Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Oly kicsi ez a föld Oly kicsi ez a föld , az ember itt mégis csak vándor , Földi szemmel , mégis óriás földeket , utakat lától ! Mikor ide leszülettél , kaptál egy életet hogy élhess , Van érző szíved , van egy szád hogy azzal kérhess ! Azt ad az élet amit te teszel érte, szeretni jöttünk , Nem gyülölni egymást , óvni a földet amit látunk ! Az erdőinket ahol az állataink java éldegél szépen , Emberi kéz ne írtsa már őket büntetlenül mégsem ! A legelőink amik állataink napi élelmét szolgálja , Mi felgyújtottuk , miért legyen , tarlóként ég ma ! Hogy ezen kis legelőn mit esznek , nem gondolva , Vadon élő állataink , már úton útfélen elpusztúlva ! Tavainkat mérgezzük minden szeméttel és méreggel , Szerencsétlen állataink hiába szomjaznak meg reggel ! Hegyeinket kibányásztuk semmi tápanyaga a földnek , A földjeinket kiaknáztuk és termő értékei nincsennek ! Akkor hogy akarunk élhető világot a mi gyerekeinknek ? Hogy várjuk el tőlük hogy

  Halhatatlan szerelem Te vagy Éde s em aki kell most nagyon nekem ! Kellesz nekem , akarom hogy átölelj engem ! Érezzem a te erős férfi karod , amely megvéd , Támaszom lehetsz ebben az életben aki megért ! Közel kerültél hozzám , mégis távolinak tűnsz ! Szived közel , szemeddel a lelked messze tekint ! A lelkem , szívem csupa fájdalom , rád vár a testem , Amig nem vagy velem , addig örzöm a szerelmem ! Mit hoz a holnap ? Ne kérdezd , hol talál a hajnal ! Szerelmetes szívem , és talán megküzd majd azzal ! Minden nap egyre keserübb lesz az az élet pirulája , Nehéz nélküled az élet , sokszor nézek a homályba ! Feledhetetlen beszélgetések , közös élmények fájnak , Jó lenne ha csak magunknak élnénk , nem a világnak ! Érezni akarlak és szeretni téged , mert egyszer élünk , De mi tékozlunk sajnos , talán még a világtól is félünk ! Minden este együtt aludnánk , a hajnali fény ébresztene , Átölelnélek minden este , úgy ébredhetnénk regg