Esernyő alatt...
Esernyő alatt... Suttogd újra hogy szeretsz, Énnekem is csak te kellesz! Most is csendben ölelkezve, Esernyő alatt a hideg esőbe. Szívünket nem adjuk senkinek, Ígérjük meg az örökös hűséget. Szeressük egymást míg élünk, Ha reszket kezünk, se féljünk! Ha majd gyerekeink is születnek, Boldogságban neveljük fel őket! Ígérjük meg itt az esernyő alatt, Évek után is a boldogság marad! Ha majd egyszer öregek leszünk, Lesz sok szép évünk , emlékünk! Ha véletlenül elengedném kezed, Akkor is csak fogd el ne engedd! Évek múlva ha vissza emlékezünk, Ígéretet esernyő alatt mit is tettünk. Lehet kicsit majd mosolygunk rajta, De az élet, a boldogságunk megadta! Jó lesz majd együtt megöregedni, Boldogságunkat egymásban lelni! Gyerekeknek, unokáinknak örülni, Ha kirepültek újra egymásnak élni! Élni jól boldogságban míg élünk, Míg nem jön a vég, de nem félünk. Hisz ez a két lélek egymásnak élt, Soha sem többet, jobbat nem kért!