A hópehely
A hópehely Szürke felhők közül leszállnak, Talpad alatt néha csikordulnak, Fagyos téli napokon csillognak, Hűsen, hófehéren beragyognak. Előre nyújtom kesztyűs kezem, Várom hópehellyel tele legyen, A hófehér testeddel érintkezzen, Nézem a hópelyheket a hidegben. Egy isteni csoda a vakító fehérség, Könnyű és titokzatos, hűs szépség. Mámorító és gyönyörű a határban, Ahogy hófehéren beborítja lágyan. Ahogy hull a hó a pillámra ráesik, Elolvad és víz formájában távozik. Természet csodája, a kis hópelyhek, Tudom nem csak én látom szépnek! Lassan belepi a tájat mindent beborít, Átható csodás fehérségben pompázik, Elfedve minden apróbb száraz faágat, Betakar minden erdőt, mezőt és házat. Hópelyhek védenek a fagyos széltől, Védik az erdőt, fák gyökereit a jégtől, Meleg palástjukkal hópelyhek fednek, Természetnek hűen megkegyelmeznek. Szeretem ha hull a hó, száll a hópehely, Szívesen haza vinném, de van tűzhely, Elolvadna