Nem tudom...

Nem tudom most merre jársz,

Kit szeretsz most, kivel hálsz.

Nem tudom, meddig várjak még,

Elvesztem már azt a kis reményt.

Gyötör a vágy, még rád gondolok,

Te elmentél és maradtak a gondok.

Nem tudhattad hogy terhes vagyok,

Nagy nap lett volna a te szülinapod.

De te elhagytál, már nincs tovább,

Nem lehetünk mi már egy család!

Kimondhatatlanul szerettelek én,

Te nem szerettél, kiderült a végén.

Addig kellettem, amint megkaptál,

Elvitted az álmaimat és elhagytál!

Nem tudom ezután mi lesz velünk,

Nélküled, apa nélkül hogy leszünk?

Nézem az egyre növekvő pocakom,

Milyen lesz nélküled a holnapom?

Mit mondhatok majd rólad neki,

Hogy van apja, csak nem szereti!

Hogy mondjam el ő miért született,

Mit mondhatnék apja hova tűnhetett?

Ha tudtam volna hogy ily csalfa vagy,

Soha nem adtam volna oda magamat!

Te belenéztél mélyen a két szemembe,

Éreztem boldogságot hoztál életembe!

Pedig azt mondtad mennyire szeretsz,

Hogy nélkülem már te nem is élhetsz!

Most látom hogy te csak kihasználtál,

Nem szerettél, mentél, cserbenhagytál!

Hogyan tovább? Most mindennek vége,

Mi lesz velünk? Nem tudom én se …

Gyerekem lesz, nélküled nézek előre,

Semmi levél, semmi hír nincs felőle!

De nem adom fel a holnapom mégse,

Kisbabámra gondolok már s a szépre!

Budapest. 2020. 07. 23.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az időt amit a versemre szántál!