Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Az én hajóm is kiköt egyszer , majd megnyugszok , Ha a világ gondjaira mindig kevesebbet gondolok . Eljött az az idő , mikor az Én napom beiktassam , Mikor a létem és gondolataimat én irányíthassam ! Bármerre is jártam e világban , Sok jót nem láttam mostanában , Nagyon felborult e világrend , Nem törödömség most a trend ! Az én hajóm is kiköt majd egyszer , és megállok , Szét nézek a világban újra , szomorú amit látok , Az élet tengerén , a nagy halak maradnak fenn , Akik nem tudnak úszni , a létük sajnos védtelen ! Odáig fajult a világ , hogy a szegénynek , betegnek nincs , semmi segítség , de még alamizsna sem jár így enni sincs ! Az emberi érzés már nem sok embernek adatik , ezt nem tanítják , Csupán nyitott szemmel és füllel kell járnod , bármerre járjál ! Az én hajóm is kiköt majd egyszer , akkor majd kiszállok , Ha megtehetném magammal vinném ezt az egész világot , Egy jobb és élhetőbb világban szállnék c

Honnan is tudhatnád , milyen az a szerelem , Ami csak hív , megbabonáz és aztán leteper ! Mikor vad szenvedélyek a hatalmukba kerítenek , És a pokol tüzes kínja tartja fogságba a testedet ! Amikor Ámor íjának tüzes nyila , Beletrafál és betalálja a szívedet ! Cseppenként mérgezi meg a napjaidat , Hiába érzed szívedben ezt a szerelmet ! Érzed hogy nem teheted , bár mégis megteszed , Végül ez lesz neked , majd a szörnyű végzeted ! Lándzsaként hasítja a kín belülről ketté a testedet , Vulkáni erővel tőr ki belőle a reménytelen szeretet ! Honnan is tudhatnád , milyen az a szerelem , Melyik szerelem pokla , a mennyek oltárán! Meggyalázza , kíntól vonagló testedet és lelkedet! Gyötrően marcangolja darabokra a fájó szívedet ! Hiú reményed , szertefoszlott álmaidban keresed , Nem találod azt úgy sem , ami már régen elveszett ! Gyötrő vallomással hangtalanul az égbe kiáltod , Minden szava , minden tette merő hazugság volt ! Honnan is tudhatnád Te azt , milyen