Köddé vált a szerelmem...

Köddé vált a szerelmem!

Mikor felnézek az égre , látom a csillagokat ,

Végig gondolom azokat a régi szép napokat,

Mikor még szerettél én pedig szerettelek téged,

Annyi minden történt velünk és annyi szépség!

Aztán egy júniusi napon, egy másikkal elmentél,

Kértelek maradj velem, de semmibe nem néztél!

Itt hagytál engemet , a fájón sajgó bús lelkemmel,

Azóta is siratlak az árván hagyott fájó szívemmel!

Ugyan úgy fáj az a múlt, mint amikor épp elhagytál,

Nem csitul az érzés, nem csitul a bánat , nagyon fáj!

Csak mosolygó szemedre emlékeznék, feledkeznék,

De már belefáradtam , réges rég , mindent felednék!

Már nem látom a lényed , elhalványult az emléked,

Rég volt már , csak az érzés van nekem , nélküled,

Zaklatott a lelkem , szerelmedet sohasem feledem,

Pedig már nem jössz, mert fent vagy a felhőkben !

Ahol Neked már nem fáj többé semmi sem örökre,

Itt a földön oh kínoz engem ez a szerelem börtöne!

Pedig hidd el halálosan szerettelek, kellettél nekem,

Mikor elhagytál , eltűnt és köddé vált a szerelmem…

Budapest . 2019 . Július . 30 .

Saját szerzemény . Minden jog fenntartva !

Köszönöm az idődet , érezd jól magad !