Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Hol vannak az álmok… Egy éjszakán, mikor kerülnek az álmok, Tétován felkelsz: nem tudom hol vagyok. Üres az ágy mellettem, a helyed rég kihűlt, Sírnék, de tudom már nagyon rég elhunyt! Elhagyott és vitte magával egyik felemet, Rég volt, hogy ráhúzták a koporsófedelet. Mikor végleg elment, vitt magával mindent, Elvitte az összes álmom s örökre megpihent. Egy megfakult kép, amin vissza mosolyog, Az emlékemben egészen más a mosolyod. Oly rég volt, de mégis mintha most lenne, A társ elvesztése az életből, kemény lecke. Igen az élet megyen tovább, mert élni kell, Hiába ígérted azt, örökké mellettem leszel. A sors közbe szólt, és a halál elvitt messze, Hol vannak az álmok, és te már a mennybe! Hol vannak az álmok, mit közösen álmodtunk, Eltűnt boldogságunk, pedig örökké lángoltunk. Éjszakánként szerettél, mohón s szenvedéllyel, Mára minden álmom, darabokra hullott széjjel. Titkon őrzöm emlékeimben kedves szav

Mert létezel! Egyre csak vágyom hogy átölelj, Öröm nekem az élet mert létezel! Örül a lelkem kedves szavaidnak, Szívemben a válasz csókjaidnak! Minden egyes napom öröm veled, Legszebb reggel ha veled ébredek. Mikor átölelsz némán s én tudom, Te vigyázol rám minden hajnalon. Mikor bele nézel szemembe érzem, Nem kell nekem a holnaptól félnem. Itt vagy velem, csak szeress engem, Látod édes így jó nagyon a kedvem. Nem ígérsz, nem ígérek soha semmit, Nem áltatjuk egymást és soha senkit! Meddig tart a szerelem ki tudhatja, Mikor fullad kapcsolatunk kudarcba. De itt vagyunk egymásnak míg tart, Ma még látjuk hol van, merre a part! Élni egymással igazán csak úgy lehet, Veled van rosszban, veled sír vagy nevet. Ha mégis eljön az a nap, hát búcsúzunk, Nincs tovább akkor hát külön álmodunk! Ha tán, mégis meggondolnád magadat, Talán, nem húzok magam köré falakat! Ezért kell a bizalom és az őszinte szavak, Ne dőljön össze mit felé

Nem tudom... Nem tudom most merre jársz, Kit szeretsz most, kivel hálsz. Nem tudom, meddig várjak még, Elvesztem már azt a kis reményt. Gyötör a vágy, még rád gondolok, Te elmentél és maradtak a gondok. Nem tudhattad hogy terhes vagyok, Nagy nap lett volna a te szülinapod. De te elhagytál, már nincs tovább, Nem lehetünk mi már egy család! Kimondhatatlanul szerettelek én, Te nem szerettél, kiderült a végén. Addig kellettem, amint megkaptál, Elvitted az álmaimat és elhagytál! Nem tudom ezután mi lesz velünk, Nélküled, apa nélkül hogy leszünk? Nézem az egyre növekvő pocakom, Milyen lesz nélküled a holnapom? Mit mondhatok majd rólad neki, Hogy van apja, csak nem szereti! Hogy mondjam el ő miért született, Mit mondhatnék apja hova tűnhetett? Ha tudtam volna hogy ily csalfa vagy, Soha nem adtam volna oda magamat! Te belenéztél mélyen a két szemembe, Éreztem boldogságot hoztál életembe! Pedig az