Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Szerelmes szív Amikor két szemedbe belenézek, Belülről olyan sok furcsát érzek. Oly lágyan simogat a pillantásod, Érzem minden szív dobbanásod. Forrón izzik köztünk a vágyunk, Felhőkben úszik a boldogságunk. Szerelmes szívem te érted remeg, Ajkam sóhajtva csókodért rebeg. Ajkad az ajkammal egybe kelve, Mámorban kúszik a fellegekbe. Oly tisztán szeretni, lehet vétek, De a szerelmes szív nem kérdez. Szerelem vak és néha meggyötör, De ennél nincsen szebb gyönyör. Ezt az egyet sohase tervezi senki, A szerelmet ki kell ám érdemelni. Mikor jön nem kérdezi meg tőled, Hogy beleegyezel e s megengeded. Ámor nyila pont a te szívedbe tőr, Ha pedig csalódsz, még meg is öl! Oly sokat, nagyot csalódtál már, De te még bízol a boldogság vár. A kétely, néha még elkap téged, Viszont szeretni soha sem vétek. Jöjj szeress ameddig csak lehet, Öleld ezt az elgyötört lelkemet. Ki csak téged képes újra szeretni, A

Lovacskák Szilajul vágtat egy lovas csorda, Egyenesen lovagolnak le a tóra. Szél lobogtatja a csodás sörényük, Megtorpannak ha mennek feléjük. Van köztük fehér, fekete és tarka, Sok sok gyönyörű szép lovacska. Szabadnak születtek és vadlovak, Amit ember meg nem lovagolhat! Ahogy vágtat a ménes, föld remeg, Néha meg állnak egy egy hentereg. A ménes mellett csikók szaladgálnak, Kancáknak büszkesége és a nyájnak! A vezetőjük egy csodás fekete mén, Aki vezeti őket az erdő végtelenjén. Kicsiket soha nem hagyják el s védik, Ha veszély közeledik azt ők megérzik. Csodálatos lények, mind összetartóak, Család centrikusak, hűségesek a lovak! Legszebb állatfaj ami a földön létezik, Nem hiába emberek is nagyon szeretik. Aki lovakat tart, és a szívét elrabolták, Az ő életét mindenben megváltoztatják. Ló egy nagyon nemes állat, tisztelni kell, Tudnak azonosulni minden érintéseddel. Ha ideges csak lágyan megsimogatod őt, Te jel