Hova tűnt...

Hova tűnt az a fergeteges szerelem,

Miben éltünk szerelmesen odafenn.

Az érzéseim tengerében vak voltam,

Végtelen szomorúságba bele haltam.

Hova tűnt az az érző csupa szív ember,

Kibe egykoron réges rég beleszerettem.

Eltűnt már, köddé vált s én nem találom,

Olyan már nekem, mint egy rossz álom!

Hova tűnt az az érzés mit e szív táplált,

Régen szerettél és a szemed is csodált!

Imádtad mosolyom és csak én voltam,

Mondtad, éltedbe boldogságot hoztam!

Őrülten szerettél együtt nevetni velem,

Addig hódítottál míg beléd nem estem!

És most hova tűnt, már nem érzem rég,

Nincsen benned semmi jó s kedvesség!

Hova tűnt a tűz, szemedből a szenvedély,

Már más jár a fejedbe, tán hogy lecserélj.

Csalódtam benned én s már tisztán látom,

Összedőlt ezúttal minden vágyam, álmom!

Ha egyszer újra indíthatnám az első napot,

Meg meg állítanám én újra azt a pillanatot.

Nem feledni, miért álltunk meg a múltban,

Hova tűnt a józan ész, de ebből se tanultam.

Hova tűnt vagy nem is létezett és egy álom,

Nem látom, s már nem érzem a valóságom.

Bár tudom hogy megtörtént és már belátom,

Szerelemnek nincs már helye ezen a világon.

Hova tűnt az érzelem a földön az emberből,

Fáj, nyughatatlan lettem, félek én lelkemtől.

Mert változni nem tudok s érzek szívemből,

Tudom ki kell verjelek most már a fejemből.

Budapest. 2020. 10. 28.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt időt !