Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Szeretni bolondulásig! A szívembe költözött a szerelem, Nincs arra szó annyira szeretem! Imádja lágy ölelésemet,sóhajom, Figyeli minden szavam, óhajom! Napról napra egyre jobban imádom, Soha ne múljon el csak ezt kívánom! Ő nekem a drága kincsem a világon, Éld át szerelmünket had szikrázzon! Nincs napunk ne lenne a másik fontos, Nem vagyok soha mellette magányos! Mikor messze vagyunk olykor néha nap, Minden együtt töltött idő vele ünnepnap! Minden szép napot a szívünkbe vésünk, Hiszen egyek vagyunk egymásért élünk! Együtt nevetünk, ha kell együtt is sírunk, Egy az életünk a jövőnk, közös a sorsunk! Ha mégis bánt az élet, átölel ne féljek, Itt van velem, vigasztal boldog legyek! Erőt meríthetünk egymásból naponta, Ha néha másikat az élet túl le sújtotta! Ha elfárad egyikünk már bízni sem mer, Egymásnak csak kezünket nyújtani kell! Minden nap mi egymás mellett lépkedünk, Szembeszállunk bármivel sohasem félünk! A szemeib

Téli szerelem! Rád gondolok a hidegben ott álltunk, Ölelve egymást a melegre vágytunk! Testünk lelkünk a szerelemtől égett, De elhagytál szívem nagyon vérzett! Melegítsél fel már nagyon fázom, Minden nap kínoz a fájó sóhajom, Habár végképp el hagyott a remény, Szívem fáj érted, de az élet kemény! Talán te is érzed még a szelíd vágyat, Ha rád gondolok ma is el fog a bánat! Elhagytál! És szívtelenül meg is csaltál! Megbocsájtsak? Bár mélyen megmartál! Szívem össze törted egy téli napon, Nincs nyugtom se éjjel se hajnalon! Elvitted tőlem a legszebb álmaimat, Nincs már aki kövesse a vágyaimat! Eljött szívembe a tél hidege a bánat, Némán sikoltó lelkem is belefáradt! Rád gondolok hogy ezt miért tetted, Hiszen úgy szerettél mégis feledted! Fázom, egyre csak fázik fájó lelkem, Belül érzem úgy hogy fagyos lettem! Ma ölelj magadhoz melegítsd testem, Amíg a szerelmemet tisztának érzem! Lehet ha holnap jössz az nekem késő, Amit

A saját kereszted Ember! Ne szólj meg soha senkit, Mindenki cipeli a saját keresztjét, Ne rakd más vállára mi csak a tiéd, Senki se a sajátját nem teszik eléd! Nekem is van és nektek is ott van, Ebben egyben egyedül a harcban! A saját kis keresztem az én terhem, Nem fogja és ne cipelje senki sem! Csak annyit tehetsz a másikért néha, Ha nem gátolod őt de segíted a célba! Hisz nem tudhatod te sem mi a célja, Saját kereszted a tested meddig bírja! Légy megértő mással ha neki nehezebb, Lehet a teste a tiédnél sokkal betegebb! Soha nem tudhatod hol kap el a nyavaja, Lehet pont az segít aki megértésed kapja! Ha neked van még erőd, segíts másokon, Nem tudhatod mi jön majd egy holnapon! Hallgasd meg türelemmel azt ki neked szól, Lehet elesett ember mert szívében gyászol! Ezért légy ember az emberek között, Érezd át ha éppen valaki fel nyögött! Lehet neki elkel a segítséged nem kéri, Mert már sokat csalódott és nem meri! Le