Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Mondd, sírnak ott e az angyalok ... ( Emlék vers , Köves Pál emlékére ) Egy sóhajtás ami még belefér , Egy pillantás , ami rég elkísér , A szavak , amelyek bennem égnek , A neved kiáltom tova a szélnek ! Bárcsak itt lennél még most is velem , Hiába mondom , de nehéz a szívem ! Bárcsak hallanád halk sóhajom , Eljutna hozzád minden óhajom ! Mondd, sírnak e ott fent az angyalok ? Hisz angyal is valakit egykor itt hagyott ! Mondd ha nem bírom , eljössz e értem ? Mikor már elfogy az utolsó reményem ! Nem kérnék én mást , csak légy velem itt , Mert az élet könyörtelen és a halál elvitt! Bárcsak még egyszer láthatnálak , Elmondhatnám , mennyire imádlak ! Itt állok most szótlan és némán , Sose éreztem magam ilyen árván ! Nem maradt más csak egy sírhalom , És a döbbenet , a magányos sóhajom ! Talán egyszer majd veled ott fent , Találkozunk ha én is ott leszek ! Addig se potyogtasd a könnyeid értem , Nagyon szerettelek és hiányzol nekem ! De Te ne sírj , ha sze

Hogy boldog lehess... Ha egyszer nem áltatnád magad És elfogadnád azt amit az élet ad , Láss , vedd észre a lehetőséged , Könnyebbé teszed vele az életed . Tanulj abból amit hibát elkövettél , Mert mindig jobban  elérhető a cél , Mindig csak egyet tűzz ki magad elé , Könnyebb legyen menni a cél felé . Biztos lesznek eléd gördülő akadályok , De hogy célba érj nem szabad megállnod ! De akkor arról az Útról ne térj le , Hisz ez a Te életed , ezt Te éled le ! Hogy boldog lehess éld az álmaid , Csak a Te szíved ismeri a vágyaid ! Tudom , nem lesz könnyű elindulni rajta , De könnyebb lesz ha a szíved is akarja ! Ehhez nem kell semmi mást megtenned , Mint megtalálni a lépcsőt és felmenned ! Ne csüggedj akkor sem ha elfárad a lábad , Haladj lépésben akkor is eléred a vágyad . Soha ne csüggedj ha elsőre nem sikerül , Még akkor se ha életed borul fenekestől , A célod mindig a szemed előtt lebegjen , Így elérheted amit kitűztél az életedben ! Higgy magadba és tarts

Emlékül egy kedves Pipacsnak ...   Kövek közt nött egy élet sarja , Meddig él ? Amig isten akarja ! Mikor a kora esti lepel betakarja , És felébreszti a hajnal harmatja ! Éjjel össze csukódik a virágja , Mikor süt a nap , akkor kinyitja . Még sem magányos ez a kisvirág Tudja jól , hogy övé az egész világ . Boldogan mosolyog a mindennapokra , Hisz rá is mint mindenre ,ragyog a sugara ! Büszkén emelt fővel ide oda hajlong , Szellővel táncol a kiszáradt kő placcon ! Ohh honnan az erő e csöpp virágba ? Milyen pici és vékony vézna a szára ! ,,,Az Istentől kaptam az életem , A földanyában gyökerezem . ''' Búgja a kisviràg csendesen , Én még mindig őt figyelem ! Káprázat és minő csodás, A kővek kőzt élő kisvirág ! Ahogy perzselte a tűző nap ... Mint később elmentem felé... De már csak a szár éldegélt... Kis szirmait elhordta a szél ! Hanjga ma is fülembe cseng , Azt ma is tisztán hallom még . Szeretettel beszél és vidáman , Noha tudta , pá

A magányos farkas legendája Az erdő sűrűjében élsz csendben a bokrok alatt kínlódsz , szenvedsz érzed belül már rég magányosan jársz -kelsz , Mindenki elkerül s az élet is elhagy , nem akar HÍM és csak magad vagy. Pedig tudnád úúúgy szeretni és vele hálni , és tudod azt is , hogy történhetne bármi ! Nem vagy nagy és erős , nem vagy bátor, hisz lány farkas vagy , így bánatoskodól ! A falka is kitagadott , a szüleid is megölték ... Egyedül maradtál kölyök korodtól , már rég ! Ha kimész vadászni mert éhes vagy a rejtekedből , A falkával is harcolnod kell , mert az életedre tőr ! Érzed nem akarsz már harcolni sem , éveken keresztül , nincs barátod akiben bízhatsz , nincs aki téged megtűr ! Pedig hiányzik az hogy családod legyen , az anyai ösztön ... belül kínoz évek óta , a vágyad nem csitul , majd” megöl ! Egyre éhesebb vagy , szeretetre vágyol ott belül , a szeretet éhséged , bánatod a szemeden is kiül . Izzik benned valami , amit nem ismersz , csak érzed ... Ú