Ó ha átölellek...
Ó ha átölellek... Ó ha átölellek Föld, vajon mit látnak? Szüksége van az ölelésre a Világnak! Szeretetet hoztam és mosolyt arcodra, Békét szívedbe, jól élni nem harcolva. Szeretni, becsülni egymást emberek, Ezek nélkül élni a földön nem lehet. Szeretnélek átölelni, csituljon lelked, Ne érezz annyi fájdalmat, ott benned! Nem csak az magányos, ki egyedül él, Társsal, családdal, boldogságot remél. Kivel nem törődnek és nincs szeretve, Hiába akkor minden szó, beteg a lelke. Néha úgy érzem magam, mint a vándor, E világra eljővén, csak kis szeretetet szór. Óh sokszor érzem, hiába telve a szívem, Mikor egyedül kevés vagyok, én itt lenn. De tudom, akit hozzám irányít az isten, Azoknak a szeretetből, hiányuk nincsen. Jöjj hát, adok belőle neked is, van belőle, Nekem mindig jut és marad is későbbre! Mert mellkasomban, míg e szív dobban, Ha nincs szereteted, kaphatsz nyomban. Nem elosztom, hiszen ez el nem fogyhat, De ki önzetlen szeret,