Eddig csak éltem….
Te vagy nékem minden gondolatom, Ha meg ébredek egy hűvös hajnalon. Te vagy nekem a fény, boldog létem, Csak vigyázz a szívemre, ezt kérem! Fogd a kezem ezen a göröngyös úton, Néha talán majd még meg is botlom. Eddig csak éltem, léteztem a mának, De most érzek és a jövőmben látlak. Fogd meg hát, két remegő kezem, Mert te vagy nekem a mindenem! Eltékozolt évek, elfogyott remények, Munkába fojtott a bánat, ez nem élet! Megálmodott álmok, elfojtott vágyak, Amikből más nem lehetett, csak bánat. Mikor a szemedbe néztem, megláttam, Most már tudom hogy hol nem jártam. Legyél velem tapintatos meg türelmes, Mert a sok csalódás megölte lelkemet. Hogy újra érezzen és boldogan létezzen, A fájó csalódott szívem már ne vérezzen. A tegnapom már elmúlt a holnaptól félek, De te szerelmesen rám néztél, érzem élek. Légy mindenem, életem ebben a világban, Éljünk szerelmesen, boldogan itt a mában. Budapest. 2020