A pillanat
A pillanat Konok és makrancos ember vagyok, Nem kérek a világtól, én csak adok! Nem kérek mást, csak egy pillanatot, Mi nekem, szívemben, örömet adott! Csak egy mosolyt mást nem kérek én, Szeretetemért bárhol a világ peremén! Mert önzetlen szeretni soha nem vétek, Világban is, bármely országában éltek! Mert itt, most fontos a nagy világban, Mikor mennyi bánat és fájdalom van! Összefogni, összehozni azt a sok embert, Hogy megtaláljuk a vírusra az ellenszert! Most van szükség arra, hogy szeressél, Hogy vidáman, egészségesen nevessél! Ne teperjen le a félelmetes Koronavírus, Ne legyen életünk egy bazi nagycirkusz! Nehéz most Neked, karantén sem könnyű, De jobb lesz mint a halál, mert az szörnyű! De semmi pánik, van mindig egy pillanat, Mi boldogságod vissza adja egy perc alatt! Ne tégy mást csak szépre gondolj és jóra, Menj gondolatban, vagy álmodban a tóra! Sétálj a partján, vagy légy szabad madár, Lásd meg, érezd a pillana