Ha bűn hogy várok rád…

Szívem sivár oly bús mint a fűz,

Nap ragyoghat, és rám hiába tűz.

Ha bűn hogy várok rád, bűnös leszek,

Szerelem néha elveszti józan eszemet.

Várok egyre csak várok, aprócska álmok,

Csalódások, mégis a boldogságra vágyok!

Utunk a végtelen, nem akarom én mégsem,

Hogy elmerülj velem az ég kékes tükrében.

Még ha együtt szárnyalnánk a végtelenben,

Örökké tart e, ki mondja meg majd nekem?

Élet és a halál néha egy ez a két szó tudom,

Hisz élni is lehet úgy ha az életem feladom.

Lelkemben élek, és ha bűn hogy várok rád,

Elkárhozott lelkemet isten hova rakhatnád?

Ember tetteikért felelős nem gondolatokért,

Titkos a vágyam de nem kárpótol semmiért.

Őrzöm én az álmaimban látott két szempárt,

Miközben az idő múlásával a szívem bezárt.

De bűn ha várok rád, többé már nem teszem,

Szerelem láncát a szívemből is már kivetem.

Élek a mának, a jövőt nem kutatom,keresem,

Minden ami szép volt és lenne majd feledem.

Vártam és vágytam, nem jöttél nem volt vád,

Álmomból ébredek, mert bűn hogy várok rád…

Budapest. 2020. 07. 01.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva.

Köszönöm a versemre szánt idődet!