Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Éjféli látogató Álmaimban jöttél, langyos nyári éjben, Megláttam Őt a nap csodás fényében, A tenger partról figyeltél míg úsztam, Érzem szemeddel perzseled a testem! Ahogy rám néztél, éreztem hogy kellesz, Kéjben úszik  mindenem ahogy érintesz, A kék szemed elvarázsol, megbabonázol, Jöjj érintsed meg forró testem ami lángol. Ahogy belépsz a vízbe és jössz felém, Csillogó testeddel kiéhezve nézlek én. Kiéhezve szerelemben míg forrón átölelsz, Egyetlen érintéseddel, csókkal feltüzelsz! Megnyílik a testem lelkem a karjaidban, Beteljesülésre várva adj és kapj lágyan, Elrepíted vágyam, álmaim a fellegekbe, Ahol testünk egyesül a kéj végtelenébe. Tűz lángolt körülöttünk lassan elhalkul, Lecsillapodni látszik és egyre  eltompul, Ahogy beteljesedik a vágyunk a vízben, Testem lenyugszik, béke lett a lelkemben. Akkor még utoljára úgy megcsókolnálak, Eltűntél egy perc alatt nem lelem a szádat. Ki nyújtottam a karom hogy még elérjelek,                   De éreztem

A kapitány jegyese Még most is naponta egyre várlak, Érzem néha elkap a félelem, bánat, Te ígérted egyszer majd visszatérsz, Vágyom most is ahogy hozzámérsz! Várom a hajód egy nap hogy kikössön, Vágyom hogy a szíved mégis döntsön. Térj vissza hozzám szerelmetes kedves, Szemem könnyezik fájdalomtól nedves! Hűen várom míg vissza térsz hozzám, Várom válaszod hoz e majd a hullám, De hiába várom nem lelek választ már, Kínoztad a szívem hova lett az álomvár! Csendesen elsodorja a szél lágy sóhajom, Halkan suttognám el álmom és óhajom, Térj vissza kedvesem , édes kapitányom, Istenem hallgasd meg csendes fohászom! Tengerek istene kérlek fájón könyörögve, Nem térne vissza többé szívem összetörne, Nem szerettem igazán így még senkit soha, Nem szeretném nem lennék menyasszonya! Jöjj ölelj át jó szorosan édes kapitányom, Itt várok még rád már egyre jobban fázom, Lassan elmúlik a nyár és beköszönt az ősz, Látom én ebből már soha nem l