Hol van az már...

 

Hol van az már…

Hol van már az a nyár,

Mikor ízleltem a csókod.

Hol van már az, mi rég elveszett.

Oly régen történt, mosollyal jöttél felém,

Azt a szép mosolyt, már nem láthatom én.

Hol van már az a szép szerelem,

Mikor óvtál és szerettél engem.

Oly rég volt már, én sosem feledem.

Messze jár tudom,

De két szemét látom, ha álmodom.

Hol van már mikor boldogok voltunk,

S nem érdekelt a külvilág.

Mikor együtt nevettünk és sírtunk,

Csupán éltünk egymásnak igazán.

Hol van már az a tiszta érzés,

Mi a nőt s férfit élteti,

Mikor kéz a kézben sétálnak együtt,

Mert csak egymást szeretik.

Álom ez vagy illúzió, többé nem szeretek,

Hol van mikor könnyeimben, megláttam a szemedet.

Oly rég már nem álmodom , minek az , mert úgy fáj,

A kitörő könnyeimben, üres már a láthatár.

Boldog vagyok mert élek , de belül üres már,

Két szemem kutat téged, és lelkem haza vár.

Szeretném ha tudnád , míg élek,

Nem feledem soha már,

Egykor még szerettél s szerettelek téged,

De a múltunknak vége már.

Budapest. 2020. 08. 06.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm a rászánt idődet ha olvastad a versem !