Esernyő alatt...
Esernyő alatt...
Suttogd újra hogy
szeretsz,
Énnekem is csak te
kellesz!
Most is csendben
ölelkezve,
Esernyő alatt a
hideg esőbe.
Szívünket nem
adjuk senkinek,
Ígérjük meg az
örökös hűséget.
Szeressük egymást
míg élünk,
Ha reszket kezünk,
se féljünk!
Ha majd gyerekeink
is születnek,
Boldogságban
neveljük fel őket!
Ígérjük meg itt
az esernyő alatt,
Évek után is a
boldogság marad!
Ha majd egyszer
öregek leszünk,
Lesz sok szép évünk
, emlékünk!
Ha véletlenül
elengedném kezed,
Akkor is csak fogd
el ne engedd!
Évek múlva ha
vissza emlékezünk,
Ígéretet esernyő
alatt mit is tettünk.
Lehet kicsit majd
mosolygunk rajta,
De az élet, a
boldogságunk megadta!
Jó lesz majd együtt
megöregedni,
Boldogságunkat
egymásban lelni!
Gyerekeknek,
unokáinknak örülni,
Ha kirepültek újra
egymásnak élni!
Élni jól
boldogságban míg élünk,
Míg nem jön a vég,
de nem félünk.
Hisz ez a két lélek
egymásnak élt,
Soha sem többet,
jobbat nem kért!
Mind ez egy esernyő
alatt született,
Ketten tettek anno
hatalmas ígéretet.
Mert az igazi
szerelmek így születnek,
Párok egymáshoz
őszinték, hűségesek!
Budapest. 2019. 12.
08.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése