Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Megleszek nélküled... Érintésed még messze elkísér, Hova tűnt az a végtelen nyár? Elmentél és vitted az álmaink, Még most is érzem csókjaink! Eltemetem én a múltat mi kísért, Miért hagytál el egy másik nőért, Nem voltam elég jó neked édes, Végtelen szerelemre voltál éhes! Többet adhat néked az a másik, Hiszen szerettelek mindhalálig. Örülten hiányzol szenved a szív, Nélküled nincs életem halál hív! Csókjaid nélkül nincs boldogságom, Csak téged szerettelek ezen a világon! Hiába kértem maradjon velem imádjon, Még most is egyre őrültebben kívánom! Eltemetem a múltat hogy ez ne fájjon, Próbálom megtalálni mikre vágyom, De nem vagy többé az én vágyálmom, Hiába is jönnél vissza béby sajnálom! Beletemetkezem ebbe a csodás könyvbe, Nem akarok rád gondolni és már semmire. Néha eszembe jut még egy két szép szavad, Az élet bár milyen furcsa csak előre halad! Megleszek nélküled és még lehetek boldog, Idővel eltűnnek ezek a kis

Emlékszem még… ( Édesanyáknak ! ) Emlékszem még nagyon rég, Minden este nekem meséltél, Jó volt gyereknek lenni régen, Akkor az életet nem értettem. Most már tudom milyen nehéz, Az egész élet oly nagyon kevés, Hogy megköszönjem szerettél, Életed áldoztad értem, féltettél! Édesanyánál szebb szó sincsen, Az egész kerek egy világon sem, Egész életem sem lenne elég hogy, Megköszönjem a gondoskodásod! Úgy szeretnék még öledbe bújni, Kis gyereknek újra újjá születni, Nem fájt az élet, nem volt gondom, Felnőttként a nehéz súlyt hordom! Szeretnék reggelente puszival ébredni, Anya ölében reggeli után megpihenni, Emlékszem még, a reggeli ölelésekre, Jó gondolni a szép, boldog emlékekre! Emlékszem még, hogy fülembe súgtad, Én vagyok neked, a legszebb ajándékod, Emlékszem még, mikor mondtad nekem, El nem hagysz, itt leszel mindig velem! Emlékszem még, mikor nagyon sírtam, Megsimogattál és csak benned bíztam, Százszor mondtad n

Bíbor folyó Írtál egy levelet, melyben elhagysz engemet, Papírhajóként bíbor folyóba dobom leveled! Aztán elkap a gyötrő félelem , mit tehettem, Hogy tőled csak ezt kaptam és kiérdemeltem! Ahogy állok a hídon, nézem a úszó papírhajót, Lesz e életemben aki tud majd kis vigasztalót, Nem tudok hinni és bízni se, elfogyott az erőm, Ki jön? Ki lesz majd az én kedves megmentőm! Bíbor folyón szalad a búcsúleveled, isten veled, Pedig , hidd el kedves én nagyon is szerettelek, Neked más kellett, elhagytál érte nem küzdöttem, Fájdalmam, keserűségem bíbor folyóba rejtettem! Vidd bíbor folyó minden bánatom a kedves felé, Minden napom, percem tetted kínokká, keserűvé, Mit ér az életem nélküled, ha már nem szeretsz, De hidd el kedves majd még te is szenvedhetsz! Élettől azt kapod vissza, amit adtál bele kedves, Azt kívánom életed ne legyen majd keserédes, Viszont az én szívem feledni téged rég nem képes, Jól vigyázzál, mert életedben lehetsz T

Élet ? Mikor átlovagol a gondolatom, Egy romba dőlt régi vas hídon, Melyet felemel kezével istenem, Trófeákat mégsem gyűjthetem! Síkon szalad végig képzeletben, Ócska járgányom , mint álmom, Bele gondolva a hűs fogadtatást, Szemekben csak fájdalmat látom! Gyarló ember voltam kisemmizve, Élem gondolatbeli létemet feledve, Oly az ország, melyben nem élünk, Közhely amiben már éppen félünk! Hiába kiállt fel a gondolat az égbe, Semmi se adhat reményt az életbe, Kifricskázott fényjáték az életünk, Bár még nem jött el gyötrő lelkünk! Szomjas lelkek kavarnak kiéhezve, A fényre és a kavalkád megértésre, Nem tudni hogy látni be a fejekbe, De még érzést se adtál a lelkedbe! Fekete képmását mutatja a jó sors, Ha belenézel sem látod mitől zord, Tengernyi álom és a kívánság érzik, Ember voltaképp szó szerint vérzik! Átviharzom képzelt vas hidamon, Tehert ledobnám de nem akarom, Játék az élet hát játszunk is becsben, Utunk végé

                    5 FEJEZET / A Háború 1 RÉSZ  Kattints rá a videóra a zenéhez !    Melvyn elindult Matissal és a harcosokkal a város felszabadítására ! Tudták nagyon jól hogy most minden erejükre szükségük van és nagyon eszesnek kell lenniük , hiszen 10 éve nem jártak kint a barlangon kívül és azt sem tudják hogy mi a helyzet a várral is ... Megfeszített idegekkel és néma csendben meneteltek , át azon az erdőn ahol régen éltek ! Talán mindegyiküknek volt olyan aki akkor az éjszakán valakit elveszített ! Csupa fájó emlké vette körül a helyet , iszonyat és vér tapadt az erdőhöz ! Talán mindenki itt most kicsit meghalt és a barlangban új életet kezdtek nehéz szívvel hagyták itt az erdőt , de belegondolva , most 10 év után , jobban jártak hiszen élhettek tovább , igaz nehéz időszakok jártak , hiszen meg kellett tanulniuk az óceánból táplálkozni és onnan élni ! Nagyon nehéz időszakon mentek keresztül , de megoldották , együtt közösen ! Most pedig együtt mennek a győze