Mindenki elhagyott...
Mindenki elhagyott...
Mindenki elhagyott,
oly magányos vagyok,
Lelkem puszta üres,
sivárok a gondolatok!
Nem tudok már előre
nézni, feladtam fájón,
Hiába bíztam még
sokszor néha oly gyarlón!
Utam itt véget ér,
tovább menni nem bírok,
Üresek az éjszakák
és gyötrelmes nappalok,
Nem bízom már
senkiben hinni sem akarok,
Mi értelme
életemnek így mindent feladok!
Olyan az életem
mint ez az út amin elestem,
Megfáradt a lelkem
is, és összetört a testem.
Elfogyott az erőm
is már nem bírok felállni,
Nem tudom már az
utamat sem végigjárni!
Nézz le rám oh
istenem, vedd el fájó életem,
Miért kellene már
a földön még szenvednem?
Mond istenem, miért
hagytál engem magamra,
Itt fekszem a sárban
szenvedve és elhagyatva!
Nem nyújtja kezét
már senki engem felsegítsen,
Hogy oda bújhatnék
hozzá hogy felmelegítsen,
Kihűlt a szívem
már elfojtottam minden érzésem,
Oda lett az életem
elveszett az utolsó reményem!
Vedd el gyarló
életem, testem tovább nem bírja,
Megfagyott ez a szív
a fájó lelkemnek van kínja,
Itt ezen az úton
ért véget minden erőm és hitem,
Mindenki belém
rúgott még az is akiben hittem!
Budapest 2019.10.11.
Saját
szerzemény,szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése