Hol van az már...
Hol van az már… Hol van már az a nyár, Mikor ízleltem a csókod. Hol van már az, mi rég elveszett. Oly régen történt, mosollyal jöttél felém, Azt a szép mosolyt, már nem láthatom én. Hol van már az a szép szerelem, Mikor óvtál és szerettél engem. Oly rég volt már, én sosem feledem. Messze jár tudom, De két szemét látom, ha álmodom. Hol van már mikor boldogok voltunk, S nem érdekelt a külvilág. Mikor együtt nevettünk és sírtunk, Csupán éltünk egymásnak igazán. Hol van már az a tiszta érzés, Mi a nőt s férfit élteti, Mikor kéz a kézben sétálnak együtt, Mert csak egymást szeretik. Álom ez vagy illúzió, többé nem szeretek, Hol van mikor könnyeimben, megláttam a szemedet. Oly rég már nem álmodom , minek az , mert úgy fáj, A kitörő könnyeimben, üres már a láthatár. Boldog vagyok mert élek , de belül üres már, Két szemem kutat téged, és lelkem haza vár. Szeretném ha tudnád , míg élek, Nem feledem soha má