesztő , aki rögtön felismerte a csapatot ... a Kórház angyalai ... akiket a férfi rögtön a szívébe fogadott . Azóta a férfi apja boldog a családjával mióta megismerte őket , hisz az életüket teljes mértékben megváltoztatta ez a pár kedves fiatal .... tele lettek hirtelen csupa szeretettel és egy csapásra megváltozott a véleményük a szülői gondoskodás felől !! Emiatt ennek a pár fiatalnak köszönhetik hogy az apja él és boldog a családjával, és örülnek hogy újra együtt vannak !! - Hát egy nagyon kényes ügyben szeretnénk beszélni Önnel ...- kezdte Joe , és ezzel kizökkentve a főszerkesztőt