Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Egyszer mindenkit utol ér... Melegíts meg ha nagyon fázom, ha már nincsen itt semmi remény. Ölelj át istenem és bátoríts engem, ha az életem mostoha és kemény! Ha elhagynak és fájdalom az élet, ha barátod sincsen már ki védjen. Mert ha lecsúszol már nem kellesz, pedig voltál jó is szerettél szépen! Ha már semmit sem ér az életed, nem maradt más csak az álmod, Elvitt mindent a jelzálog bankod, akkor már nem is vagy jó! Vágod? Ilyenkor mindenki elfordul tőled, hiszen nincs mit adjál másoknak. Ráment az utolsó meleg kabátod, ruháid már mind-mind vásottak! Szegényebb lettél ma mint bárki, ezért messze elkerülnek egyesek. Nem számít ki volt barát ki nem, csóró vagy mint templom egere! Ilyenkor tudni meg igazán hogy, ki maradt igazi barátod , belátod. Mert csak azokra számíthatsz te, akitől épp hogy ezt nem is várod! Látod egykor te sem gondoltad, mennyi a rosszakaró és az álbarát. Volt ki naponta látszatra imádott, p