A Füstifecske pár
A Füstifecske pár Gondolataimban a fákra szállok, Szárnyalok gyógyulóban vagyok! Ágról ágra szállok én így szabadon, Minden éjjel szólít engem a vadon! A vadász megsebesítette a szárnyam, Hogy újra repülhessek nagy vágyam! Gondos kezek ápolták beteg testemet, Igenis vannak még nagyon jó emberek! Etetéskor félve nyitják néha a kalitkámat, Azt hiszik hogy veszem majd a sátorfámat! Dehogy mennék hát hova, beteg szárnnyal? Itt szeretnek és küzdök mégis a magánnyal! Hiányzik nekem egy szépséges tojópárom, Ha rálelek én boldog leszek majd e világon! A többiek elmentek délre elhagytak engemet, Remélem lesz majd itt madárka ki meg szeret! Így elmélkedett a füstifecske sebes szárnnyal, Mire eljött a hajnal készen volt egy madárdal! Búsan énekelte hogy magányos szegénylegény, Felhőkön szárnyalt hangjával a hősköltemény! Egyszer csak jött egy kis füstifecske tojómadár, Oh istenem gondolta a legény, leszünk álompár