Veszett világ
Veszett világ Van úgy, elgondolkodom, Ezen a veszett világomon. Ember nem akar határokat, Mégis hoznak szabályokat! Nagyok fent, bársonyszékben, Tizenkét ágú ostor a kezükben. Vígan legeltetik e birka nyájat, Míg subájuk gyarapodik százat! Azért van birka, ki próbál kitörni, Visszafogják, nem hagyják szökni! Mindenki menekülne, e országból, Senki sem marad csak jószántából! Hé! Hé ti nagyok! Lesznek itt bajok! Mikor majd nem kér e nép, tolvajok! Ti mindent elvettetek, de egyet nem, Ember lelke ami az övé, az egyetlen! De ez pont elég, zsarnokok és végetek, Ébredezik a magyar, nincs reményetek. Mert lassan helyére kerül az íre a pont! Nem lesz menekvésetek, jó lesz, mond? Vissza követelve országunkat, jogainkat, Rendbe tesszük majd, a maradt sorainkat. Benneteket pedig kiűzni ebből a világból, Megbánva azt is, hogy kibújtál anyádból! Nincs már esély, az ördögnek adtad lelked, Már hiába mind