Csillag M. Gyöngyi verses oldala

  Tedd a szívedre…   Tedd a szívedre a kezedet, Voltál e már oly elveszett? Hiába tettél meg mindent, Lehetőség akkor is elment! Tedd a szívedre a kezedet, Hogy sírtál, mert nehezebb. Úgy érezted most van elég, Nincs már terád se szükség! Tedd a szívedre a kezedet, Úgy érezted nem szeretnek! Magányodban rég hezitálsz, Ha adódik, inkább elsétálsz! Tedd a szívedre a kezedet, Mikor érzed nincsen hited. Próbálsz még hinni, bízni, De nem mersz megnyílni! Tedd a szívedre a kezedet, Nem bántad e meg tettedet? Mikor azon gondolkodtál, Megváltoztatni késő már! Tedd a szívedre a kezedet, Volt e aki bántott tégedet? S haragudtál, de már bánod, Mert elvitte a célod, álmod! Tedd a szívedre a kezedet, Szidtad már az embereket. Hogy nem sikerült semmi se, S így nem bízol már senkibe! Mikor úgy érezted hogy vége, Feladod és pihenhetnél végre! Mikor már olyan eleged van, Már semmi se megy pozitívan! Tedd a szívedre a kezedet, Ez így t

    Szép reggelt és vidám napot! Kora reggel kívánom neked, Legyen szép napod és heted. Kerüljön ma minden bánat, Gond, bú nélkül vesd ágyad. Legyen aztán csodás napod, Szeretlek én ha majd hagyod. Ezt kívánja neked, jó barátod, Nevess, ha mosolyogni látod. Kerüljön messze el a gondod, Legyen mindig is jó a dolgod. Vidám klassz legyen a napod, Mesés, szép s örömteli napot! Mit is kívánhatnék még neked? Teljesüljön vágyad és a terved! Sikerüljön minden amit szeretnél, Minden nap jókat, sokat nevessél! Legyél mindig nagyon boldog, Sose légy lusta ha van dolgod! Fitt légy és vidámság kísérjen, Ha gond lenne, az is kíméljen! Legyen szívedben béke szeretet, Csak széppel lásd el a szemedet! Lelkedben áradjon a nyugalom, Mindig érezd az életed jutalom! Budapest. 2020. 09. 18. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt idődet!

  Egy őszi napon... Egy őszi napon elhagytál engem Összetört szívem sikolt a lelkem Nem kellek én már többé neked Elhagytad most már földi életed Hosszú éjszakák, fagyos reggelek Nincs ki nyugtassa a bús lelkemet Hogyan történt ez, én sem tudom Fagyos lett már minden hajnalom. Bár a múltat semmissé tehetném Kérhetném ezt, újra megtenném Igaz nem bánok már semmit sem Csak istent kérem, hogy segítsen Tudjam lelkemből kiűzni a múltat Sok bánat, mennyi könny hullhat Túl sok a rossz mi történt velem, Ebben az elmúlt s leélt éveimben Úgy feledném a rosszat ha tudnám Hiába de nem jössz vissza hozzám Elmentél örökre becsukódott a kapu Nem maradt más utánad csak hamu. Budapest. 2020. 09. 18. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt idődet!

    A búcsú... Oly rövid az élet , Szeress még kérlek. Nagyon akarom, Tán lesz még alkalom. Sokat gondolok rád, Már nem jössz hozzám. Feledni nem tudlak, De a vágyaim tán elmúlnak. Reménykedtem vártalak, Vártam hátha láthatlak. Ridegen magamra hagytál, Szívedből is ki csaptál. Hát menj nem kellesz már, Tán az út végén még valaki vár. Aki magamért szeret, Ki velem sír s velem nevet. Talán feledteti a múltat, Szeret és megnyugtat. Hozzá bújhatok, Amikor szomorú vagyok. Az én szívem nem kiadó már, Tőled többé semmit se vár. Elmentél elhagytál, Részemre meghaltál. Többé már ne keress, Nem kell az sem hogy szeress. Nincs már hozzám vissza út, Ne mondj semmit, csak búcsút! Budapest. 2020. 09. 17. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt idődet!  

  Vétkezz velem! Ó, úgy szeretkeznék egy, hosszúba nyúló éjszakát. Elért úgy a szenvedélyem, s még mindig vágyom rád. Veled lenni nappal és éjjel, míg ki nem végzel a kéjjel. Elfeledni az egész világot, el nem feledni ki imádott. Szívem dobbanását halld, szerelmedet nekem valld. Csókjaid forróságát érezni, veled együtt kell vétkezni. Forró testemmel betakarni, meredező vágyad megkapni. Szenvedély ütemében adni, testünk kéjét akarni és falni. Őrült vágyam visz hozzád, vágyom csókod és a szád. Ó meztelen testtel simulni, és testeddel lángra gyúlni. Vágyom én az érintésed, lüktető testű vérbőséged. S érezzelek szájjal téged, tüzesen szívnám a véred. A kezed testemen érzem, zakatolva repes a szívem. Összefonódva ki élvezni, ne keljen miért kiéhezni. Mámoros éjszakán kérni, szeress óh nem kell félni. Testünk üteme vágyra kél, minden sóhajban ott a kéj. Már a nedvességem érzed, s magadra húzod e vétked. Egyesülve a forró öledben, mozog

  5 rész Halvány remény   Előzetes: A srácok bekopogtak, aztán egy hang kiszólt , tessék bejönni. Majd beléptek az irodába. A szerkesztő meglepetten nézett fel a nagy halom papírjai közül a srácokra... Folytatás : - Jó napot főszerkesztő úr - köszönt a kis csapat. - Szép napot Önöknek is fiatalok ! Mi szél hozta erre magukat ? - kérdezte tőlük a főszerkesztő , aki rögtön felismerte a csapatot ... a Kórház angyalai ... akiket a férfi rögtön a szívébe fogadott . Azóta a férfi apja boldog a családjával mióta megismerte őket , hisz az életüket teljes mértékben megváltoztatta ez a pár kedves fiatal .... tele lettek hirtelen csupa szeretettel és egy csapásra megváltozott a véleményük a szülői gondoskodás felől !! Emiatt ennek a pár fiatalnak köszönhetik hogy az apja él és boldog a családjával, és örülnek hogy újra együtt vannak !! - Hát egy nagyon kényes ügyben szeretnénk beszélni Önnel ...- kezdte Joe , és ezzel kizökkentve a főszerkesztőt

Lelkem szabad... Kiégtem én, lelkem újra szabad, Hogy mennyire fájnak a szavak? Égetnek, hideg zuhanyként el ért , Kivégeztek és meghalt valakiért. Igen a lelkem szabad, te mondod, De a többi már nem a te gondod! Elhagytál nincs többé hazugság, Szerettél? Nem, ez az álnokság! Nem! Te úgy soha sem szerettél, Mint én téged, te most vesztettél. Szívem romokban, nincs visszaút, Elhagytál, de tiéd lehet ez a múlt! Azt mondod most a lelkem szabad, Szerinted nyűg volt ez a kapcsolat! Elengedtél, menjek el amerre látok, Majd kapok hozzám illő hű barátot! Igen, hisz megcsaltál úton, útfélen, Hazudtad te szeretsz minden éjjen! Rájöttem az apró kalandjaidra rég, De nem gondoltam így jön el a vég! Jó! Menj csak máshoz talán jobb vele, Nézd, én nem sírok nem leszek ellene! De vidd a múltat is, nem kell az nekem, Olcsó kis játék volt részedről az érzelem. Nem akarlak többé látni sem, halott vagy, Én szám

Öreg kabát Minap az utcán ballagok, Előttem a fázós angyalok. Vacognak, a föld oly hideg, Ország, város minden rideg. Eljöttek, szeretetet lehozva, Ember gondját tán megoldja. De még ők is fáznak itt lent, A gyűlölet megölt mindent! Meg - megállva nézem őket, Szeretet még így is győzhet? Az ember mindent tönkretett, Hiába a sok angyal született! Már ők sem tehetnek semmit, Nem menthetnek meg senkit! Mindenért az ember a felelős, Kárunk ezen a földön jelentős. Dideregve néznek rám ők is, Szomorúan nézek rájuk én is! Öreg kabátomat csak levetem, Rájuk terítem én oly kegyesen! Segítenék rajtuk de nem tudok, Földön meghalnak az angyalok! Jég szívek hűtik e csodás földet, Már angyalok hada sem segíthet! Nem tudom megállni oda ballagok, Néznek rám rémülten az angyalok! Az összes szeretetemmel átölelem, Jó szívvel és lélekkel felöltöztetem! Már nem haldoklik és nem is fázik, Öreg kabát

Mint homokszemek... Mint homokszemek a vízparton, Végtelennek tűnő hosszú utakon. Viharban tépázva minden szemét, Ki e világban nem találja a helyét. Egy homokszem nem több vagyok, E nagy világban nyomot se hagyok. Elfúj a vihar, a szív már csak remél, Hogy valaha, és valamikor célt is ér. Eső áztatja szemcséimet, a nap égeti, Mégis ragaszkodik életéhez, kell neki. Pedig a sors tépázza, dobálja ide oda, Sokszor érzi magát szívében taposva. De nem adja fel, ha a szél fel is kapja, Hisz jóságát, a szeretetét ingyen adja. Nem fél bízni és remélni, ha fúj a szél, Tudja ő hiába vihar, akkor is partot ér! Sokszor kiszárad, mint sivatag a naptól, Életéért mégis küzd, s keményen harcol. Jöhet vihar, eső vagy akár száraz nappal, Nem hagyja magát s harcol akár viharral. Eső áztatja a parton, s elmossa a szemeit, Arra várva mikor, ki fogadja be a kegyeit. Ha egy csiszolatlan gyémántra bukkan, Ö