Irígység, gonoszság
Irígység, gonoszság Ugyan már! Azt hiszed lassacskán, Király vagy? Te az élet színpadán? Irigy gondolatok törnek rád olykor, Ki jobban játszik, nem vét sokszor! Kárörvendő és gonosz gondolatok, Mérgeznek belülről s gondolhatod, Mikor másnak jobban megy a sora, Mikor a másiknak bővebb a lakoma. Átkozódol szidsz bűntelen másokat, Hogy ne legyen jobb vigye a kárhozat. Mocskos szád öblíted nem akaratlan, Belsőd az életre most már alkalmatlan. Valld be most, istennek hátat fordítva , A gonosz mindig előjön benned ordítva. Pedig téged, senki soha, élet se bántott, Mégis gyűlölöd a hazád és a világot. Ordít belőled a gonoszság s írígység, Nem alázkodsz, inkább a fösvénység. Választod a rosszat hiszed hogy jobb, De egyszer rá jössz nem így vagy több. Mégis azt hiszed te vagy az a nyerő, Ki az ördöggel cimborál és ő a menő. Lehetsz király rossz s gonoszak között, De feljebb soha sem állhatsz jók fölött. Budapest. 2