Színesre festeném...

Színesre festeném... az éltedet és álmodat,

Ha isten lennék, ohh Nép.. az Országodat!

Síró lelkem könnyein keresztül én látom,

Hogy mennyei királyság nem valóságom.

Bár tudnék varázsolni boldogságot, s fényt,

Csak nézd ha feljön a nap, érzem ezt a kínt!

Egymást bántja ember és fia, hangos a kritika,

De senki sem próbál változni, fél a nép és fia!

Ha éreznéd könnyeim s szívemben a fájdalmam,

Ha hallanád néha, a fuldoklóan elcsukló szavam.

Átéreznéd a mélyről feltörő lelkem hívó szavát,

Szeress ember! Hisz Isten népének akarja javát!

Könnyeimen keresztül mosolygok rátok emberek,

Nézzétek és érezzétek a fájóan szenvedő lelkemet!

Hát ezért születtetek hogy az életben szenvedjetek?

Nem ezért kaptatok Istentől kegyelmet és testeteket!

Nézd és lásd a napot, egy reggel sem sugárzik haragot,

Kedvesen, lágyan érinti tested, fényével szebb a napod!

Mindenkire egyformán süt, nem bíráskodik csak ragyog,

Az ember ítélkezik csak jogtalan, és én szomorú vagyok!

Szeretném színesre festeni a napod, de nem isten vagyok!

Mosollyal, a szeretettel legyen szép a napod, ha elfogadod!

Dobja rád az éj mikor eljön, a boldogság és szeretet fátylát,

Soha ne ismerd meg a szenvedést, rettegést és a kín poklát!

Budapest. 2020. 06. 24.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet!