A Füstifecske pár
A Füstifecske pár
Gondolataimban a
fákra szállok,
Szárnyalok
gyógyulóban vagyok!
Ágról ágra
szállok én így szabadon,
Minden éjjel szólít
engem a vadon!
A vadász
megsebesítette a szárnyam,
Hogy újra
repülhessek nagy vágyam!
Gondos kezek ápolták
beteg testemet,
Igenis vannak még
nagyon jó emberek!
Etetéskor félve
nyitják néha a kalitkámat,
Azt hiszik hogy
veszem majd a sátorfámat!
Dehogy mennék hát
hova, beteg szárnnyal?
Itt szeretnek és
küzdök mégis a magánnyal!
Hiányzik nekem egy
szépséges tojópárom,
Ha rálelek én
boldog leszek majd e világon!
A többiek elmentek
délre elhagytak engemet,
Remélem lesz majd
itt madárka ki meg szeret!
Így elmélkedett a
füstifecske sebes szárnnyal,
Mire eljött a
hajnal készen volt egy madárdal!
Búsan énekelte
hogy magányos szegénylegény,
Felhőkön szárnyalt
hangjával a hősköltemény!
Oh istenem gondolta
a legény, leszünk álompár?
A tojó rászállt
az ablak párkányra és nézett befele,
Úristen neki a
legény kell ő lesz majd a szerelme!
Virtuóz táncot
jártak, tojó kint, legény a kalitkában,
Egyre hangosabban
daloltak,táncoltak egyfolytában!
Mire a gazdiasszony
kinézett erre a nagy énekszóra,
De nem volt nagyon
ellene a dolognak, a kézfogóra!
Kinyitotta az
ablakot és kivette majd a kalitka ajtaját,
Engedte hogy had
lássák egymást, a legény az aráját!
Így történt hogy
a legény szárnyra kapott és ki repült,
Majd sűrű szárny
csapásokkal a párocska is tovatűnt!
Eltelt pár nap, de
vissza jöttek és reggel már énekeltek,
Hálásak lehetnek
ezeknek a jó lelkű emberi népségnek!
Ide költözött a
fecskepár hozzánk, rag alá tette a fészkét,
Reggelente
hallhatjuk énekét, én leírtam ezt a kis mesét!
Budapest. 2020. 05.
07.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm hogy
rászántad az idődet a versem elolvasására!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése