Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Elválás... Úgy érzem, vége én elhagylak! Nincsen már kiben bízhassak! Hazudtál és nekem fáj nagyon, Eszem vezessen, már hagyom! Vissza adom ezt a gyűrűt neked, Légy boldog, isten legyen veled! A szívemen olyan sebet ejtettél, Egyvalamit nagyon elfelejtettél! Esküvőnkkor mit ígértél nekem? Jóban,rosszban itt leszel velem! Igen eljött, a legelső apró gondnál, Leléptél mással, faképnél hagytál! Két hét múlva, mégis vissza jöttél, De már nekem hiába is könyörögtél! Elmentél nincsen több megbocsájtás, Hiába már nem kell több fogadkozás! Nem kell nekem már több hazudozás! Amit tettél erre elmúlott a feloldozás! Menj lássam a hátadat, vidd jegyürüd, Emlékszel ugye? Hát erre esküdtünk? Válásunkkor talán majd rá fogsz jönni, Gondok elől nem el kell elmenekülni! De neked jobb volt más karjaiba futni, Azt hitted sohasem fogsz majd lebukni? Elég volt, vedd el ezt a gyűrűt és menj! Elég sokszor voltam veled engedékeny! A házasságba

Miért veszekednek? A szüleim sokat veszekednek, Gyerekeitek meg szenvednek! Nem értem én már a felnőtteket, Kérdem, látják a bús könnyeket? Szeretem anyámat, meg apámat is, Hallom a veszekedés foszlányait, Akkor sírok belül, nem könnyezem, Viszont fáj a szívem és sír a lelkem! Ó istenem, mond meg ezért születtem? Ezért nem kellett volna ide születnem! Annyira fáj ha veszekednek a szüleim, Megkeserítik életem, óráim, perceim! Ők veszekednek, engem ki szeret meg? Minden egyes szóra szívem beleremeg! Drága Jézuska semmi mást nem kérek, Csak a szüleim egymást értsék jól meg! Szeressék egymást, élhessünk boldogan, Vidámság, mosoly legyen otthonunkban! Megértéssel, több szeretettel éljenek jól, Űzzék ki a rémséget, gyötrő álmaimból! Szeretném ha hangos veszekedés helyett, Megváltoznának vissza kapnák a szeretetet. Ne harsogjon a ház a hangos veszekedéstől, Szóljon otthonunk szeretetről, a nevetéstől! Budapest.201