Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Álomvilágban éltem … Azt hittem szerettél úgy ahogy én téged, Édes voltál eleinte, tetted nekem a szépet, Bár nem mondtad soha , szeretlek téged, Bármit megtettem volna ha te azt kéred! Fordult a világ velem, tán rosszat tettem, Kedves már nem oly édes és ezt vettem, Nem bántottam , nem kértem , szerettem, Neki nem volt elég jó , az én szerelmem! Zongorámból felszáll a bús dalom az égbe, Talán most majd felébredek álomból végre, Minden sérelmemet , bánatomat eldalolom, Mégis lehet , még mindig tovább álmodom! Próbáltam még menteni amit csak lehetett, De valójában Ő , soha senkit sem szeretett, Álomvilágban éltem , tudhattam volna rég, Jó volt álmodozni , isten hagyj kicsit még ! Budapest . 2019 . Augusztus . 01 . Saját szerzemény . Minden jog fenntartva . Köszönöm az idődet , mit rám szántál . Érezd jól magad a Blogomban !

Amiért érdemes élni … Egy tekintet amelyben még a tűz lobog, Vidám lélek ami érted lehet csak boldog, Kar amely ha kell szorosan tart és átölel, Test amit magadba fogadsz azt élvezed! Szeme ha rád tekint látod magad benne, Lénye ha veled van a boldogság felemel, Érzed mellette te mindig kívánatos vagy, Búsnak, rossz kedvűnek lenni nem hagy! Nappalokat bearanyozza hogy veled van , Éjszakáidat mindig megélheted boldogan, Ha karodba zár úgy tökéletes minden nap, Mert így csak boldog lehetsz nem céltalan! Tökéletesre lelni mosolyban , szempárban, Egy érintésben és kimondatlan szavakban, Ha úgy érzed vele jó lesz most már minden, Amiért érdemes élni, Ő csak az én kincsem! Budapest . 2019 . Július . 30. Saját szerzemény. Minden jog fenntartva ! Érezd jól magad a Blogomban , köszönöm az idődet !

Köddé vált a szerelmem! Mikor felnézek az égre , látom a csillagokat , Végig gondolom azokat a régi szép napokat, Mikor még szerettél én pedig szerettelek téged, Annyi minden történt velünk és annyi szépség! Aztán egy júniusi napon, egy másikkal elmentél, Kértelek maradj velem, de semmibe nem néztél! Itt hagytál engemet , a fájón sajgó bús lelkemmel, Azóta is siratlak az árván hagyott fájó szívemmel! Ugyan úgy fáj az a múlt, mint amikor épp elhagytál, Nem csitul az érzés, nem csitul a bánat , nagyon fáj! Csak mosolygó szemedre emlékeznék, feledkeznék, De már belefáradtam , réges rég , mindent felednék! Már nem látom a lényed , elhalványult az emléked, Rég volt már , csak az érzés van nekem , nélküled, Zaklatott a lelkem , szerelmedet sohasem feledem, Pedig már nem jössz, mert fent vagy a felhőkben ! Ahol Neked már nem fáj többé semmi sem örökre, Itt a földön oh kínoz engem ez a szerelem börtöne! Pedig hidd el halálosan szerettele