Mindenki elhagyott...
Mindenki elhagyott... Mindenki elhagyott, oly magányos vagyok, Lelkem puszta üres, sivárok a gondolatok! Nem tudok már előre nézni, feladtam fájón, Hiába bíztam még sokszor néha oly gyarlón! Utam itt véget ér, tovább menni nem bírok, Üresek az éjszakák és gyötrelmes nappalok, Nem bízom már senkiben hinni sem akarok, Mi értelme életemnek így mindent feladok! Olyan az életem mint ez az út amin elestem, Megfáradt a lelkem is, és összetört a testem. Elfogyott az erőm is már nem bírok felállni, Nem tudom már az utamat sem végigjárni! Nézz le rám oh istenem, vedd el fájó életem, Miért kellene már a földön még szenvednem? Mond istenem, miért hagytál engem magamra, Itt fekszem a sárban szenvedve és elhagyatva! Nem nyújtja kezét már senki engem felsegítsen, Hogy oda bújhatnék hozzá hogy felmelegítsen, Kihűlt a szívem már elfojtottam minden érzésem, Oda lett az életem elveszett az utolsó reményem! Vedd el gyarló életem, testem tovább nem