Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Kárhozott a lélek Kis szobámban ülök és gondolkodom, Miként vessem ágyam hol ér hajnalom. Toll és papír mindig kéznél az ölemben, Körvonal rajzolódik bennem a fejemben. Az első sorokat leírom, az a gondolatom, Hogyan jön össze egy vers ebből nagyon! A fejemben a gondolatom össze kuszáltan, Amit írok az benne van lelkem bugyrában! Hát ítt vagyok én, csak néha elgondolkodom, Hogy leírhatom e én is minden gondolatom?? Mert fáj a szívem, emberek mindenhol félnek, Gúnyt űz velünk az ördög, elkárhozott a lélek! Ma már nem számít az ember, sem a becsület, Hiába adta Jézus az életét, oda a hit, a feszület! Még ha csak pogányok lennénk, de bűn nélkül... Az ember tettében most már a lelke is elsötétül! Ki? Kifogja azt mondani most már elég legyen, Ki fogja vezetni az embert, ím' már felébredjen? Látod ez nagyobb harc, mintha fegyverrel ölnél, Ember az ember ellen harcol csendben, döntsél! Nem, nem az ember hal bele, ne gond