Öreg gitár
Öreg gitár A szó amely zeneként szólal meg, Dallamot adva érzékeny füleidnek. Mint azaz öreg gitár, mikor remél, Tán lesz valaki, ki rajta még zenél. Öreg gitáron lévő húrt megpengeted, Így az egész gitár teste beleremegett. Várván azt a napot, ami határt szabott, Megállítva s elindítva újra a pillanatot. Ez az öreg gitár halkan felsóhajtott, Lágy dallamokat mit magából adott. Mosolygott hiszen eljött az ő napja, Törődést a szeretetet, viszont kapja. Gitárnak is van egy érző szép lelke, Húrjain játszol ő felszáll a mennybe. Szép hangjától még a nap is mosolyog, Akár ezer felhő is, ha ő rajta gomolyog. Nem állíthatja meg semmi, csak dalol, Boldogan adja ki ő a hangját, válaszul. Hiszen eddig csak a remény éltette még, Bár a fiatalsága elhagyta őt nagyon rég. Húrjai berozsdásodva, sarokban várva, Hogy majd valaki eljön s szívébe zárja. Az a valaki ha kezébe veszi, megpengeti, Minden bánat