Csillag M. Gyöngyi verses oldala

2.Rész Halálos csend Előző részből: - Menjetek haza , holnap bejöhettek ha mi is felmehetünk Kriszhez. De most senkit nem engednek be hozzá. - szólt vissza Krisz apja. Közben a rendőrség felvette a jegyzőkönyvet és a srácok bementek a kórházba. Romen elmondta amit megtudtak és így kimentek a kórházból és leültek az épület előtt egy téren. Hallgattak magukba roskadva… mindenkin átfutott velük is megtörténhetett volna… Most mi lesz velük… Már eléggé este volt és így a testvérekkel lesétáltak az állomásra hisz Romennek és Briginek haza kellett menniük. Megbeszélték reggel jönnek vissza és bemennek a kórházba együtt, nem hagyják magukra Kriszt a bajban sem. Joy , Noel, Tomy és Stiv magukra maradtak, lassan elindultak haza felé ők is. Nagyon szótlanok voltak és nem volt kedvük most gördeszkázni, így a vállukon vitték hazáig. Még nem tudták hogy ez a nap az egész életüket megváltoztatja és fenekestől felfordítja… FO

Színesre festeném... Színesre festeném... az éltedet és álmodat, Ha isten lennék, ohh Nép.. az Országodat! Síró lelkem könnyein keresztül én látom, Hogy mennyei királyság nem valóságom. Bár tudnék varázsolni boldogságot, s fényt, Csak nézd ha feljön a nap, érzem ezt a kínt! Egymást bántja ember és fia, hangos a kritika, De senki sem próbál változni, fél a nép és fia! Ha éreznéd könnyeim s szívemben a fájdalmam, Ha hallanád néha, a fuldoklóan elcsukló szavam. Átéreznéd a mélyről feltörő lelkem hívó szavát, Szeress ember! Hisz Isten népének akarja javát! Könnyeimen keresztül mosolygok rátok emberek, Nézzétek és érezzétek a fájóan szenvedő lelkemet! Hát ezért születtetek hogy az életben szenvedjetek? Nem ezért kaptatok Istentől kegyelmet és testeteket! Nézd és lásd a napot, egy reggel sem sugárzik haragot, Kedvesen, lágyan érinti tested, fényével szebb a napod! Mindenkire egyformán süt, nem bíráskodik csak ragyog,

Veszett világ Van úgy, elgondolkodom, Ezen a veszett világomon. Ember nem akar határokat, Mégis hoznak szabályokat! Nagyok fent, bársonyszékben, Tizenkét ágú ostor a kezükben. Vígan legeltetik e birka nyájat, Míg subájuk gyarapodik százat! Azért van birka, ki próbál kitörni, Visszafogják, nem hagyják szökni! Mindenki menekülne, e országból, Senki sem marad csak jószántából! Hé! Hé ti nagyok! Lesznek itt bajok! Mikor majd nem kér e nép, tolvajok! Ti mindent elvettetek, de egyet nem, Ember lelke ami az övé, az egyetlen! De ez pont elég, zsarnokok és végetek, Ébredezik a magyar, nincs reményetek. Mert lassan helyére kerül az íre a pont! Nem lesz menekvésetek, jó lesz, mond? Vissza követelve országunkat, jogainkat, Rendbe tesszük majd, a maradt sorainkat. Benneteket pedig kiűzni ebből a világból, Megbánva azt is, hogy kibújtál anyádból! Nincs már esély, az ördögnek adtad lelked, Már hiába mind

A halál árnyékában 10. Befejező rész Előzmény : - Isten meddig éljek a halál árnyékában ??? - fohászkodott Krisztin… - Akkor nem tudott végezni velem, most sem fog mert megfogom védeni magamat !!!- hangosan gondolkodott a lány... - Holnap elmondom Roger-nek amit tudok róla. De reggel szólok Kreppnek hogy hívja ide be a kórházba. Remélem minél hamarabb elkapják ezt a mocskot és többé nem kell rettegni tőle … Szegény Gina is mit szenvedhetett … és már már elsírta magát .. de eszébe jutott babát vár és most erősnek kell lennie. A tét a saját és a gyermeke élete. Folytatás: Krisztin reggel mikor felébredt, felhívta Rogert és mondta Neki hogy szeretne vele beszélni négyszemközt. Megállapodtak hogy 10 óra felé be megy Roger hozzá . A reggeli vizitkor még Krepp is meglátogatta. - Jó reggelt Krisztin. Hogy érzi magát ? - kérdezte Krepp. - Jól köszönöm szépen , sokkal jobban. Szóltam Roger őrmesternek hogy beszélni s