Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Ha nehéz is... Ne gondold, hogy ettől vége mindennek, Elmúlnak a gondok, s többé nem lesznek. Jönnek a gyötrő nappalok s forró éjszakák, Kedves többé nem jön, nem emlékszik rád! Bánatos szíveddel, vajon egyedül maradtál? Az élet nem egyszerű, semmit sem garantál! Magányos a szív, lebetegít és erőd is elfogy, Nem hiszel abban se, leszel e te még boldog! Azt hitted most már, rendben lesz minden? Nem történhet semmi baj, gondod sincsen? Nem az a baj, van e pasid, nőd vagy nincsen, Hisz nem ő a minden és nem is atyaúristen! Míg nem tanulod meg elengedni a dolgokat, Képtelen vagy megoldani a saját gondodat! Űzd ki a fejedből, hogy bárki miatt is sírjál, Elhagyott, megalázott, bármennyire is bíztál! Tudod.. szeretni, bízni is kell, de ha csalódsz? Az csak neked lesz rossz, ha fáj és bánkódsz! Az életedbe bejönnek-kimennek az emberek, Keresztezik utadat, lesznek majd az emlékek. Ha nehéz is néha, de ne add fel, nem érdemes, Ami elmúlt

Maradj szabad! Egy napon választanom kellett, Szabad szív s rabságom felett. Szívem suttogta, add át magad, Eszem azt súgja, maradj szabad. Mit tegyek, ha szeretek és fáj, De érzem, nem úgy szeret már. Avagy csak én érzem a hideget? Nem érzem már a hű szerelmet! Egy idő után, halkultak a szavak, Néha eljön ő, és pár napra marad. Érzem, egyre jobban távolodik, Együtt töltött idő sem boldogít. Utolsó szó, még egy próbálkozás, Szeretsz? Ha nem nincsen lapozás. Aztán jön hogy miért, mi is történt? De már kivenni nem tudja a tüskét! Fáradtan hátra dőlök és elmélázom, Hahó! Tulajdonképp mire vágyom? Szabadság vagy szerelem, válasszál! Hallom a fejemben, csak kihasznál! Ó élet! Nagy dilemma előtt állok, Folyton most már, csak hezitálok. De aztán mégis az eszemre hallgatok, Maradj szabad és csendben elsétálok. Budapest. 2020. 07. 31. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm, hogy szántál időt a versemre!

Úgy fájnak... Oly nagy a föld s én kicsi vagyok, És néha úgy fájnak a gondolatok! Miért nincs már szeretet e földön? Emberi test a léleknek már börtön! Néha elgondolkodom, milyen szép, E kicsiny földön, ha van valami ép. Mit még nem tett emberi kéz tönkre, Természetnek is már hullik a könnye! Úgy fájnak azok a sebek, mit ejtenek, A földön, és amit tesznek az emberek. Tönkre teszik a természetet, egymást, Elhozzák most már a földre a romlást. Lelkem sír csak, mert hallom a földet, Hogy mennyi lelket tart el, s szörnyet. Ezeknek a lelkeknek nincs könyörület, Bántásban, irigységben lelik örömüket! Úgy fájnak a sebek, a lelkek gonoszak, Világban utat adva, a lelki nyomornak! Nincs örömünk, csak bánat e világban, Boldogságot sem találnak egymásban! Lelkemmel kiáltok az égbe! Emberek! Várjatok! Így tovább már nem mehet! Hozzatok békét, boldogságot e kis földre, Szeressétek lelketeket és egymást örökre! Védjétek azt mi maradt ebben a v

Vándor Cserkészd be, vad szívemet vándor, Mi elvadult már, az élet fájdalmától. Jöjj, szeress, de előbb szelídíts meg, Lelkem, szívem,vadhoz hasonló lett. Mi lesz a mából s mikor van mámor, Vadóc lelkem megnyitom, tán mától. Lehet hogy belebukok, de esélyt adok, Ha jő egy vándor és szerelmet kapok. Próbáld lelkem érinteni, had érezzem, A szívem túl hideg, már ne vérezzen! Kénköves láva, tűz, mit éreznem kell, Fájó, vad lelkemet, ne veszejtsem el! Nem születtem vadnak, azzá tett az élet, Szilaj vadság, gyűlölet vett körül, téged! Nem bírod már, szeretet nélkül elmúlsz, Nem talál rám a vándor, lehet kinyúlsz! De ha jő a vándor, szilaj erő, jég szíved, Nem enged fel mégsem. hiába is hitted! Vad lettél hiába minden, elmegy a vándor, Tajtékzol nem nyughatsz, szeretetre vágyol! Vissza jön ez a vándor és újra próbálkozik, Egyszer és többször, már érted vágyakozik. Te pedig akarod is, nem is levetni vadságo

Hol vannak az álmok… Egy éjszakán, mikor kerülnek az álmok, Tétován felkelsz: nem tudom hol vagyok. Üres az ágy mellettem, a helyed rég kihűlt, Sírnék, de tudom már nagyon rég elhunyt! Elhagyott és vitte magával egyik felemet, Rég volt, hogy ráhúzták a koporsófedelet. Mikor végleg elment, vitt magával mindent, Elvitte az összes álmom s örökre megpihent. Egy megfakult kép, amin vissza mosolyog, Az emlékemben egészen más a mosolyod. Oly rég volt, de mégis mintha most lenne, A társ elvesztése az életből, kemény lecke. Igen az élet megyen tovább, mert élni kell, Hiába ígérted azt, örökké mellettem leszel. A sors közbe szólt, és a halál elvitt messze, Hol vannak az álmok, és te már a mennybe! Hol vannak az álmok, mit közösen álmodtunk, Eltűnt boldogságunk, pedig örökké lángoltunk. Éjszakánként szerettél, mohón s szenvedéllyel, Mára minden álmom, darabokra hullott széjjel. Titkon őrzöm emlékeimben kedves szav

Mert létezel! Egyre csak vágyom hogy átölelj, Öröm nekem az élet mert létezel! Örül a lelkem kedves szavaidnak, Szívemben a válasz csókjaidnak! Minden egyes napom öröm veled, Legszebb reggel ha veled ébredek. Mikor átölelsz némán s én tudom, Te vigyázol rám minden hajnalon. Mikor bele nézel szemembe érzem, Nem kell nekem a holnaptól félnem. Itt vagy velem, csak szeress engem, Látod édes így jó nagyon a kedvem. Nem ígérsz, nem ígérek soha semmit, Nem áltatjuk egymást és soha senkit! Meddig tart a szerelem ki tudhatja, Mikor fullad kapcsolatunk kudarcba. De itt vagyunk egymásnak míg tart, Ma még látjuk hol van, merre a part! Élni egymással igazán csak úgy lehet, Veled van rosszban, veled sír vagy nevet. Ha mégis eljön az a nap, hát búcsúzunk, Nincs tovább akkor hát külön álmodunk! Ha tán, mégis meggondolnád magadat, Talán, nem húzok magam köré falakat! Ezért kell a bizalom és az őszinte szavak, Ne dőljön össze mit felé

Nem tudom... Nem tudom most merre jársz, Kit szeretsz most, kivel hálsz. Nem tudom, meddig várjak még, Elvesztem már azt a kis reményt. Gyötör a vágy, még rád gondolok, Te elmentél és maradtak a gondok. Nem tudhattad hogy terhes vagyok, Nagy nap lett volna a te szülinapod. De te elhagytál, már nincs tovább, Nem lehetünk mi már egy család! Kimondhatatlanul szerettelek én, Te nem szerettél, kiderült a végén. Addig kellettem, amint megkaptál, Elvitted az álmaimat és elhagytál! Nem tudom ezután mi lesz velünk, Nélküled, apa nélkül hogy leszünk? Nézem az egyre növekvő pocakom, Milyen lesz nélküled a holnapom? Mit mondhatok majd rólad neki, Hogy van apja, csak nem szereti! Hogy mondjam el ő miért született, Mit mondhatnék apja hova tűnhetett? Ha tudtam volna hogy ily csalfa vagy, Soha nem adtam volna oda magamat! Te belenéztél mélyen a két szemembe, Éreztem boldogságot hoztál életembe! Pedig az

Légy boldog! Próbáld a szépséget magadba zárni, Történhet jó vagy rossz, jöhet bármi. Tudod ha pozitívan éled meg napjaid, Nem lehetnek több feltöretlen zárjaid. Nyissál az életnek, nyílj meg a mának, Tudd hogy téged is, itt barátok várnak. Lehet nem könnyű minden az életben, Harcolj, tudod, benne van a véredben! Ne add fel soha az álmaidat semmiért, Ne add fel célodat semmikor senkiért! Lüktető szívednek gazdája csak te vagy, Nem segít senki, ha elhagyod magadat! Életed csak tiéd, senki másé nem lehet, Fogadd el, vagy változtasd meg életed. Rajtad áll vagy bukik nem is másokon, Boldogság és öröm ragyogjon arcodon! Tudom nehéz lesz, nem épp egyszerű, Biztos mondják rád mások, de önfejű! De te ne törődj senki mással sohasem, Mert amikor sikerül, életed győzelem! Nevess, élj és légy boldog a világban, Ne felejts hinni és bízni a csodákban! Szeress és engedd szeretni is magadat, Ehhez nem kell más,

Egy délutánom... Hát egy délutánom :) Lejárt a műszak , de mivel utálok nappal dolgozni , csak éjjel vagyok aktív ..bealudtam szépecskén a buszon és elvitt piripócsra vagy tudja a bánat :D Hááát ... leszálltam körül néztem .. Ohaaa!!! Ez de szép... fák bokrok a járda szigetek mentén a ház ablakaiban virágok :) Éreztem az ösztönzést hogy elinduljak gyalog haza . Ahogy mentem csak rácsodálkoztam és gyönyörködtem egy egy fura alakú fára , aminek még az illata is behálózott . Aztán megyek tovább az ablakban virágok , ahogy elmentem mellettük jött utánam az illatuk , hmmm imádom a virágok illatát :) És már majd nem haza értem egy lakásból erős égett szag , pfuu valaki ezt most igen oda kozmálta … talán pörkölt vagy tudja fene … Ami ezután jött … egy éles szúrás az agyamban ...TE JÓ ÉG !!! Reggel kávét feltettem a gázra ,kotyogós kávéfőzőben ...rég nem használtam, de most megittam volna , de mivel már késésben voltam az indulással .. így fent fel

Egy éjszaka volt... Csak egy éjszaka volt , Mosolygott rám a hold. Fellibbent sárgás fátyla, Fényével jött szobámba. Nem vágytunk mi másra, Az ölelésre senki ne lássa, Égjünk a kéj forró tűzében, Egyesülve gyönyör bűnében! Csak egy éjszaka volt, elmúlt, Az is mi kettőnk közt elindult. Szerettük egymást tüzesen, Mi lecsitult a szenvedélyben. Csak egy érintés volt csupán, Vágyainkat éltük, nincs aztán. Többé nem láthatlak én téged, Jött a hajnal elvitt tőlem végleg. Most úgy fáj, bolond a szívem, Kell a csókod szerelmes lettem. De tudom nincs többé az a hold, Elmentél, csak egy éjszaka volt.. Budapest. 2020. 07. 17. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva ! Köszönöm a versemre szánt idődet .

Ne gondold azt... Ne gondold azt, hogy vége mindennek, Szürke hétköznapok s gondok lesznek. Vásárba vitted bánatos szíved s lelked, Ezért elvitte, minden maradék kedved! Változnak a hónapok, változnak az idők, Hiába, nem te írod meg a sorsod a jövőd. Mind mi fontos volt elszállt, tova libbent. Felejtsd a múltadat, a rosszat és mindent! Mit a ma, szépet adott őrizd meg örökre, Meríts erőt a mából és építkezzél belőle. Mert lehet vidáman, boldogan élni akkor, Ha csak a jót és a szépet idézed fel olykor. Ne gondold azt, másnak könnyebb minden, Sok embernek ereje, se bátorsága nincsen! De ha van kitartásod és hited a reményben, Örökké boldog leszel, mindennek fejében! Ne gondold azt, hogy most tovább nincsen, Álmodd meg életed, a szíved erőt merítsen. Mert igazán csak, a jó szívével lát az ember, Az igazi boldogság, mindenki előtt ott hever! Ne gondold neked, másénál sokkal rosszabb, Lehet az élete a szarságaival jóv

3.Rész A szeretet ereje Előzmény: Nagy izgalomban mentek be a fiúhoz! Mindjárt mutatták is neki a betűket és mondták neki hogy ÁBC sorrendben mutatják rakja ki biccentésekkel amit mondani szeretne, így tudnának beszélgetni is! Boldog volt Krisz és elhúzta a száját mosolyra , végre a barátai rájöttek egy jó megoldásra! Látták a többiek hogy Krisznek is tetszik a dolog, így neki álltak a betűket sorban felmutatni. Aztán olvasták ki mit íratott le Krisz az összerakott ÁBC - ből. - Halálos csend! - ezt a két szó t rakták ki a srácok amit Krisz biccentéseivel jelzett, hogy rakják a táblára. Folytatás: A srácok össze néztek és egyszerre mondták ki. - Krisz nem hall semmit !!! Noel és Brigi kiszaladtak gyorsan egy orvosért. Ezt el kell mondaniuk valakinek és látniuk kell hogy itt mi a probléma! Talán tudnak segíteni Krisz-en. A fiú kezelő orvosának rögtön telefonáltak mikor Noel mutatta a táblát a nővérnek. Nem so

Ennek a képnek története van … de ez csak egy a sok közül … Egy vak koldus üldögél a téren a kis táblájával, amelyre az van írva, hogy “Vak vagyok, kérem segítsenek!” . A járókelők szó nélkül mennek el mellette, és alig akad aki támogatná őt. Majd arra jár egy fiatal nő, aki szó nélkül átírja a tábla szövegét . Ezután az emberek sorra adják az aprót a vak bácsinak. Amikor újból megjelenik a lány, a koldus megkérdezi tőle, hogy mit írt a táblájára. A válasz: “Ugyanazt, csak más szavakkal. Ez egy gyönyörű nap, de én mégsem láthatom. ” Ha majd eljön a Nép ideje…   Bárcsak éreznétek, azt amit én érzek, A fájdalmat, amik szívemben égnek! Túl jutottunk szenvedésen, harcokon, De ez még sem elég a felsőbb oldalon! Nyúzzák a népet itt - ott ahol lehet, Inkább jobban növelik a terheket! Mit akartok a néppel zsarnokok?? És még a tisztességről papoltok?! Már oda lett a hit és a becsület!? Már porba döntöttétek e népet! Még most

Ami elmúlt... Tudod már késő, ami elmúlt, Vissza sírni kár, már lezárult. Engedd el, és ne te vessz el, A múlttal a fájó emlékeddel! Ami egykor szép volt, fáj még, De meg marad úgy, mit emlék! Most még nehéz, de lesz jobb, Ne add fel életed, csak álmodd! Lesz majd egy új nap, könnyebb, Felszáradjon a lehullott könnyed. Hogy mosolyodtól, barátok jönnek, Szívedben meg majd rózsák nőnek! Hidd el szép az élet, de sok az álnok, Ne csak élj hanem éld meg az álmod! Létezz és élj így leszel boldog és látod, Örülj az életednek, élvezd a napvilágot! Madarak éneke vidítson fel reggelente, Boldogság járjon át ha kelsz ébredezve! A napod indítsad derűvel mert élni szép, Fejedben legyen ez minden szép emlék! Az estéd se a búról s magányról szóljon, Gondold át mi történt veled jó, e napon. Tedd a lelked rendbe, ma is légy boldog, Örömmel végezd el a napi apró dolgod. Nem kell hogy a múlton hezitálj s búsulj,

Kimondani könnyű... Szeretlek, elbűvölt a két szemed, Ajkadra nyomtam a pecsétemet. Halványan látom még szemedet, Rég belül őrzöm az emlékeinket. Kimondani könnyű, szeretlek, Fogadkozni, örökre tiéd leszek. Lehazudni az égről a csillagot, Csodálkozol, hogy ilyen vagyok. Nem ígértem, csak szerettelek, Igaziból boldog voltam veled. Magadat is hazugságba keverted! El játszottad nálam a becsületed! Örökké megbocsájtani sem lehet, Elpattan a húr, elszáll a szeretet! Szertefoszlott álmok és a képzelet, Meg se láttad már hogy szenvedek! Vérző szívvel teszed be az ajtót, Magad mögött hagyva, e harcot. Mit ér a szerelem ha ő nem adja, Csak azt várja, hogy tőled kapja. Mit ér az a szerelem, ha nem érzi, Kimondani könnyű, ha másik kéri! De mennyit ér, az a kimondott szó, Amit nem érez a másik, az a hódító! Szerelmet érezni kell, oly boldogan, Szív mélyéből, a lélekből fakadóan! Kedves hiányától, élte

Tudom fáj … Tudom fáj , Minden búcsúzás. Éjjelente nem alszol, Szíveddel hadakozol. Tudom fáj , Nem kell többé várj! Minden kimondott szó, A szívet a lelket fájdító. Tudom fáj , De fel kell hogy állj! Ha nem igaz szerelem, Nem örök semmi sem. Tudom fáj , Nem voltál őszinte már. Így véget ért egy szép románc, Kicsordult a megtellett pohár. Tudom fáj , Hogy véget ért a nyár, Majd el jön egy újabb szerelem, Aki szeret téged majd kedvesen! Tudom fáj ... Nézz magadba már… Ha megtalálod önmagadat, Megleled a boldogságodat. Tudom fáj… de nagyon… Eleredt könnyeidet hagyom. Sírj csak, könnyebb lesz így neked, Megkönnyebbül szíved és a lelked. Budapest. 2020. 07.02. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva. Köszönöm a verseimre szánt idődet.

  Ha bűn hogy várok rád… Szívem sivár oly bús mint a fűz, Nap ragyoghat, és rám hiába tűz. Ha bűn hogy várok rád, bűnös leszek, Szerelem néha elveszti józan eszemet. Várok egyre csak várok, aprócska álmok, Csalódások, mégis a boldogságra vágyok! Utunk a végtelen, nem akarom én mégsem, Hogy elmerülj velem az ég kékes tükrében. Még ha együtt szárnyalnánk a végtelenben, Örökké tart e, ki mondja meg majd nekem? Élet és a halál néha egy ez a két szó tudom, Hisz élni is lehet úgy ha az életem feladom. Lelkemben élek, és ha bűn hogy várok rád, Elkárhozott lelkemet isten hova rakhatnád? Ember tetteikért felelős nem gondolatokért, Titkos a vágyam de nem kárpótol semmiért. Őrzöm én az álmaimban látott két szempárt, Miközben az idő múlásával a szívem bezárt. De bűn ha várok rád, többé már nem teszem, Szerelem láncát a szívemből is már kivetem. Élek a mának, a jövőt nem kutatom,keresem, Minden ami szép volt és lenne majd feledem.