Eddig csak éltem….
Te vagy nékem
minden gondolatom,
Ha meg ébredek egy
hűvös hajnalon.
Te vagy nekem a
fény, boldog létem,
Csak vigyázz a
szívemre, ezt kérem!
Fogd a kezem ezen a
göröngyös úton,
Néha talán majd
még meg is botlom.
Eddig csak éltem,
léteztem a mának,
De most érzek és a
jövőmben látlak.
Fogd meg hát, két
remegő kezem,
Mert te vagy nekem a
mindenem!
Eltékozolt évek,
elfogyott remények,
Munkába fojtott a
bánat, ez nem élet!
Megálmodott álmok,
elfojtott vágyak,
Amikből más nem
lehetett, csak bánat.
Mikor a szemedbe
néztem, megláttam,
Most már tudom hogy
hol nem jártam.
Mert a sok csalódás
megölte lelkemet.
Hogy újra érezzen
és boldogan létezzen,
A fájó csalódott
szívem már ne vérezzen.
De te szerelmesen
rám néztél, érzem élek.
Légy mindenem,
életem ebben a világban,
Éljünk
szerelmesen, boldogan itt a mában.
Budapest. 2020. 05.
21.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva.
Köszönöm az
idődet ha olvastad a verseim.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése